Kezdet 3.
Ekkor hallom, hogy valaki matat a kapu zárjával. Lassan lenyomja az ismeretlen a kilincset, mely úgy tűnt, hogy velőtrázó kattanással elhúzta a reteszvasat, hogy több szólamban nyikorogva kinyíljon a kapu. Ahogy belépett az ismeretlen, lágy, langyos huzat suhant felém, érzékien, szinte csiklandozva ölelve át a testem. Beleborzongtam. Egy, kettő, három, négy, öt koppanás és ebben a pillanatban megláttam a tűsarkút, benne az eddigi életemben látott legszebb bokával. Próbáltam felegyenesedni, de...