A Játék III.
Na, gondolhatjátok, az este hiába vártam, nem jött egy sor sem felőle.
Se fényképek, se levél, se semmi. Már azt hittem, hogy az én kis Szukám bemondta az unalmast és megpróbál megszelelni, de valamikor éjfél felé jött egy üzi a telómra, hogy bocsesz, ez, meg ez jött közbe, de nem felejtett el és becsszó, holnap reggel átküldi a képeket, amiket készített. Nem voltam túlságosan boldog,
mondhatni rohadtul felbaszta az agyamat ez a hozzáállás, és minél többet rágtam magamat rajta, annál...