Az önvizsgálat útvesztőjében...
Az önvizsgálat útvesztőjében... Amikor túl sok a világ és reménytelenség gyötör, Felteszem magamnak a kérdést, hogy mi zavar igazán. A válasz mindig fájdalmas, mert mutatja, hol a gödör, Tükröt mutat a valóság, elmém gyanusít, kiabál. Döntéseim hoztak életembe mindent, ami tömör, Akadályként előttem a démon, hallatja igazát. Másra hárítottam a hibát, miért vagyok egy ökör? Én teremtem valóságom, nem más adja az irányt. Elhiszem, hogy kell az életünkbe varázslat és gyönyör,...
Rovat: Versek | Megjelent: 4 napja | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
|
Törölt felhasználó
A bizalom játéka
A sötét szobában a láncok csörrennek, A nehéz bilincsek a csuklón felelnek. Letérdepelsz csendben a hideg padlóra, Nem várunk mi többé a kedves szóra. Bőrből font ostorom a levegőben suhan, A feszült testeden a borzongás átrohan. Minden parancsomat némán és lesve várod, Míg a múlt emlékét végleg kizárod. Kötél rögzíti most a megfeszült karod, Tudom, hogy a játékot te is így akarod. Átadod a tested az fojtogató vágynak, Mik e sötét éjben csak tettekre várnak. A biztonsági...
Rovat: Versek | Megjelent: 10. 26. 18:26 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
|
Nagyonkemeny
Ég és föld között
Ég és föld között Ég és föld között valaki megkötözött, vágyak irányítanak le- vagy felfelé húznak. Aki szabadságra vágyik, eloldást akar, vagy felfedni azt is, ami így takar. Így, mint ahogy minden akarás, a fény is csak takarás, mert csak nézni tudunk, de látni nem akarunk. Hogy lehet, hogy a sötétségben a bilincs a szabadság legyen, Hogy feljebb jutni csak úgy tudok, ha először mohón alászállok? Minden fordítva van talán, s fordított ember vagyok tán?...
Rovat: Versek | Megjelent: 10. 26. 18:22 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
|
Zsupsz
Élmény
Előkerült egy jó nagy kötél és egy nehéz lánc ott, Hogy a két szerelmes elkezdjen egy vadabb táncot. Úgy állt ott a férfi, mint egy bátor vezető, Akiből csak úgy árad a nyugodt erő. Izgult a lány is fent a halk szobában, De megnyugodott végül a férfi karjában. A férfi finoman, de erősen tette rá a láncot, Megmutatva neki egy teljesen új világot. A hűvös vaskarikát a csuklójára zárta, S a meleg, halk szobát a vágy átjárta. A lány csendben várt, nem mozdult a teste, Tudta jól,...
Rovat: Versek | Megjelent: 10. 23. 16:17 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
|
Nagyonkemeny
A bizalom
Leülünk csendben, tisztázzuk a szót, Elhagyjuk végleg a kinti valót. A néma bizalom vezet minket át, Így lépjük át majd az éjszaka kapuját. Sötét kendő hull a fénylő szemedre, Nem látsz most rá a formálódó rendre. Várja a bőröd a borzongató csodát, Minden halk léptem a mélybe navigál. Kattan a béklyó, fém feszül a csuklón, Elindulsz végleg a tehetetlen úton. Nincs több döntés, és nincsen felelősség, A megadásod a legfényesebb szentség. Tollpihe vibrál, hűvös penge érint,...
Rovat: Versek | Megjelent: 10. 22. 11:34 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
|
Nagyonkemeny
Vers mindenkinek - Hajógyári szerelem kínoz
Hajógyári szerelem kínoz Alcím: A boldogtalan szeleren A rozsda közt a szívem érted ég, s a csarnokokban visszhangzik a szó; imádatom csak egyfelől tiéd, te gyötröd lelkem — s nincs kiút, kiég. Miért nem nincsen a környéken vagongyár! Talán a sín is messze vinne már; de itt a daru néma, holtan áll, s megalázva vár rád, aki imád. Lehetek nő, s te férfi — mindegy már, vagy én a férfi, s te a nő talán; az egyoldalú vágy ugyanúgy fáj, ha lelked engem jár át nap nap után....
Rovat: Versek | Megjelent: 09. 16. 23:15 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
|
152ver
Bárcsak
Bárcsak térdelhetnék Úrnőm előtt, Miközben mindjárt megkérdőjelezi férfiasságom, Miközben mérhetetlen fájdalmat ad, Miután átadtam kezébe a megfelelő jutalmat. Bárcsak érezhetném Űrnőim lábát, Úrnőim lábát a számban, Számban Az Úrnőim lábát nyalogatva, Nyalogatva jutalmul a sok tökönrúgásért. Bárcsak terpesztenem kellene előtte, Azért, hogy a golyóim kegyetlenül rugdossa, Kegyetlenül rugdossa mindazért, Amiért ilyen elbaszott lettem. Bárcsak Egy nő jobban felnézne rám,...
Rovat: Versek | Megjelent: 09. 16. 23:06 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
|
Törölt felhasználó
A csend parancsa
Éjfél után halkabb lesz a világ, csak egy ajtó nyikkan, aztán megáll. A sötétben két tekintet összetalál, és hirtelen minden más távolra száll. Nincs hangos szó, mégis érthető, egy apró jel, egy pillantás elég. A bizalom lassan közelebb húz, miközben a kíváncsiság új útra vezet. Van, hogy én mondom: most maradj, van, hogy te kéred: most ne szólj. A határok közöttünk tiszták, és ettől lesz igazán szabad a játék. Bőrön futó borzongás, szívben egyre gyorsabb ritmus. A...
Rovat: Versek | Megjelent: 09. 08. 13:52 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
|
leo76
Mónika Úrnőnek!
Régi álmom élem újra, Gazdám legyen s legyek szolga! Ennyi, mit én akarok, zengjenek a parancsok! Vágyam szerint néma rab, egy engedelmes húsdarab! Ez lennék én semmi több, a pondróknál épp nem különb! Munkám szorgos, testem koszos, rongyos ruhám mindig foltos! De testem sokszor meztelen, létezésem nesztelen! Sorsom s kínom egybeforrt, nyakörvem is sokszor fojt! Sajognak a sebeim, Bilincsben a kezeim! Szégyenkezek, sorsom miatt, tekintetem mindig riadt!...
Rovat: Versek | Megjelent: 09. 03. 11:54 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
|
Törölt felhasználó
Édes rabság
A földet, melyet lépted érint, áldom, Mert rajta jár a legszebb tünemény. A lábad nyomát keresem a tájban, S te vagy a tűz, a lágy, a szent remény. Megadóan borulok le elédbe, Ha lassan lépkedsz könnyű, szép soron. Minden kis ujjad drága, tiszta ékszer, Melyet imádva csókolok a soron. A lábfejednek finom, lusta íve Minden sötét napomra fényt hozó. Olyan csodás e csendes hódolat most, Melyre nem is létezik semmi szó. Nem vágyom másra, csak e drága testre, Hogy rabja...
Rovat: Versek | Megjelent: 09. 03. 11:48 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
|
Akoska123
Szeretném
Szeretném, ha végre térdelhetnék, Térdelhetnék csodálatos Úrnőm lábai előtt, Parancsra csókolhatnám azt, Parancsra állhatnék terpeszben. Állhatnék terpeszben, Hogy Úrnőm lábait érezhessem, Érezhessem golyóimban, Miközben minden vágyát teljesítem. Teljesítsem minden parancsát, Megalázkodva, megverve, megszégyenítve, Megszégyenítve Úrnőm előtt, hogy szolga lélekkel rendelkezem. Szolga lélekkel rendelkezem, Hogy Úrnőmnek jobb legyen, nekem nem, Tűröm, teljesítem,...
Első ének
Van egy hang, mi belülről szól, vágy van benne, nincs szó rosszról. Sokan nézik megvetően, szolgalétem szenvedően… Mi másnak kín és rettenet, az nem jelenti vesztemet. Hisz öröm ölel, ha csattan ostor, ha kijöhetek a sarokból… Onnan, hová térden állva, meztelenül voltam zárva. Kúszva jöttem boldogan, portól izzadt-, koszosan... Nem érdemlek ennél többet, jutalom, ha nem gyűlölnek. Testem éke nyakörv s bilincs, korbács csíkja legnagyobb kincs… Nekem ez minden, a...
Rovat: Versek | Megjelent: 08. 21. 13:10 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
|
Törölt felhasználó
Neveddel játszom
Börtönébe zárt az isteni Úrnő Egyéniségem porrá vegyült Alázatos vén szolgájaként élve Talpa alatt az ég kiderült Rabláncán élni mámoros óhaj Irgalomért a szó kimerült Cafka varázzsá lett a szabadság Elhull az utolsó emberi sóhaj Bérem a kín a barátom a korbács Elmém a kínpad vallatott foglya Angyali hóhér szexi ruhában Térdre parancsol a láncomat fogva Rejtegetett kín tör fel az égnek Izzó szemében billogok égnek Cirmos a kegy mely megsimogat Elmerül a...
Rovat: Versek | Megjelent: 08. 18. 17:04 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
|
Tortured_666
Szolga Tibor verse: A bizalom szárnyai
A bizalom szárnyai Ott egy világ, mely sosem kiált, megérint a csendben, hol a bizalom lép először, és minden titok rendben. A félhomály a vállakon úgy pihen, mint tompa fény, s a kimondott szó mögött szelíden dobban a remény. E kötél nem börtön, inkább szó, amit gyengéd kéz ír, egy néma vers a bőr felett, mely csak addig él, míg bír. A fém hidege felragyog, mint holdfény a sötétkék tavon, de minden mozdulat megállhat egyetlen halk szavon. A szemfedő mögött az ember néha mégis...
Rovat: Versek | Megjelent: 08. 18. 17:02 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
|
szolga_tibor
Az élet mocskos hömpölye
Mikor a világos sötétre változik. Mikor a fehér fekete lesz. Mikor hegyes kardod a lélegző kelyhembe döföd, Akkor tudom meg, hogy Itt jó helyem lesz.. Elfeledett múlt kísértete robogva ér utól, Mint bilincsed reccsenő fémes hangja, mely a csuklómra fonódva örökre elrabol. Nevetek. Bekötött szemem világa elveszett a bűn édesen rothadt illatának tengerében. S sodródom Veled önkéntelen, magunkba zuhanva, csendesen.. Végtelen. Minden érzékem élesen Rád figyel. A...
Rovat: Versek | Megjelent: 08. 04. 09:04 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
|
Senilla
Talán holnap
Talán holnap Szürke hétköznapon tekintetében puszta üresség, Monoton mozdulatok között tűnődik unalmán, Énjét rejtő álarca a durva csendesség, Fogait összeszorítja önmagát uralván. Teste szűz, lelke bájos, vágyai mocskosak. A szerelmet éhezi, de játszani fontosabb. Életében űr, szomjazik az izgalomra, A szigorú szemérem mindig visszafogja. Kora alacsony, combja hosszú, sietnie kár, Horzsolt térde előtt hever a világ, Ha egyszer meglátod, az eszed csak rajta jár, Oh, oly'...
Rovat: Versek | Megjelent: 07. 28. 17:54 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
|
pinkrope
Úrnő vers egy szolga tollából
Az Úrnő árnyéka hosszúra nyúlik, mint esti köd a néma falon, és a szolga lehajtott fejjel várja, hogy megszólaljon a hatalom. Nem kér kegyet, nem kér szavakat, csak egyetlen rideg tekintetet, mely láncként fonódik a lelkére, és elnémít minden kételyt, félelmet. A pálca suhanása nem csupán hang, hanem egy régi eskü visszhangja, hogy a szolga terhe és kínja az Úrnő mosolyának ára. Hideg acél csörren a csuklón, sötét titkok őrzője a lánc, míg az éjszaka fekete bársonyán...
Rovat: Versek | Megjelent: 07. 25. 16:25 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
|
genicooper
Én is valakinek egyszer a kutyája leszek
Én is valakinek egyszer a kutyája leszek, Hogy minden reggel a gazdámmal együtt ébredjek.. A kennelből rendületlenül felugathatnám, Majd egy jó kávé után feladná rám a pórázt. Séta után megreggeliztetne a kezéből, A desszertet lenyalnám a "farkának" hegyéről. Nyüszítve búcsút vennék tőle, ha megy munkába, Örökké várhatnék rá bent, a kennelbe zárva. Tán egyszer visszajönne vagy örökké várhatnék, De ha végre mégis, örömömben bepisilnék. Értetlenül néznék, ha mérgében...
Rovat: Versek | Megjelent: 07. 20. 09:31 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
|
Marcipan21
Kis apróság
Kifeszítem hadd izzadjon Seggéből a nedvem épp kifolyt Lassan csúszik torkába falloszom Melytől fulldokol a szubom. Két kezemmel nyakát szorítom, S lilul feje, úgy bizony. Hogy gecimet szájába eresszem Parancsolom neki: elém térdeljen. Térdelne ám, de mozdulatlan, Hisz kötözve van mint egy tarja. Nincs mit csinálni, büntetni kell, Ám mi legyen az? Nem lehet kétely. Pofont kap a csicska nem is kicsit, Megtört lelkén a sebből vér folyik ki. Megalázva megbaszva fekszik a...
Rovat: Versek | Megjelent: 07. 20. 09:23 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
|
DOMXY
Egy kérés
Egy kérés Csak annyit kérek, add át tested nekem. Mezítelen torzód a téglafalnak feszül, Kezed a fejed fölött megkötve, Hajad összefonva Tarkódra mint folyékony ólom, ráöntve. Testedben forróság lüktet, Jéghideg csókjaim suhannak válladon, Nedves nyelvem keresi az újat és a régit Tenyérlenyomamat a fenekedre, bélyegzőmként rárakom. Csak annyit kérek, nyögj halkan, egyre kéjesebben, Könyörögj többért, Könyörögj, hogy soha ne hagyjam abba. Reszkess az ujjaim érintésétől és...
Rovat: Versek | Megjelent: 06. 24. 15:29 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
|
Törölt felhasználó
A vágy és az érzelem
Lágyan simul a hideg fém a bőrre, Fénye megcsillan az alkonyi csendben, Hajlunk az ősi, sötét erőtörvényre, Mely ott lüktet mélyen, rejtve bennem. Kötelék fonódik, nem csak látható szál, Elme és akarat egy pontba feszülve, A biztonság íve a mélység felett áll, Vágyunk a csendbe, az éjbe merülve. Szavak se kellenek, a test jeleket ad, Parancs és engedelmesség tánca ez itt, A határok tűnnek, a lepel lehullat, S a lélek a mélyből a felszínre hív. Nincs kérdés, csak bizalom...
Rovat: Versek | Megjelent: 06. 19. 12:38 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
|
Akoska123
Villám
Félhomály ül a szoba sarkán, szemében villanó parancs ég, szavak nélkül feszül a csend, mint vihar előtti éj. Lép egyet, lassan, kimérten, a határ köztük megremeg, nem kérdez, csak dönt helyette, és súlya alatt görnyed meg. Egy mozdulat gyors, könyörtelen, tökön rúg, mint villám csapása, nem játék ez, hanem jel, kié itt a szó hatalma. És utána némán állnak, légzésük még összefoly, fájdalomból születik rend, hol ő vezet és ő hajol.
Rovat: Versek | Megjelent: 06. 11. 14:17 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
|
Törölt felhasználó
Bizalom határán
Árnyék simul a falra, halk a lélegzet, Suttogás fon köréd láthatatlan kezet. Fény és sötét között lebeg a pillanat, Hol bizalom a kulcs, s minden mozdulat szabad. Szemedben titok ég, mély és végtelen, Egy halk „igen” zeng benn, szívveréseden. Kötél nem csak tart, hanem összeköt, Határok mentén táncol két akarat között. Feszültség íze, akár édes bor, Hol fájdalom és vágy együtt vándorol. Nem lánc a lánc sem, ha szíved választja, S a hatalom játéka gyengéden ringatja....
Rovat: Versek | Megjelent: 06. 03. 12:10 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
|
Törölt felhasználó
Az önkéntes lánc
Letérdelek, s a világ lassan elcsendesül, A feszült csendben a lelkem hozzád menekül. Nem kényszer szülte pánt, mi csuklómra feszül, Hanem az akarat, mely benned elmerül. A nyakamon a vas hűvös, tiszta ígéret, Hogy minden órám csak a te tetszésedet kéri meg. A szabadság súlya olykor túl nehéz teher, De szolgaként az elmém végre békére lel. Figyelem a lépted, a hangod minden rezdülését, Keresem a parancsod, a vágyad rejtett jelét. Nincs már „én” és „enyém”, csak az, amit te...
Rovat: Versek | Megjelent: 05. 27. 12:07 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
|
Dungeon11
Te a Királynőm, én az árnyékod
A kezed érint, súlyos, mint a vas, Birtokába vesz és betonként tart, Szívem minden szava, hogy szolgáljak, A fájdalom édes, ha nem vagyok szabad. A tested parancsol, és én nem vitatom, Lesem minden egyes mozdulatod, A fájdalom, mit okozol, nem gyötrelem, Hanem az a fajta szeretet, amit mások nem értenek, Te vagy a királynőm, és én a te árnyékod, Követlek amerre csak kívánod. Nincs fájdalom, mi ne hozna gyógyulást, Nincs parancs, mi ne adna szabadságot, Mert a csendben,...
Rovat: Versek | Megjelent: 04. 10. 22:56 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
|
Törölt felhasználó
SmPixie.com - BDSM szexpartnerkereső, társkereső és közösségi portál
Az oldalra való belépéssel igazolom, hogy elmúltam 18 éves és a rám vonatkozó törvények szerint jogom van szexuális tartalmú oldalak megtekintéséhez.
Elfogadom, hogy az oldal tartalma erősen szexuális jellegű. Az oldalra való belépéssel kijelentem, hogy a szado-mazoval, a fétissel vagy egyéb szexualitással kapcsolatos képek, írások és egyéb dolgok nem ütköznek elveimbe, nem zaklatnak fel.
Az oldalra való belépéssel igazolom, hogy elolvastam a Felhasználási szabályokat és feltételeket. ÁSZF
Amennyiben közvetlenül valamelyik belső oldalt nyitom meg, tudomásul veszem, hogy közvetve elfogadtam a fenti szabályokat.