Talán a vágy...
Harmatos nyári estén setét fátyolban úszik
a Hold,
lágy szellő érinti arcodat, a tél a lelkedben mégis konok,
s zord.
Bolyongsz, ténferegsz, helyed nem találod,
ó rég,
Szabad vagy, mégis rab, elvesztél, érzed nemsoká' utolér
a vég.
Talán a szív,
Talán az agy,
Talán az érzés,
Talán a vágy,
Talán valahol vár egy kéz, mely gyengéd, s erős és bosszúálló, de lágy.
Megmutatni félsz, ki vagy, s honnan jöttél,
Te vagy,
Áttetsző burok vesz körül, mely megvéd, de egy érzést
szabadon...