Szűrés erre a kategóriára: Versek
Ez vagyok én
Lehet, hogy magányos vagyok.
Sohase kerültek el a bajok.
Minden körülöttünk rám hatott,
de én sohase leszek a mindennapi rabod.
Lehet, hogy a személyem önbizalom mentes,
de sohase én vagyok az igazi vesztes.
Szerintem te vagy az igazán csendes.
Tudod, talán én vagyok az igazi nyertes.
Lehet, hogy mások semmibe vettek,
de én tudom, milyen súlya van egy tettnek.
Talán kevés dolog van, amit én rejtek.
Ha magatokba néztek, mit leltek?
Bennem ott vannak az igazi értékek.
Benned meg...
Rovat: Versek | Megjelent: 2015. 05. 23. 20:11 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
|
Törölt felhasználó
Hang, amivé válhatok
Vigyél el a tengerhez.
Vigyél el a végtelenbe.
Mutasd meg hol érnek véget a harcok.
Mutasd meg milyen az igazi arcod.
Tisztíts meg a gyötrelemtől.
Mi válhat az ölelésedből?
Mondd el, hogyan lehetek újra teljes.
Mondd el, mit alkotnál meg belőlem?
Csak egy apró hang vagyok,
ebben a végtelen szimfóniában.
Alig van, mit neked adhatok.
Mondd mi az, amit tőled hallhatok?
Vigyél el az álmok tengerébe.
Vigyél el a féltett emlékedbe.
Mosd le rólam a titkokat.
Szabadítsd fel mi...
Rovat: Versek | Megjelent: 2015. 05. 22. 17:59 | Utolsó hozzászólás: 2015. 05. 22. 21:39 | Hozzászólások: 4
|
Törölt felhasználó
Úrnőm
Senki és az Úrnő
Jéggel érintem vétkező bőrödet
Ajkad gyönyörtől felszisszen
kioldom lassan a feszes öved
Szépen könyörögsz...talán elhiszem
Vigyorgó vágyam egyre csak hevül
Lángra lobbantó ziháló fájdalmad,
Kérdőn hívó tekintetedbe vegyül
Végre azt akarom mindened nekem add.
Készre főzve tálcán kínáltad testedet
Mit vártál? Csak úgy beveszem?
Mindent akarnál, szólítsalak neveden?!
Nevetve nézlek. Én aztán NEM!
Játékom vagy ma, és számomra névtelen
ezt akartad ez lesz...
Rovat: Versek | Megjelent: 2015. 05. 21. 18:03 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
|
Törölt felhasználó
Vágyaim játéka
Apró érintések,
gyengéd ölelések.
Testem részletei,
mely vágyad képletei.
Tovatűnő lélegzetek,
elhaló ékességek.
Gyengéden vesd le rólam,
mi eltakarja óhajodat.
Bőröd a bőrömön,
gyengéd örömök.
Apró érintés,
de mégis oly érték,
mely vágyad belém vésték!
Szelíden bejárod,
mit most eléd tárok.
Ujjaid játéka,
vágyaim szándéka.
Hajamat markolod,
mozgásomat hangolod.
Érzem lélegzeted,
simogatod élvezetem.
Fogaidat belém vésed,
vágyad tovább éget.
Hajamat fogva,
lábad elé...
Rovat: Versek | Megjelent: 2015. 05. 19. 18:16 | Utolsó hozzászólás: 2015. 06. 05. 15:34 | Hozzászólások: 10
|
Törölt felhasználó
Ma meghaltam párszor...
Ma meghaltam párszor...
Ébredés előtt legalább százszor
Világtalan pásztor
Kísér mint özvegyet a gyászfátyol
Ma meghaltam párszor…
Öngyilkos percet ringató jászol
A nélküled-mámor
Tegnap ízén ma tíz ujjal táncol
Ma meghaltam párszor…
Képzelt bőrömre stigmákat ráncol
Eszméletlen játszol
Újabb réteget ketyegve hántol
Ma meghaltam párszor…
Hitem felszabadít és megláncol
Ki tudja még hányszor
Rágyújtasz és velem együtt fázol
Rovat: Versek | Megjelent: 2015. 05. 18. 18:01 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
|
Törölt felhasználó
Fájdalom
Ó te drága fájdalom
Imádom ha kapom
Ó te csodás szenvedés
Mértéktelen szenvedély
Ó te drága fájdalom
Imádom ha adom
Kín, gyötrelem, félelem
Egyik részem ez nekem
Alázat és tisztelet
Mindegyiket akarom
Szeretem ha én adom
S viselem ha kapom
Miből fakad nem tudom?
De néha kell, kell nagyon
Másnak furcsa jól tudom
Furcsa ez a fájdalom
Adunk, kapunk, viselünk
Ettől boldog a lelkünk
Szüntelenül akarom
Ó te drága fájdalom!
Rovat: Versek | Megjelent: 2015. 05. 17. 16:02 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
|
Törölt felhasználó
Színek játéka
Te láttad már az életed képét?
Mond, hogyan képzeled az ékét?
Előveszek egy nagy vásznat,
melyre egy gyönyörű kép vágyhat.
Ecsetek száza akad kezembe,
de csak két szín látható a jelenben.
Fekete, mely a társadalomból fakad.
Fehér, mely hozzám tapad.
Felvázolom képem vonalait,
mely körbe vezeti szemeid.
Felfestem életem hibáit,
de fehérrel tompítom tereit.
Madár szárnyán árad egy szín.
Kanárisárga, mely felhevít.
Vidámsággal telik meg a kép,
de érzem ennél többet kér....
Rovat: Versek | Megjelent: 2015. 05. 16. 17:34 | Utolsó hozzászólás: 2015. 06. 06. 09:29 | Hozzászólások: 2
|
Törölt felhasználó
Vallomás
Imádlak, Királynőm, álmaimnál jobban..
Tenélküled lelkem apró darabokban,
Teremtsd újjá, kérlek, a felfénylő egészet!
Térdet, fejet hajtok – szívem néked hódol,
Immár tiéd lettem, ajkam lábat csókol,
érzem közelséged, perzsel és megéget.
Parancsaid félem, bilincseid áldom,
Kötözz trónusodhoz nehéz acél láncon,
Hagy boruljak porba méltón teelőtted!
Hűséges rabodként szökni sose vágyom,
Szabad szívem így is, szerelmes pórázon,
Hosszú vándorúton nyomodba szegődhet.
Tarts meg...
Rovat: Versek | Megjelent: 2015. 05. 14. 19:16 | Utolsó hozzászólás: 2015. 05. 14. 20:34 | Hozzászólások: 5
|
Törölt felhasználó
Rejtett énemhez
Mondd, ott vagy még bennem?
Fel tudsz állni velem szembe?
Kérlek mondd el hogyan működik a világ!
Miért vannak azok a rettentő hibák?
Minden kicsavarodott,
az utad is elkanyarodott.
Összetörve, lebénulva,
kirekesztve, elnémulva.
Ebben a beteges létben
a lelkemet hiába védem.
Értem nyúlik az üresség.
Miért nem múlik ez a dühödt kép?
Lélegzetemet visszatartva,
tetteim visszahatnak.
Az igazság már elérhetetlen,
minden olyan remélhetetlen.
Csak te láthatsz engem,
tartottál már...
Rovat: Versek | Megjelent: 2015. 05. 12. 18:15 | Utolsó hozzászólás: 2015. 05. 18. 21:51 | Hozzászólások: 13
|
Törölt felhasználó
Vártalak
Bolyongtam csak mások világában
Néztem, hogy élnek az emberek.
Láttam szépet, éltem sok rosszat
És raktam le mélyen a képeket.
Gyakran eltévedtem, és senki nem volt
Aki visszarántson, s a képzelet
Elvitt messze, hol senki se járt még
Olykor kívülről néztem az életet.
Hangok súgták: Rossz az irány
De nem érdekeltek mert tudtam azt
Hogy Istennek bizony terve van velem,
És elküldi nékem is a tavaszt
Amiért eddig éltem, amit mindig vágytam
Amit Te adhatsz csak meg...
Rovat: Versek | Megjelent: 2015. 05. 12. 18:14 | Utolsó hozzászólás: 2015. 05. 18. 13:53 | Hozzászólások: 2
|
Törölt felhasználó
Mesél az erdő
Ez aztán tényleg vaksötét
Erdei faházban éjjel
Csak enyémmel érzem bőrét
Ahogy itt fekszik ledéren
Kicsit remeg formás teste
Bátran utat nyit kezemnek
Tüzel öle, kemény keble
Vágyakozón ring feneke
Igen, ahogy megbeszéltük
Először finoman kézzel
Majd kemény dolgokra térünk
Bekenem száját vérrel
Ujjammal merem lyukából
Megindult bő havibaját
Ostorral verem pinától
Végig hátát, csecsét, farát
Rovat: Versek | Megjelent: 2015. 05. 10. 15:41 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
|
Törölt felhasználó
Mi vagyunk
Szép vagy. Nézlek, látlak.
Szemedben csak a bátrak által láttatott őszinteség
Nem, nincs szürkeség, se annak árnyalatai.
Fény van, és a fénynek játékai.
Szép vagy. Nézlek, látlak.
Most minden ízében áthat a vágy, hogy érinthesselek
Nem, nincs büszkeség, se annak cáfolatai.
Mi vagyunk, s kettőnknek játékai.
Szép vagy. Nézlek, látlak.
Itt vagy, többé nem várlak csupán birtokba veszlek
Nem, nincs semmiség, se annak változatai.
Te és én vagyunk, s elménknek gondolatai.
Szép...
Rovat: Versek | Megjelent: 2015. 05. 09. 17:11 | Utolsó hozzászólás: 2015. 05. 10. 11:52 | Hozzászólások: 1
|
Törölt felhasználó
Ász-szeánsz
Vigyétek-vegyétek, akciós a szub lélek!
A polcról csak lekapod,
Alaposan megforgatod.
Kosaradba beteszed,
Dörzsölheted tenyered.
Botor szub, hát mit gondoltál,
Akciós vagy, és nem is szopnál?
Te leszel a főfogás,
Minek ide nyafogás,
Urad majd benevel
Ezt akartad, nesze, high level!
Ja, hogy te érzel, nem számít,
És az sem, hogy urad csak ámít,
Póráz-nyakörv, kuss a jussod
Szopás közben majd urad nevét fuldoklod.
Hátadon műbőr korbács táncol
Akciós "vót", urad ezzel...
Rovat: Versek | Megjelent: 2015. 05. 08. 18:08 | Utolsó hozzászólás: 2015. 05. 09. 18:12 | Hozzászólások: 2
|
Törölt felhasználó
Kötél alkotta kép
Erdő mélyén sétáló nimfa
természet csodájában bízva
keresi létének kiteljesedését,
el nem tűnő lelkesedését.
Bejárja a világot,
mely birtoklását kívánod,
kitárt szíveddel kínálod.
Gyönyörű tóhoz érve
megpillantott téged,
eléd hozta a végzet.
Rád tekintett félve,
mindennél többet remélve.
Gyengéden szólítód,
törékeny szívét hódítod.
Lehozod neki a csillagot,
fénylő pillangót,
mindent mit óhajtott.
Aprót sóhajtva,
múzsáddá fogadva
kecsesen formálod,
benne leled forrásod....
Rovat: Versek | Megjelent: 2015. 05. 07. 18:20 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
|
Törölt felhasználó
Csörgetem láncaid
Csuklódra húzom fel kemény vas béklyód
Látom rajtad, hogy büntetésed rég volt
Nem férsz a bőrödbe, arcod szemtelen
Minden mozdulatod olyan kelletlen
Tudom ilyenkor mi kell neked nagyon
Pucér segged végighúzzam a havon
De ha éppen nyár van, és mégsem esne
Úgy rögzítve legyél a mennyezetre
Majd jövök addig élvezd ezt a dolgot
Akkor megkapod majd a vágyott horgot
Ha már itt tartunk pecázni is megyek
Alattad főzöm meg a finom levest
Ha jó leszel te is kapsz majd belőle
Utána...
Rovat: Versek | Megjelent: 2015. 05. 06. 18:15 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
|
Törölt felhasználó
Az utolsó üzenetem
Az értékek apró pillanatai,
mi megtölti a napjaid.
A lélek mozzanatai,
melyek megtanítanak lazítani.
Az őszinte szavaid,
mely ledönti falaid.
Gondolkodtál már azon,
miben hiszel vakon?
A boldogság cseppjei,
leszálló léggömbjei.
A világok illatai,
mely lelked iratai.
Bánatod megállítója,
boldogságod irányítója.
Ha örömödet keresed,
mond hol leled kegyedet?
Az én forrásom
mosolyoddá formálom.
Szemeid ragyogása,
lényem dadogása.
Pimasz szavaid
elűzik bajaim.
Mondd hát...
Rovat: Versek | Megjelent: 2015. 05. 06. 18:15 | Utolsó hozzászólás: 2015. 05. 19. 12:44 | Hozzászólások: 4
|
Törölt felhasználó
Végtelen távolság
Árnyakkal teli város, mely a jövő hibáiból épült.
Lelkek, melynek érzései elsötétült.
Véremet ontja a múltból tartó jövő.
Sötétség, mely fényből jövő.
Ragyogás, melyet mindenki eltemet.
Értékek, melyeket mindenki elvetett.
Sírás, mely elérthet engem.
Ragyogni vágyó lelkem.
Becsben tartott jellem kalitkába zárva.
Ott él mindenkibe körül járva.
Elfeledve mindenkibe bezárva.
Homályba veszendő árva.
Utam az utadat keresztezte.
Életed elbukott szerkezete.
Ott él benned is a...
Rovat: Versek | Megjelent: 2015. 05. 04. 18:06 | Utolsó hozzászólás: 2015. 05. 09. 15:44 | Hozzászólások: 12
|
Törölt felhasználó
Luca széke
A műhelyben finom fűrészpor száll
Tárd szét a combod, Te haszontalan lány
Hoztad a pálcát, és nincs rajtad bugyi
Szádból meg kilóg egy Túró Rudi
Dörzsöld a pinádat satupad sarkába
Milyen jó segge van én vörös babámnak
De ne csak a haja, szőre legyen olyan
Elverem mindenét suhogós botommal
Nagyokat visít, kéjesen ráng a teste
Gyönyörűen mutat így csíkosra verve
Nézi ő is, bíz' elégedett a lelke
Lába közé nyúl, le és föl csúszkál keze
Nem hagyom annyiban, beverem neki
Közben...
Rovat: Versek | Megjelent: 2015. 05. 02. 17:02 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
|
Törölt felhasználó
Meggyűrűzve
Kimondatlan, önző vágyakat
csókolt életre az alázat.
Esküről a hideg zárakat,
bűnökkel feszíti gyalázat.
Letagadott múlt véres hátán
csimpaszkodik az itt és a most.
A lopott pillanatok szárnyán,
mámorban két veszett dög csahol.
Rutin-csók, nyolctól négyig munka,
hűlt leves, hol késik apuka?
Műköröm, odaégett hurka,
csak fejfájást színlel anyuka?!
Kéj, s kín gerinc mentén versenyez,
gátlástalanul nevel szajhát;
célban élvezettel megsebez,
maszk nélkül harapja az ajkát....
Rovat: Versek | Megjelent: 2015. 04. 27. 17:21 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
|
Törölt felhasználó
A tenger kincs
A végtelen tenger mélyén,
bezárt létét énekelve
egy szirén remélné
élete értelmét.
Hívja dalával párját,
ki felszabadítja vágyát,
mely szívébe rejtve él.
Mond, te mit remélsz?
Énekli bánatát,
mely magányából fakad.
Várja gyönyörének forrását,
melyért cserébe adja alázatát.
Törd hát össze az üvegkastélyt,
mely fogva tartva
magányát szolgáltatja.
Mond, te adnál egy esélyt?
Horizonton látja
a hőst, mely magával rántja
Testét uralva
magának tudhatja....
Rovat: Versek | Megjelent: 2015. 04. 24. 20:29 | Utolsó hozzászólás: 2015. 04. 26. 05:06 | Hozzászólások: 6
|
Törölt felhasználó