A póráz két végén 3:)
-Kedvemre való látvány-mondtad, és leültél az ágyra.
-Kérek egy kis terpeszt, kis szukám!-Tettem amit kértél. Így teltek a percek, másodpercek. Magamon éreztem tekinteted, és alig vártam, hogy végre megérints.
Nem tudom mennyi idő telhetett el- az biztos, hogy nekem többnek tűnt, mint amennyi valójában volt-, egyszer csak megéreztem kezed, amint fenekemen siklik, simogatja, markolássza, majd tenyered csattanása is megérkezett. Kaptam 2-3 nagyobb ütést popsimra, majd ujjad hüvelyembe...