Álmos
Ölelést akarok, de túl szorosan,
hogy kárba ne vesszen a két kar.
Egyedül vagyok, és komoran
érzem, a magány szétmar.
Jönne a sors keze... üthet!
Üthet... élvezem én...
Csak bújjon lány testbe az ihlet,
ha szigorú két keze fény.
Nem mentegetőzöm, tagadni hiába,
a fejemben ezek nem árnyak,
hogy várva várjak egy sziára,
a talpát nyalni a vágynak.
A kín sem kínzás,
hogy a test felett a lélek ül.
És tettek helyett inkább
majd a szívét veszem mérlegül.