Kielégületlenül
Az ajtót kinyitottad, betoppantál, pedig nem vártalak. A nyakam oly hevesen kezdted el csókolni, harapni, mintha én volnék számodra a legédesebb gyümölcs. Az a gyümölcs, amit ha eléd raknak bármikor képes lennél felfalni, mikor már nem fér a pocakodba több étel, akkor is le-legyűröd. A gyümölcs én voltam, dédelgetve, s édesen kóstoltál meg. Rég vágytál erre, tán mióta ismersz. A vágy elsodort mindent.
Az ajkaid a nyakamon, a kezed a derekamon. Körbeöleltek, befontak, foglyoddá váltam....