Félix és Gábor első hete a vidéki nyaralóban (14)
Egy ideig nem szóltunk egymáshoz, csak néztünk egymásra. Ő a szép gazella szemeivel, én pedig lágyan, amennyire tudtam, s közben belül szíttam, korholtam magamat. Már nem tudok bízni, nem hiszek abban, hogy más is lehet jó, odaadó s önzetlen, nem, mint én, önző.
Az újra megszólaló vekker magunkhoz térített minket! - Dologra! -s mondtam Gábornak, hogy készítsen reggelit a konyhába, míg én megborotválkozom, mert nekem kell készen lenni, mire a munkásaim érkeznek. Kiment és feltette a kávét,...