VERS - Neked írom...

BDSM Fórum » VERS - Neked írom...

#40983 | 10. 15. 07:37
Hangyási Mihály
Öld meg a szerelmet
Te igaz vagy? Lélegzel?
Lehet...
Talán kósza szél a betonon?
Én nem tudom. Csak hallgatom.
Esetleg parázs a cigaretta végén?
De várj. Üvölts, jelezd, ha fáj.
Én ki vagyok?
Ki lehet az, aki keresi önmagát?
Egy szörny? Netán sejtek halmaza?
S szól és szólok én:
Az éj csendes, csak a magány moccan.
Ág helyett csak a lélek roppan.
De nem, nem ad kegyelmet...
Hallgasd csak, mit súg az eső...
Öld meg a szerelmet.
#40928 | 10. 11. 07:32
..( Mester Shibari)..

Hittel Teli

Vagyok.
Hogy kinek?
Ha félted szíved,
ha nem látsz tisztán,
vért iszol ritkán,
belém rúgsz.
Félted neved,
én sosem fogom majd kezed.

Ha nem szólsz hozzám,
némán hallgatok,
ha nem kérsz tőlem,
biz én nem adhatok.
Adjon neked az,
kitől mindent elvettél!
Életet,
szerelmet,
pénzt,
vagy éppen kinevettél.

Ha dühös vagy másra,
én is az leszek!
Fehér ruhát ne végy,
sötétben nem leplezed.
Mindenhol én vagyok,
minden embertársban,
virágokban,
fákban,
veled lesznek bátran.

Hol madarak zengik énekem,
egy darabkám benned él,
hívogat,
üzenik fontos vagy nekem.
Ha hit van benned,
szárnyaim nyújtom feléd,
boldogságot,
gyógyulást,
szívem tesz majd eléd.

Nem lesz majd!
Ki bánthatna téged,
égiek hada vigyáz reád,
göröngyös utadra téved.
Ne szomorkodj kérlek,
hisz mindennek oka van,
ha sérülnél,
vagy bánatos vagy,
itt minden léleknek dolga van.

Igen lesznek!
Kik elárulnak majd téged,
megaláznak,
meggyötörnek,
megölik majd lényed.
Te eljössz hozzám,
megfürdünk majd ketten,
új utad lesz,
reményekkel teli,
s örökre itt leszel már bennem.
#40927 | 10. 11. 07:27
BIZALOM MINDENEK FELETT
Mester Shibari

Két szív,
megsebzett szív találkozik,
éjszaka leple alatt,
valami megváltozik.
Megváltozik,
meghal.
Újjáéled,
szárnyait tárja,
még gyógyulnom kell,
álmai szerelmét látja.
Látta.
Oly szép volt minden,
e világban talán ilyen nincsen.
Mesehősök lettünk e romlott világban,
előtted legféltettebb titkaim kitártam.

A bizalomnak ára van,
örökké élünk,
szárnya van.
Vagy egymagunk járjuk ismét,
poklok poklát,
bocsánatért esedezve,
könnyes szemmel,
térdre rogyva,
megbetegedve.
Feltétlen bizalom.
Nagy szavak.
Megrögzött álmok,
hitetlenek,
farizeusok,
mondjátok hát mire vártok.
Megölitek azt,
ki szívét kitárta,
majd egyszer meghalt,
esély több nem lesz,
várhatjátok hiába.

Bizalom.
Te sok színben pompázó égi jelenség,
mondd mit vétettem,
kést döfsz belém,
ezt nem értem.
Hittem benned,
majd elárultál,
hármat kurjantott kakas,
nagyot bámultál.
Ismerlek.
Sokkal jobban,
mint saját magad,
mégis elkövetted,
megöltél,
talán szerelmünk csak álom marad.
#40863 | 10. 09. 04:40
Létem ha végleg lemerűlt,
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantú mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!
#40614 | 10. 02. 21:14
Várakozás

Várok reád. A vágy epeszt.
Te jössz, te jössz. Hallottam ezt.
Te vagy. Hisz ösmerem e neszt.
Nem, bús szívem, kora öröm.
Csupán az őszi szél gonosz
játékát űzi, az motoz
a könnyű bambusz-függönyön.
#39725 | 08. 04. 11:37
Új istenek születtek,és
nekem te Egy vagy mindfelett.
Nem kérsz sokat tőlem,mindent,
mit odaadni néha félek, de megteszem.
Jutalmazol vagy büntetsz,kedved szerint,
hogy miért,azt nem kell értenem.
Figyelmedtől patakzó könnyeim
lemossák rólam önmagam.
Képet nem mutatok,nem hazudok,
már csak benned létezem.
#39216 | 06. 01. 19:09
Várom a reggelt, mint őrök a strázsában,
Várom az estét, hogy hogy szolgálhassam az ágyában.
De nem jön a reggel és az ágy is üres marad,
Bízom benne hogy a hét gyorsan halad.
Hiánycikk az élet, ezért garanciásan élek.
Sok mosoly az ajkamon, mert már hétfőn perverz vagyok.
#25667 | 2014. 04. 22. 19:34
Ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az
életem. Lépések neszét hallanám, amely az
összes többi lépés neszétől különböznék. A
többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak.
A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a
lyukamból.
Antoine de Saint-Exupéry - A kis herceg
#21698 | 2013. 05. 11. 23:06
Mert Te a barátja vagy, míg Ő Neked csak egy közeli ismerős. A barátság nem választ viselkedés alapján, az a lelkekben dől el.
#21692 | 2013. 05. 10. 06:22
"Mit gondoltam? Azt hittem, ő végre az aki megért. Aki minden hülyeségem ellenére se hagy magamra. És mi lett? Magamra hagyott. Pedig azt hittem barátok vagyunk. Hogy fontos vagyok neki, mint barát. Se többként, se kevesebbként. Csak én is számítani akartam a többiek között. Én is akartam valaki lenni neki az életében. De azt hiszem sokat kértem.Ő nem az az ember akinek rám van szüksége. Ő más. Ő neki olyan kell, aki nem sértődik be minden beszólásán, aki nem húzza fel magát a baromságain. Neki nem az én barátságom kell. Neki másé. Olyané kell neki,aki jobban megérti, aki nem hisztizik és nem nyávog. Aki szót fogad neki. De ez nem én vagyok. Én nem számítok neki. Én csak egy vagyok a sok barát közül, míg nekem fontos részét tölti be az életemnek."
#21669 | 2013. 05. 05. 21:40
Mélázva meséli
Édesanyám,
Szomorú élete
Alkonyán,
Hogyan szerették
Egymást ők ketten
Szerelmük tavaszán,
Mikor én születtem...

Lobogó kandalló
Hasábja bug:
Múló az üdvösség,
A tavasz hazug,
De azt is tudom jól,
Megérezem,
Hogy szent volt, hogy nagy volt
Az a szerelem!

Hiszen a hajtása
Én vagyok,
Nagy szemeim lángja
Tőle ragyog!
Kivettem a részem
Télből, fagyból, árnyból,
De bennem örökké
E letűnt üdvösség
Szent tavasza lángol!

(J.Gy.)


Ha már...
#20517 | 2012. 12. 23. 23:26
Csomagolás nélkül

Mit adhatnék? Nézz körül, amit itt
Látsz, mind a tiéd. Nyúlj érte,
Ami tetszik, vedd el. Nem tőlem kapod.
Semmit nem találsz, ami ne lenne rég
Saját tulajdonod. Amit elveszel,
Nem tőlem: a magadéra ismersz.
Hogy ez kettőnket összeköt? Hagyjuk.

Amit adhatnék, úgysem adhatom.
Ha valami megkülönbözteti
A tiédtől, ami az enyém,
Az a másféle tapasztalat.
Ami rátapadt. Az pedig át nem adható.
Használd hát, amit jónak látsz,
Ne félj, hogy kifosztasz, nem lehet.

Ami az enyém, ha adnám is,
Mondom, el nem veheted.
Pedig akkor lenne az enyém,
Csak akkor, ha hozzáérsz, ha elveszed.
Hogy az kettőnkben közös lesz? Az.
Látod, még te adsz, ha elveszel,
És tőled kapok, ha elfogadod.

(F.Gy.)
#20234 | 2012. 11. 20. 00:29
Jöttél színarany éjnek
jöttél fekete napnak
évek tengermélyéből
robbanó pillanatnak.

Lettem színarany éjed
lettem fekete napod
évek kagylóhéjába
merülő pillanatod.

Szememben nyílsz azóta
szobámba hoz a reggel
távoli esték partján
lecsuksz a két szemeddel.

(Sz. É.)
#19733 | 2012. 10. 03. 17:40
Belém hasított a jóvátehetetlenség fagyasztó érzése. Tűrhetetlennek éreztem már a puszta gondolatát is, hogy nem hallom többet a nevetését. Hiszen olyan volt számomra, mint forrás a sivatagban.Szétszórt voltam és boldogtalan: tégy összeszedetté

Antoine de Saint-Exupéry
#14853 | 2011. 05. 24. 20:44
TUDOD, HOGY NINCS BOCSÁNAT

Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.
A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.

Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.

Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.

Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.

Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.

Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.

Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.

József Attila
#14849 | 2011. 05. 23. 19:46
"Ne mondd, hogy szeretsz,
csak mosolyogj rám.
Ne mondd, hogy kívánsz,
csak ölelj át.
Ne mondd, hogy örökre,
csak pihenj meg.
Ne mondd, hogy maradsz,
csak légy őszinte.
Ne mondd, hogy mindent,
hisz csak perceket kérek,

s, én sem mondom szeretlek,
csak mosolyom simogat.
Én sem mondom kívánlak,
csak karjaimba zárlak.
Én sem mondom örökre,
csak veled pihenek.
Én sem mondom maradok,
csak őszinte vagyok.
Én sem mondom minden,
hisz csak perceket adhatok." !
#14848 | 2011. 05. 23. 19:31
Így aztán a kis herceg megszelídítette a rókát. S amikor közeledett a búcsú órája:

- Ó! - mondta a róka. - Sírnom kell majd.

- Te vagy a hibás - mondta a kis herceg. - Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erősködtél, hogy szelídítselek meg.

- Igaz, igaz - mondta a róka.

- Mégis sírni fogsz! - mondta a kis herceg.

- Igaz, igaz - mondta a róka.

- Akkor semmit sem nyertél az egésszel.

- De nyertem - mondta a róka. - A búza színe miatt. - Majd hozzáfűzte: - Nézd meg újra a rózsákat. Meg fogod érteni, hogy a tiéd az egyetlen a világon. Aztán gyere vissza elbúcsúzni, s akkor majd ajándékul elárulok neked egy titkot.

A kis herceg elment, hogy újra megnézze a rózsákat.

- Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz - mondta nekik. - Ti még nem vagytok semmi. Nem szelídített meg benneteket senki, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. Ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon.

A rózsák csak feszengtek, ő pedig folytatta:

- Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.

Azzal visszament a rókához.

- Isten veled - mondta.

- Isten veled - mondta a róka. - Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.

- Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

- Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.

- Az idő, amit a rózsámra vesztegettem... - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

- Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...

- Felelős vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
#14841 | 2011. 05. 23. 07:53
Kegyetlenül igaz!

Márai Sándor: A szeretetről.


Szeretetet lehet adni és lehet kapni.
Csak egyet nem lehet: szeretetet zsarolni.
S ezt legtöbbször nem tudják azok a szegények és szerencsétlenek, akik szeretetre éhesek.
Nyilvánvaló, hogy vagy szeret az ember, vagy szeretik: ezt a váltóáramot a természet kérlelhetetlen következetességgel szervezte meg.
Az összhang legtökéletesebb és legszerencsésebb formája, mikor az egyik különösebb lázadozás nélkül tűri, hogy a másik szeresse.
A természet végül is kegyes: igaz, soha nem adja meg, hogy az szeressen, akitől ezt reméljük, de módot ad arra, hogy korlátlanul szeressük azt is, aki bennünket nem szeret. Csak egyre nem ad módot: hogy könyörgéssel, váddal, támadással, vagy esdekléssel mástól szeretetet zsaroljunk. Még gyöngédséget és szenvedélyt is lehet zsarolni, de a szeretet szuverén.
#14837 | 2011. 05. 22. 12:35
Neked.

Lélektől léleklig

Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.

Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.

Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.

Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.

Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?

Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!
#14471 | 2011. 04. 15. 21:10
Talán nem a legszerencsésebb, hogy ezt a verset pont ebbe a fórumba írtam, mert be kellett látnom, kissé félreérthető volt, a párom számára. Bocsánat :)
A megfelelő helye: "kedvenc verseim, és jó tanácsok önmagam és mindenki más számára, akit érdekel" c. fórumba lett volna.
#14470 | 2011. 04. 15. 21:04
Vakító a reggel,
Ha Nálad ébredek.
Védtelen a lelkem,
Ha megérintelek.

Szeretlek Téged,
Ahogy csak lehet,
De valamit el kell mondanom:
Amikor nem vagy velem,
Féltelek.

A valóság határán
Álmod átölel.
Ártatlannak látszol,
De velem vétkezel.

Szeretlek Téged,
Ahogy csak lehet,
De valamit el kell mondanom:
Amikor nem vagy velem,
Féltelek.

Sokáig jártuk
A magunk útjait
Nem kapcsolt össze
Semmi még.
Miért pont én vagyok,
Aki Hozzád tartozik?
Nem tudom.
Talán mást nem féltenék.

A véletlen világa,
Hogy felfedeztelek,
Az első villanásból
Megértettelek.

Szeretlek Téged,
Ahogy csak lehet,
De valamit el kell mondanom:
Amikor nem vagy velem,
Féltelek.

http://www.youtube.com/watch?v=28O6sGOQxH4
#14462 | 2011. 04. 13. 11:22
Váci Mihály

Valami nincs sehol
Süvítnek napjaink, a forró sortüzek,
– valamit mindennap elmulasztunk.
Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn,
– s valamit minden tettben elmulasztunk.
Áldozódunk a szerelemben egy életen át,
– s valamit minden csókban elmulasztunk.

Mert valami hiányzik minden ölelésből,
– minden csókból hiányzik valami.
Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta,
– minden szerelemből hiányzik valami.
Hiába verekszünk érte halálig: – ha miénk is,
– a boldogságból hiányzik valami.

Jóllakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel,
– az életedből hiányzik valami.
Hiába vágysz az emberi teljességre,
– mert az emberből hiányzik valami.
Hiába reménykedsz a megváltó Egészben,
– mert az Egészből hiányzik valami.

A Mindenségből hiányzik egy csillag,
– a Mindenségből hiányzik valami.
A Világból hiányzik a mi világunk,
– a Világból hiányzik valami.

Az égboltról hiányzik egy sugár,
– felőlünk hiányzik valami.
A Földből hiányzik egy talpalatnyi föld,
– talpunk alól hiányzik valami.

Pedig így szólt az ígéret a múltból:
– „Valahol! Valamikor! Valami!”
Hitették a bölcsek, hitték a hívők,
– mióta élünk, e hitetést hallani.
De már reánk tört a tudás: – Valami nincs sehol!
– s a mi dolgunk ezt bevallani,
s keresni azt, amit már nem szabad
senkinek elmulasztani.

Újra kell kezdeni mindent,
– minden szót újra kimondani.
Újra kezdeni minden ölelést,
– minden szerelmet újra kibontani.
Újra kezdeni minden művet és minden életet,
– kezünket mindenkinek újra odanyújtani.

Újra kezdeni mindent e világon,
– megteremteni, ami nincs sehol,
de itt van mindnyájunkban mégis,
belőlünk sürgetve dalol,
újra hiteti, hogy eljön
valami, valamikor, valahol…
#14452 | 2011. 04. 12. 22:33
Mara tudom hogyan kell szeretnem, hogy az Neked olyan legyen, ahogyan vagytad.
Megtanitottad, eszrevetlenül.
Szeretlek! - ezert engedlek el....

Lelkem angyalarcan
elkenödött ruzsfolt
szegyenem, s erezeseim
terme ugy zsibong, mint zufolt,
fantomokkal teli balterem.
Hiaba, reg volt mar,
hogy mi ketten együtt
- mint ket artatlan rozsaszal -
a szerelem vendegei lettünk,
s az örökkevalosag poharabol
egy cseppet egymas ajkara leheltünk.
Reg volt mar, s azon az ejen…
erzekeink bö vacsorajan,
mikor testünk szenvedelyöl izzott,
s együtt ringatoztunk a csillagok ruhajan,
engem megis a ketely gyaszos hangja kinzott.
O nem… nem erthettem meg akkor,
miert zenelt oly elszantan e bus fagott.
De a következö verszin alkonyatkor
ölelö karjaiba teged mar mas fogott…
#14411 | 2011. 04. 09. 11:34
Belesimultam a szelbe,
hisz böröd illataval suhantam Feled
erinteni akarlak...
#14401 | 2011. 04. 08. 10:59
Ez egy nagyon..nagyon nehéz nap Neked, tudom. Veled vagyok most is, és fogom a kezed. Érzed az ezernyi kilométer ellenére is....tudom.
#14396 | 2011. 04. 07. 19:27
Szeretlek, mert enyém vagy,
Szeretlek, mert ilyen vagy,
Szeretlek, mert társam vagy,
Szeretlek, mert szeretlek.
#14394 | 2011. 04. 07. 19:00
Ez nagyon szép vers, és igen komoly tartalma van :)
#14377 | 2011. 04. 05. 19:20
... mig igy tartasz forron, szorosan atölelve
nema ejlepelkent boritod be testem,
mig csak körülötted koszal kepzeletem,
s a ki sem mondott szavad mar ajkaidrol lesem,
..csak addig...
#14257 | 2011. 03. 27. 09:15
Aki szeret,
Annak varrd fel a szakadt gombját,
Mert könnyen meglehet,hogy
Felvarrja más.

Aki szeret,
Annak hallgasd meg gondját-baját,
Mert könnyen meglehet,hogy
Meghallgatja más.

Aki szeret,
Azzal ne légy morc, goromba,
Mert könnyen lehet,hogy
Rámosolyog más.

Aki szeret-szeresd!
S öleld meg naponta,
Mert könnyen lehet,hogy
Megöleli más.

És akkor,hidd el,
Nem ő a hibás!

Jobbágy Károly: Tanítás
#14244 | 2011. 03. 26. 19:46
Sok modon magyarazhatnam erzeseimet.
A szavak csak jelentesek, de az igazi erzes belülröl fakad,
fogd a kezem, mi összetartozunk.