FENEKELÉS - Spanking

BDSM Fórum » FENEKELÉS - Spanking

#46557 | 09. 10. 13:48
Sub vagy dom ? Szivesen lekötözlek,elverem a feneked ! Pedig sub,mazo vagyok. No de miért is ? Mert tudom mi az mikor valaki erre vágyik és nem jut hozzá!
#46531 | 09. 09. 16:53
A vég nélküli levelezés értelmetlen, de előző levelezés/ismerkedés/egyeztetés nélkül beleugrani egy találkozásba, egyrészt veszélyes másrészt hülyeség. Az, hogy a találkozás előtt milyen hosszú kell legyen a levelezés az relatív, van aki jobban meg szeretné ismerni a partnerét, van aki kevésbé. Nagyon sok mindent meg lehet tudni valakiről a levelezés során, sokszor az is elég, hogy átfogalmaz egy kérdést és máris ellentétes válaszokat kapsz.
#46507 | 09. 08. 20:04
Kedves Felhasználók!
Minden további hasonló jellegű hozzászólást jelzés nélkül törlök!
A személyes ellentéteket egymás közt szíveskedjetek intézni privátban. Itt a témához konkrétan kapcsolódó nem személyeskedő bejegyzéseket várjuk.
Köszönjük.
#46505 | 09. 08. 19:29
T. Deresbajusz!

igen leírtad a lényeget "a kutya amelyik ugat nem harap" igazságról.
Aki nem divat/trendy dominánsként/subként játszik ezen világban látja,felismeri a határokat!
(A subot felelősséggel óvni kell még a kiszolgáltatott játék pillanatokban is!)

Örülök hogy felszínre kerültek a gondolatok és talán olvassák ezen világra kacsingatva ismerkedők is!
D.
#46504 | 09. 08. 19:14
Tehát ezért hasznos a vég nélküli levelezés, sok-sok megnyugtató, bátorító ígérettel. Ja, nem.
#46503 | 09. 08. 19:03
Elsőre mindenki azt állítja magáról, hogy rendes, figyelmes, nem esik túlzásba stb. de levelezésből, telefonálásból stb. nem tudod igazán megismerni a másikat, akkor látod, hogy milyen igazán amikor már a pálca a kezében van.
#46502 | 09. 08. 17:27
Utolsó mondat jav.: Ha nem, akkor
#46501 | 09. 08. 17:25
Köszönöm, hogy felvilágosítottál, máskülönben honnan is tudhatnék ezekről. Na de komolyra fordítva a szót, mi az, hogy „túlságosan beindul” meg „annyira felbőszül”? Mi közöm nekem ezekhez? Én eddig azt hittem, hogy ép elméjű emberek komoly játékáról beszélünk. „Olyan szorosan kötötte meg”? Helló, noooormáááliiiis? Hát miféle domináns az, aki ennyire nem vigyáz a másikra? Ne csűrjük-csavarjuk, a menekülőszó az menekülőszó. A menekülőszó mellőzése korántsem azt jelenti, hogy önkényesen azt csinálok, ami éppen az eszembe jut, passzióból agyonütöm a másikat, vagy magára hagyom az égő házban. Ha valami más baj van, ahhoz nem kell menekülőszó, mert valamirevaló dom nem önfeledten csapkod, hanem egész idő alatt minden idegszálával a másikra figyel, igen, vi-gyáz-ni i-gyek-szik rá, azonkívül feltehetőleg már tapasztalt is egyet-mást, úgyhogy magától is meg tudja ítélni, mi a helyzet, sőt, sok problémát előbb érzékel, mint az alávetett, erős fizikai-szellemi-érzelmi nyomás alatt lévő fél, ezért a saját józan eszére hallgatva áll le, nem varázsigének engedelmeskedve, mint egy gép vagy idomított állat vagy korlátozott cselekvőképességű hipnotizált egyén. Ha az eddigi megnyilvánulásaim alapján nem látod, mennyiben különbözöm az utóbbiaktól, akkor elbeszélünk egymás mellett, annak meg szerintem nincs sok teteje. És tényleg hanyagoljuk már ezt a vonalat, hogy bátorítsam a kezdő, bizonytalan jelentkezőket, különben én vagyok a hibás, ha az utolsó pillanatban visszakoznak. Vajon mitől ijednek meg szegények pont akkor? Csúnyán hangzott a lakcímem? Száz szónak is egy a vége, nem bátorítgatok senkit, tisztelem a jelentkezőket azért, mert képesek fölvállalni önmagukat, tisztázni, mit akarnak, ehhez segítséget kérni másoktól, és a gyakorlatban kipróbálni, hogy tényleg arra van-e szükségük, amit gondolnak. Ehhez nem szükséges a másik felet hitegetni. Persze aki semmibe veszi a másikat, akinek csak a saját vágyai számítanak, és úgy véli, a másik idejével, türelmével következmények nélkül szórakozhat, azzal könnyen előfordulhat, hogy az utolsó pillanatban mégsincs kedve elmenni. Ha tisztességesen viszonyul az egészhez, és felelősségteljesen létesít még akár ilyen jellegű kapcsolatokat is, akkor legkésőbb a második levél után rájön, hogy tévedett, ez így/most nem neki való, és szépen elköszön. Ha nem nem, akkor senkiházi csirkefogó, felőlem ragozhatod, ameddig akarod, kutyából nem lesz szalonna, a suszterből primadonna und so weiter.
#46500 | 09. 08. 16:34
Sok embernek a fantáziájában él, hogy úgy verjék el ahogy leírja, de nem meri megtenni a lépést és sok esetben ez annak köszönhető, hogy nincs meg az a biztonságérzete, hogy nem lehet baj az egészből. Az olyan jellegű félelmek, hogy mi van, ha le vagyok kötözve és túlságosan beindul a dom, vagy nem csak a fenekem veri el hanem más testrészem is véresre ver, nagyon valósak.

Egyébként meg a menekülőszónak nem az a szerepe, hogy az ember akkor állítsa le a játékot amikor akarja - bár nem kétlem azt, hogy vannak olyanok, akik arra használják, hogy leállítsák a játékot amikor megunják, vagy már nagyon fáj nekik - a menekülőszónak az a szerepe, hogy abban az esetben ha valami gond van a szub le tudja állítani a játékot. Pl. ha rosszul van, elzsibbadt stb. Hallottam olyan esetről amikor egy dom annyira felbőszült, hogy a dereshez kötözött nőt szinte ájulásig verte. Velem meg az fordult elő, hogy annyira szorosan kötötte meg a csuklómat, hogy elszorította a vérkeringést és amikor szóltam, hogy túl szoros a kötés még szorított egyet rajta.

A dereshez való kötözésnek menekülőszóval is van értelme, ott van eleve a kiszolgáltatottság, a büntetés, fájdalom stb. A menekülőszó adhat egy biztonság érzetet, viszont feltétele, hogy csak indokolt esetben lehessen használni, pl. volt olyan megállapodásom is, hogy abban az esetben ha amiatt használom a menekülőszót, hogy fáj a fenekem és nincs semmi komoly indokom ezen kívül plusz büntit kapok.
#46498 | 09. 08. 14:21
Nem is várom, hogy alávesse magát. Nem kötelező hozzám jönni. Ami szerinted nélkülözhetetlen, azt nem ajánlatos nélkülöznöd, én meg beérem azokkal a jelentkezőkkel, akik tudomásul veszik a hiányát.
Azt írod, „ha lenne bátorítás, biztatás, menekülőszó stb. akkor nem fordult volna elő kétszázszor, hogy valaki az utolsó pillanatban meggondolja magát”. No de hát, mint jeleztem is, éppen azoknál jellemző ez, akik az addigi levelezésben csudára vehemensek (üss, mint egy kutyát, ne törődj a könyörgésemmel, cafatokban lógjon a seggemről a bőr — ezeket nem én találtam ki, tényleg ilyeneket írnak). Akkor meg minek bátorítsam őket?
Ezen a színtéren, ahogy az élet oly sok más területén is, rengetegen imádják megmondani a tutit. A legbájosabb az, amikor azzal kezdik, hogy ez csak szerény vélemény, de végül mégis az derül ki a megfogalmazásukból, hogy aki másképp jár el, az szerintük nem normális. Én meg azt mondom, hogy aki menekülőszóval akarja, az csinálja úgy, semmi közöm hozzá. Nálam nincs menekülőszó, mint ahogy szex sincs, úgyhogy ezekkel nem szolgálhatok. Nem is szoktam ilyesmit ígérni. És ismétlem: senkit sem szívesen bátorítok. Ha egy kezdő olyan domináns partnert keres, aki angyali türelemmel duruzsolja, hogy menjen csak nyugodtan, nem esik bántódása, szíve joga, menjen ahhoz, mit bánom én. De mi a búbánatnak lekötözni valakit, ha menekülőszót használhat? Nem sokkal egyszerűbb eleve le sem kötözni? Jaj, légy szíves, kötözz le, mert nincs önfegyelmem, rád bízom magam, illetve mégsem, mert bármikor ki akarok szállni. Szeretnék félni, de ne legyen mitől. Aha. Na jó, úgy gondolom, név és konkrét részletek nélkül nem indiszkréció, ha elárulok még egy gyöngyszemet: nemrégiben valaki azt írta, fenntartja magának a jogot a szeánsz félbeszakítására, ha m e g u n j a. Rosszul lettem a gondolattól, hogy valaki unatkozhat nálam. El is tanácsoltam az illetőt.
Még egy dologra kitérek, és ez a fájdalomküszöb. Lépten-nyomon emlegetik, noha valójában arra az erősségű ingerre utal, amit az alany fájdalomnak érzékel, nem pedig azt jelzi, hogy valaki mekkora fájdalmat szeretne átélni. Aki fájdalmat keres, általában nem magát a pillanatnyi fájdalmat élvezi (éppen ellenkezőleg, nagyon is szenved tőle), hanem a helyzet, a körülmények, a megelőző és utána következő események szereznek örömöt neki. Azt a bitang nagy verést, amit tőlem kapni lehet, bármelyik épkézláb, egészséges felnőtt ember kibírja, ez nem a fájdalomküszöbtől függ. A fájdalomküszöb előrángatása arra jó, hogy egyesek objektív, tudományos állásfoglalásnak tüntethessék föl a magánvéleményüket. Holott itt csak ízlések és pofonok vannak.
#46497 | 09. 08. 14:05
Talán, ha lenne bátorítás, biztatás, menekülőszó stb. akkor nem fordult volna elő kétszázszor, hogy valaki az utolsó pillanatban meggondolja magát.
#46496 | 09. 08. 13:47
Az persze nem szép, ha valaki nem tartja magát a megbeszéltekhez és megfutamodik, viszont ilyenből van mindkét oldalon. Személy szerint én is jó pár olyan domináns férfival beszéltem akik eltűntek amint szóba jött az, hogy elég a fantáziálásból, esetleg találkozzunk személyesen.

Ugyanakkor a kezdő szubokkal számos dom nem elég türelmes, vagy megértő. Teljesen más a fantázia és a valóság, egy kezdő nem tudja mire számíthat, nem ismeri a fájdalomküszöbét, nem tudja, hogy fogja megélni az egészet és nem tudja mennyire bízhat meg a leendő partnerében. Ez az egész pedig rendkívül ijesztő tud lenni.

Nem akarok beleszólni abba ami köztetek lezajlott, mert nem ismerem a részleteket, de eleve azt, hogy menekülőszó nincs, veszélyesnek tartom.

A menekülőszó szerintem nélkülözhetetlenen -egyrészt ad egy biztonságérzetet a szubnak, arra vonatkozóan, hogy olyan nem történik amit nem szeretne, másrészt meg ad egy bizonyos szintű garanciát arra vonatkozóan, hogy amennyiben nem szeretné nem fogja a partnere ájulásig verni stb. - én értem azt, hogy idegesítő lehet egy dom számára, ha egy kezdő 2-3 pálca után rájön arra, hogy ez mégsem az ő világa, nem bírja a fájdalmat, nem gondolta, hogy ez annyira fáj stb. de ez olyan rizikó amit be kell vállalni, nem várhatja azt valakitől aki még életében nem kapott ki, hogy menekülőszó nélkül vesse magát alá a verésnek.
#46493 | 09. 08. 13:32
Ejnye, most látom, hogy a slusszpoénodra nem is reagáltam. Hát ha az adatlapomból, a régebben rendszeresen megjelentetett apróhirdetéseimből és az egész levelezésünkből nem jött le neked, ezúton tájékoztatlak, hogy nem kenyerem a bátorítás. Nem árulok zsákbamacskát, nem vonok be semmit cukormázzal, inkább riogatok, semmint csábítok, mert ez tizennyolc éven felülieknek való játék, és akik hozzám fordulnak, képesek fölfogni, hogy a cselekedeteik következményekkel járnak, amelyeket vállalniuk… kell? illik? érdemes? Lehet választani. A kezelés fáj. Nem is annyira a fizikai vonatkozásra gondolok, mert kisebb-nagyobb balesetek már az óvodai játszóudvaron érik az embert, de a kiszolgáltatottság, a megaláztatás kemény dolog, úgyhogy én senkit sem szívesen bátorítgatok. Ki-ki döntse el maga, mire vágyik, én nem fogom rábeszélni. Megjegyzem — és akinek nem inge, ne vegye magára, plíz —, olyanokat pláne nem, akik egészen az időpont-egyeztetésig a legelszántabb stílusban részletezik, milyen fenyítést érdemelnek, majd az elszalasztott tali után hason csúszva könyörögnek újabb lehetőségért, és még az előzőleg fölvázoltnál is kegyetlenebb bánásmódot kérnek. Bátorítást másutt tessenek keresgélni, nálam hiába próbálkoznak effélével.
#46492 | 09. 08. 12:41
Képzavar minden vonalon. Mindenekelőtt a célegyenesben megfutamodás azt jelenti, hogy az ember hamarabb ér célba, tehát alighanem meghátrálást akartál említeni. Azonkívül figyelmetlenül olvasol, másról írtam, hogy hiába vártam rá, rólad az szerepelt, hogy sajnos közbejött valami. Igen, ez tényleg nem ugyanaz, mint egyszerűen el sem jönni. Még rosszabb, mert ordít belőle, hogy hülyének nézel. Gond nélkül levelezgetsz, amíg konkréttá nem válik, de miután kiadom magam, elárulom a címemet, akkor ráeszmélsz, hogy ja, mégsem. Köszi. Ámbár még így is a lemondólevél-írók jobbik feléhez tartozol, mert a legaranyosabbak váratlan külföldi utazásra, teljesen váratlanul fölbukkant esküvőre vagy más családi eseményre, netán tragikus hirtelenséggel elhalálozott nagymamára, ápolást igénylő ángyikára hivatkoznak. Nem is értem magam, hogy a kétszázadik ilyen esetet miért nem veszem jó néven.
#46491 | 09. 08. 12:16
Kedves Deresbajusz!
Igen volt megbeszélt időpontunk valóban.
De nem! Nem mentem el hanem lemondtam,és meg is indokoltam hogy még nem vagyok rá felkészülve. Ez nem ugyanaz! Megvannak a vágyaink próbáljuk elérni, de a célegyenesbe megfutamodunk! Szerintem sokan jártunk már így. Mindenesetre amit írtál nem bátorít, inkább eltaszít a témától.
#46485 | 09. 08. 07:54
Értem, kedves Pety, tehát ez az oka, hogy két megbeszélt találkozóra nem jöttél el. Logikus, így kell kölcsönös bizalmat építeni. Időpontot kérsz olyantól, akihez nincs bizalmad, megkapod a címét, miközben te magad inkognitód jótékony homályába burkolózol, aztán sajnos közbejön neked valami, nahát, ekkora pechet, úgy sajnállak, majd mintha mi sem történt volna, újra próbálkozol, mert hajt a törhetetlen optimizmusod, hogy talán mégis ki fogom érdemelni a bizalmadat. Nagyon szép. Egyszer már hozzászóltam ehhez a témához, akkor egyrészt egy nálam már szintén a tiédhez hasonló műsort előadott úr nyilvánult meg itt, másrészt viszont egy olyan, aki többször járt nálam, és azután játszotta el ugyanezt, mintha nem tudhatta volna pontosan, mi vár rá. Pedig a legelső találkozásunk után nagyon türelmesen és megértően bántam vele, majd a második alkalommal bizonyította, mennyire komoly játékos. Később mégis felültetett, hiába vártam rá. Na erre varrjál gombot, komám. Érdekes hely ez, emberek. Egyébként kollégákkal beszélgetve éppen azt szoktam hangoztatni, hogy a „kamus” jelző durva általánosítás, ezerféle magyarázata lehet, ha valaki végül nem jön el. Igen, ezerféle, például az is, hogy kutyába se veszi a másik felet.
#46477 | 09. 07. 22:45
Nem könnyű itt jónak lenni!
Szerintem persze hogy mindenkinek nagy a szája!
Hisz személytelenül legkönnyebb írni a vágyainkról!
De ha jön egy válasz azonn átvillan!! Meg bízhatok benne??!! Agyon ver? Ha engedem hogy lekössön! “ mert szeretném” De el fog engedni?! Tényleg csak a fenekemet fogja elverni? Mivan ha beindul és véresre veri a hátam!
Otthon hónapokig bujkálok majd?!
Kedves dom-ok!
Értsetek meg minket vagy legalább engem!
Én tényleg szeretnék egy olyan domináns partnert aki keményen elfenekel akár lekötözve!
De fontos hogy megbízzak benne!
Ha megbízhatok benned velem bármit megtehetsz!
#46363 | 09. 01. 10:21
Igen, levélben, szóban sokaknak nagy a szájuk, de amikor a tettek mezejére kell lépni, akkor megtorpannak..:)
#46121 | 08. 20. 19:28
dom úr nem lesz jó? :)
#46113 | 08. 19. 17:48
Idosebb domina urnot keresek, aki elvenne a kedvemet a fenekelesemtol.Gyor-Komarom kornyekerol.
#45882 | 07. 28. 00:57
Nőt,csajszit keresek popsipacsis kalandra alanyként!Csak értelmes és érzéki tenyerelést
tudok ajánlani valamelyik neked is közeli panzióban?Ez peten lehetséges találkozó lehetne!
De ha a szúnyogcsípés is fájdalmat,félelmet jelent számodra?
Tényleg kár is próbára tenni a feneked.
A többit ha eléggé bátor vagy akarod?Persze juttatások,időpont egyeztetés rajtad is múlik.
Akarod?
#45857 | 07. 26. 14:17
nemcsak kevés, de sajnos drága is. Ez azonban azt hiszem máshol sincs másképp. Bécsben legalább is hasonló a helyzet.
#45837 | 07. 25. 12:11
Valahogy keves a fenekelest ajanlo holgy.
#45827 | 07. 24. 21:23
rendben, benne vagyok, írj majd
#45819 | 07. 23. 21:40
én meg a tiedet szeretném elverni jó erősen.
#45803 | 07. 22. 11:56
én szívesen elverem a segged, persze jó keményen
tawse, pálca
#45760 | 07. 18. 20:13
Fenekelőmet keresem budapesti dominans partner személyében
#45759 | 07. 18. 20:12
Fenekelőmet keresem budapesti dominans partner személyében
#45740 | 07. 16. 08:00
Egyetértek, ez nem gombócevő verseny, a partnert aki kap ki kell ismerni, mindenkinek más a bőre, máshogy bírja az egyes eszközöket. Találkoztam olyannal akinek nagyon sok ütés is alíg látszott meg, másnak pár ütés után kireped a segge. A fokoztosság és a bemelígtés fontos, de aztán mehet a keményebb is persze..:) Én szeretek különféle eszközöket, különböző pózokat használni, jó a változatosság.
#45690 | 07. 09. 22:51
readss, az a baj, hogy sok olyan fenekelésre váró fiú van aki nagyon is hajlandó lenne ugyan egy alapos mogyoró vagy bármiféle vesszővel, történő verés elviselésére ill. ilyen verési "játékra", de nincs meg a kellő anyagi fedezete, felesége van stb. Tudod az első alkalom, de még a második is nem szokott túlzottan jól sikerülni. A Dominának ki kell ismernie az új szubot(ha éppen megtetszettél neki), de ez ritka, bár néha előfordul. A baj az, hogy viszonylag a szubokhoz képest kevesen vannak.
Sajnos ez a játék "nem vérre hanem pénzre megy!" Tudod Mária Terézia a legjobb magyarázat. A lelkes főurak "életüket és vérüket" felkínálva tették meg őt királynőnek. Aztán mikor aztán jött a háború és a végrehajtók a pénzt keresték a kirobbant háborúhoz, megdöbbenve hallották, hogy az urak nem fizetnek, mert az országgyűlésen a pénzről szó sem volt. A kereslet és a kínálat nemcsak a gazdaságban és a háborúban döntő, úgy néz ki itt is. A magyar dominák nagyon jók és a bécsiekhez képest olcsók (de általában nem ingyenesek!).