BDSM Magazin (25/25)

Töröld belém a lábad
A küszöb előtt várlak - töröld belém a lábad. Hadd nyaljam csizmaszárad - töröld belém a lábad. Rugdoss meg, rossz kutyádat - töröld belém a lábad. Vérem cipődre szárad? Töröld belém a lábad. Ha sírok, hogy bocsánat - töröld belém a lábad. Talpaddal tömd be számat - töröld belém a lábad. Nevess ki, mert imádlak - töröld belém a lábad. Azért, amért kívánlak - töröld belém a lábad. Vagy nem azért, simán: csak - töröld belém a lábad. Isten vagy, én meg állat -...

Vágyak ezer arca
Vágyak ezer arca suhan át rajtam e pillanatban Legyél vágyamnak talaja minden rejtett hangulatban Világom legszebben megformált alakja álmaimban Akarom a testedtől elrabolni könnyed és véred Akarom a tudatodból kitépni az engedetlenséget Akarom azt látni, amint megtörik lázadó éned Vágyom pillanatra, szerethess és szeresselek téged Vágyom, hogy tapintásom hűsítse a megkínzott sebed Lássam arcod, lássam benne, hogy lelked elégedett Örülnék, ha őrjítő vágyad végén legyél...

hadd legyek
hadd legyek kisdiákod kit megfenyít a pálcád szúnyog mit ujjaid közt szétmorzsolsz hogyha rád szállt rongy mibe csizmád törlöd ne legyen rajta koszfolt kutyád akit keményen oldalba rúgsz ha rossz volt levegő hova fújod a cigarettád füstjét bűnös kit bárhogy bántasz zokogva kér hogy üsd még tűzkő mi csak ha ráütsz akkor pattint ki szikrát a fürdőszobapadló min végigmész mezítláb mert éjsötét a lelkem csak úgy válik naposra ha hófehér kis lábad a torkomat tapossa ha édes hangon így...

fájdalom-tisztelet
Fájdalom, kín... Tisztelet, imádat... Tiszteld Urad, ki Kéjt ad, s fájdalmat! Ha tiszteleted kimutatod, Megbecsülést kiválthatod.. Légy türelmes, alázatos, Amit érdemelsz, azt megkapod! Engedelmes cseléd-szuka, Büszke lehet reá Ura! Hogyha te is ilyen leszel, Megbüntetve sosem leszel! De ha dacolsz, ellenállsz, Büntetésre készen vársz?! Urad lehet kedves, gyengéd, Ha megtanulod jól a leckéd! Ha hibázol, szemtelenkedsz, Ne...

Óhaj
Látni szememmel akarlak, szagolni illatod szeretném, kezed fogni kívánom, hangod elcsuklását óhajtom, tested melegét érezném, ajkad harapni epedek. Bőröd izzásig csapkodnám, melled sóhajig markolnám, tested sikolyodig feszíteném, szemérmed remegésig csókolnám. csipesz harapásért epedtél, viasz melegét érezted, térded csuklását óhajtottad, tested lefogását kívántad, kötél illatát szeretted, szemem szemeddel akartad. Megkaptuk egymást, és szívünk most együtt dobban....

versem
Tiéd Itt vagyok, láthatod. Arcomat nem takarják bársonyok. Itt vagyok, mezítelen látomás, Álmaid völgye következő állomás. Imáid fűzére gyöngyözve hull paplanodra, Vágyaktól vörösen izzó arcodra, Ajkaim lehelnek vigaszt, Szerelmet, mely igaz, Vad és önzetlen. Tudom, hogy együtt fürdünk a könnyekben, Melyek arcod díszítik előttem némán. Majd mosolyod feszül, mint kőbevésett gyémánt. Itt vagyok, láthatod. A kedvedért, feketére színeztem a Napot. Itt vagyok, mezítelen...

vágyak illúziója
szerelmem nászán tombolva ég az éj, vágyaim tengerén sötété olvad a jég Tested mint kifeszített íj feszül Kaloda, kötelek, bilincs a reteszük Kényszerű vakságod remegéssé élesedik minden halk hang a korbácsot érezteti A csend az idő bilincs és kéj sóvárgó tested remeg de nem fél Vágyaid hajóját vesszőből fonták kezemben pálcám felkiállt A fájdalomtól izgatottan sziszensz és sírsz Kéjes nyomaiddal minden vágyamig elérsz Nem bírom látni kínodat beléd döföm hát kardomat...

Vágyak verse
A következő versszerű iromány, tegnap este fogalmazódott meg bennem fél álomban, sajnos reggel nem tudtam tökéletesen felidézni… Eljött az este, Sötét van már, Halk szél sem fúj már Sötétbe burkolódzik e vad táj. Halk kopogás hangja hallatszik, Fenséges fényed már messziről látszik. Eljöttél értem, hol láncaim tartanak, Itt kezdődött rabságom, De ez az én szabadságom. Gonosz vigyor, határozott léptek, Tudom nagy szíved van Te szadista érző lélek. Forró mámorító...

Kezdő Versek 3.
A legszebb műalkotás Tiszta, szűz hómezőként izzik, lángol, Bájos, bűnös vágyban a legbelsőbb, Legvétkesebb vágyakba, is belegázol, Mint a hirtelen vihart, annyit szidott, Átkozott, gyalázott, megalázott, ám, Ne feledjük, Ember nem érti e csodát! A legcsodásabb tündérmese, is semmi! Lehet ezt, boszorkányságnak nevezni? Eme felsőbb tökéletességet, amit ezer év, És még ezerszer annyi finomított, míg, E kéj-tökéjig az alkotás, végül eljutott? Lágy, ám egyúttal feszes, áldott...