Kezdő Versek 1.
Olvas
Csöndes szőke leány, elpirulva térdel,
Apró melleit, borotvált dombocskáit,
Vékony, fehér fehérnemű rejti el.
Unja már, hisz nem csinálhat semmit,
Csak várni, térdelnie szabad, a földet lesni,
Felmerült benne, haza kéne menni.
Ifjú mester, gonosz fiatalember,
Puha székében ül, ül csak csöndben,
A kezében tartott, vastag regényben elmerülve.
Néha lepillant, figyeli a lányt, meddig vár?
Meddig bírja, mozdulatlanul a páros magányt?
Egy szót sem szólnak, a mester csak tovább...