ÁlmoDom
Állsz előttem, kócos, lihegve, neglizsében, szopás közben szépen kivörösödött térdekkel, kettőnk között a padlón nagy, csillogó nyáltócsa mutatja, milyen odaadó subrinám vagy. Menj a hálóba – utasítalak, és te már rohannál, de utánad szólok: Lassan. Azonnal megállsz, kezeidet leereszted magad mellé, és kis léptekkel indulsz. Megrázod hosszú sörényedet, s lehajtott fejjel elindulsz. Lábaidat egymás elé teszed, mintha láthatatlan vonalon haladnál, fenekedet pucsítod, ringatod járás...