Várni...
Már feküdtem ezen az ágyon. Nem is ágy, talán inkább deszka, de ágynak nevezem. Fa, nem fenyő, az biztos, de ennél jobban nem értek hozzá. Kemény és kényelmetlen, nincs matrac. A hasamon fekszek, terpeszbe rakott lábbal, a kezeimmel az ágy szélét fogva. Nem túl széles az ágy, talán 90 centi, így tudok kapaszkodni. Kelleni fog.
Büntetést fogok kapni. Tudom, mert ezért jöttem. Szemtelen voltam, igen, és szófogadatlan. Ilyen vagyok, és már akkor tudom, amikor így viselkedek, hogy lesz...