A jégmadár röpte V. rész
Bénultan ültem, gatya nélkül, Laura pedig olyasformán nézett rám, szerelmesen és diadalittasan, ahogy úgy éreztem, rég nem tette senki. Ez az, amit látni akartam. Vagy ez az, ahogy én néztem rá? Nem tudom. A telefonom rezegni kezdett. Mintegy mellékesen (ki zavarhat ilyenkor?) megnéztem és Ajna írt: Pár perc és itthon van, szólt az üzenet, de beugrik a kínaiba egy kis nasiért, kérek valamit?
– Mondd meg neki, hogy már jóllaktál – mondta Laura, aki szégyentelenül bámult a telefonom...