Dacolva százezer veszéllyel…
Mondtad: vigyázol majd rám,
Nem engedsz elszökni,
Minden alázatom száll rád,
És te csókoddal megédesíted kínomat.
Édes ez a csók, de édesebb a kín,
amit tőled kapok.
Sokszor a fájdalomtól ujjongok,
Nem menekülök,
tőled kapom, el nem veszem.
De tudom ez csak álom,
Kitalálom, hogy valami fájjon,
Meg nem kapom, el nem veszem,
de mindörökké reménykedem.
Ha a bilincsen kattan a zár,
Felkiáltok: jaj, úgy fáj.
De látom sanda mosolyod,
Tudod hogy csak játszok,
és te ütsz tovább.