ÚRNŐM ÉS URAM – szeretnék a ti jelentéktelen csicskátok lenni.
Ötvenhárom éves vagyok. Egy megkopott, jelentéktelen ember, aki pontosan tudja, hol a helye egy olyan világban, ahol a fiatalság, a szépség, az erő és a hatalom uralkodik.
Éppen ezért nem egy velem egykorú társat keresek.
Fiatal Uralkodókat és az ő elit társaságukat keresem.
Egy fiatal, gyönyörű és határozott Úrnőt, az ő fiatal Urát, valamint a hozzájuk tartozó fiatal, magabiztos baráti kört szeretném megismerni. Különösen vonz egy fiatal roma Úrnő és Úr megismerésének lehetősége. Olyan zárt, összetartó társaságot keresek, amelyben természetes a hierarchia, és ahol egy pillanatig sem kérdés, ki vezet és ki engedelmeskedik.
Önök a fiatal Uralkodók. Én pedig az öregedő csicska, aki Önök előtt meghajol.
Pontosan ez a kontraszt vonz. Az Önök fiatalsága, ereje, eleganciája és magabiztossága az én korommal, jelentéktelenségemmel és alárendelt helyzetemmel szemben. Nem akarom ezt eltakarni vagy megszépíteni. Éppen a különbséget akarom érezni.
Azt a világot keresem, ahol nem nekem kell irányítanom, döntéseket hoznom vagy fontosnak lennem. Önöknek jut a figyelem, a tekintély és az elsőbbség.
Nekem elég, ha Önök fontosak.
A szolgálatban érzem igazán a helyemet. Takarítani, rendet tenni, cipekedni, kiszolgálni, ház körüli munkát végezni és elvállalni a kellemetlenebb feladatokat – mindezt szívesen teszem, de számomra a legnagyobb megtiszteltetés Önöknek, a fiatal Úrnőknek és Uraknak, valamint az egész társaságuknak a teljes körű kiszolgálása és imádása.
Mivel Önök a tökéletesség, a luxus és a legmagasabb minőségű tápanyagok birtokosai, a végtermékeik sem közönséges hulladékok, hanem tiszta, fenséges VIP csemegék. Számomra nem alázatosság, hanem a legszentebb áldozás, hogy a szarukat – akár közvetlenül a luxus WC-jükből kiemelve – teli számmal, mohó hódolattal faljam fel, és az aranyszínű húgyukat, valamint a fenséges nektárjaikat utolsó cseppig igyam ki Önöktől.
A szentségtörés náluk nem létezik, mert még a mocsok is a drága, elit sneaker-eiteken és a többi luxus lábbelijükön – a felső tízezer úri, fenséges sárral kevert mocska – kizárólag olyan szent szennyeződés, amit a nyelvemmel, utolsó cseppig le kell takarítanom a lábbelijeikről, miközben órákon át nyálasítom a cipőket és a lábaikat.
Nem akarok a középpontban lenni. A háttérben szeretnék maradni, élő köpőcsészeként, hamutartó szemetesként, és hűséges lábtörlőként a cipőiken, miközben a fiatal Uralkodók és a barátaik a saját világukat élik. A napokon át viselt, izzadt fehérneműiket is mély tisztelettel tömöm a számba, hogy fojtogató fenségként fulladozzam bennük. Nekem pedig az a feladatom, hogy figyeljek, engedelmeskedjek, segítsek és rendelkezésre álljak.
A nyakörv és a póráz számomra ennek a hierarchiának a jelképe. A térdre ereszkedés, a hódolat és a szolgálat pedig annak kifejezése, hogy elfogadom: Önöké a tekintély, nekem pedig az alárendelt hely jutott.
Nem egyenrangú kapcsolatot keresek.
Akarom érezni a különbséget.
Fiatal Uralkodókat szeretnék látni magam előtt, akik természetes magabiztossággal vezetik a saját világukat, én pedig mellettük egy idősebb, engedelmes és minden mocskot imádó csicska lehetek. Alkalmi, exkluzív találkozásokat keresek, ahol ez a dinamika nem puszta fantázia, hanem az egész találkozás alapja.
Ha Önök számára vonzó egy ilyen különös kontraszt – fiatal, erős és magabiztos Uralkodók, mellettük pedig egy ötvenhárom éves, mélyen alárendelt és szolgálatkész csicska –, akkor szeretném megismerni Önöket.
Írjanak pár sort magukról, arról, milyen kapcsolatot képzelnek el, milyen szerepet adnának nekem, és mit várnának el egy ilyen szolgától.
Önök az Uralkodók.
Én pedig szeretnék végre ott térdelni Önök előtt, ahová való vagyok.
Tisztelettel várom jelentkezésüket, Úrnőm és Uram.
Kategória: Úr keres párt | Feladva:
09. 12. 11:34