Feszít a kéj - játékos rigmus
Amikor eljön az éj,
Feszít a kéj.
Megriad, ki a fényben született,
Leveszi a falról a feszületet.
Amikor elönt a vágy,
Más játékszer lesz az ágy.
Mert az, hogy most a tollat forgatom,
Abből ered, hogy nem lesz holnapom.
Rímekben eped, ki enni kér,
az, kinek ez nem tetszik - ennyirt ér.
De ha Te vágysz a másra,
Engem vigyél fel a padlásra!
Mert meglátod, a kötél nem ereszt,
Andrásnak hívják, ő a kereszt.
Ha fúrást érzel az oldaladon,
Keress hát meg, az oldalamon!