Porcelán babámnak
Hogyha szépen kéred, széttéplek,
Darabjaidból egy húsvárat építek,
Majd össze raklak, ahogy te kéred,
Úgy hogy nem hullajtom ki egy csepp véredet
sem, mert a te örömöd engem megrenget,
nézd a kezem, hogy remeg mert veled élvezek.
Csitt, ne szólj semmit s egy hangot se ejts,
Fenekeden nyomot hagyok, el ne felejts!
Én mondom meg, ha büntetés s te kéred, ha ajándék.
Bár nem érdekel mit szólnak, ne tudják meg anyádék.
A titok, mint emlék, ha esetleg elfelejtenéd,
ott lappangjon benned...