Kis esti, inkább már éjjeli kaland (3)
Ott térdelt, kushadt a földön előttem, lábaimat, kezemet csókolgatva és könyörgött:
- Bármit megteszek, amit csak parancsolsz, Uram! - mondta, s nem mert felnézni rám. Ahogy én sem, egy kis ideig, rá, le.
Erősen gondolkoztam, vagy inkább mérlegeltem a helyzetet magamban.
Jó lenne mind a két srácot elfogadni: Balázs lehetne sub, szolga is, maga ajánlkozott erre; míg Tomit kettyengetném, párszor s utána talán már megtehetném szolgámmá is. Bár, a csúcs az lenne, ha mind a ketten, együtt...