VERS - Neked írom...

BDSM Fórum » VERS - Neked írom...

#41348 | 11. 07. 19:38
LXXI
Hogyha meghalok, ne tovább, ne gyászolj,
Csak míg hallod a zord harang szavát,
Mely széthírleli, hogy e rút világból
Legrútabb férgek közé szöktem át;
Sőt, ha versem olvasod, ne idézd
Írója kezét: szívem úgy szeret,
Hogy édes agyadnak a feledést
Kívánja sajgó emlékem helyett.
Vagy ha (mégis) látod írásomat,
Mikor engem a föld már elkever,
Ne mond ki szegény nevemet se: hadd
Haljon szerelmed halálommal el;
Mert a bölcs világ átlát szíveden,
S bár meghaltam, gúnyolni fog velem.


Shakespeare
#41199 | 10. 27. 20:14
... elnézem... :) (neked)
#41198 | 10. 27. 20:12
" Semmi nem / menthet meg / csak az / írás."

Bukowski

Elnézést! UV.
#41197 | 10. 27. 20:05
... Már réges-rég ráeszmélt... :) (Régi lecke...)
#41196 | 10. 27. 20:03
Sötét oldal című vers. :)

Dr. Jekyll hamar ráébred saját kettősségének tudatára. :)
#41194 | 10. 27. 19:45
A KIVÁLASZTOTT
.
Estélyiben már a "Sötét Erők".
A nappali "kemény" munkájuk
után, rajtam szórakoznak...
Undorító bálba invitálnak...
"Én" volnék a díszvendég.
.
Látják gyenge vagyok, ezért
kínálgatnak jobbról-balról...
Portékáikkal elmémbe vájnak.
Kivihognak, marcangolnak...
nem hagynak meg normálisnak.
.
Itt van Louis, itt van "Cyphre".
És "Mr.Hyde" is itt van. A zene
is tőlük van, a fejemben szól.
Nevetnek rajtam csak nevetnek.
a holnapomat írják a nevemben.
#41153 | 10. 26. 18:13
PÉLDAKÉPEIM
.
Elhagytam startvonalam,
Vajon újra hibázom?
Elhagytam álomvilágom,
"Kapaszkodókat" keresek.
Szárnyaimat kitárom...
.
Imhol egy ember... szemei
tükrében magamat látom...
Nem... Tévedek, hibázok...
Mint vadállat-szörny, az
arcomba kiáltott... trágárt.
.
Imhol egy másik... nem szól,
nem szólok... Szemeit nézem,
ragyog... tovább nézem...
tekintete elhomályosul, s
valamit gagyog... morog...
vicsorog...
.
A harmadik valaki, magabiztost
beszél... emberek között, nagy
titulusú "vezér"... Hajszolom
kegyeit, keresem minduntalan...
de az illető rám sem hederít...
.
Nézem az emberek tekintetét...
és én nem szólok szavakat...
Arcokat látok, és való arcokon
álarcokat... sok-sok sötét
személyt, aki alig él és remél...
"A szemetet összefújja a szél"...
#41146 | 10. 25. 22:17
MÚLT IDŐ
.
Tanítgatott
Játszadozott
Nyomot hagyott
Szerelmet adott
Szárnyra kapott
Rám mosolygott
Nem búcsúzott
Csapot-papot
itt hagyott
.
#41127 | 10. 25. 14:12
KUNDALINI
.
Hol a "fehér madarak szállnak", gondolataikkal, tetteikkel
messze és magasba "szállnak"... "fekete madarakat" látnak...
Hol a "fekete madarak szálnak", gondolataikkal, tetteikkel
messze és alá "szállnak"... "fehér madarakat"látnak...
Látnak- látnak... örvény- indulatok vérködébe vájnak...
majd az indulatok tettekké válnak... tettek karmaiban
tűzmadárrá válnak...
#41119 | 10. 23. 22:50
2. nekifutás

A "Tiszta Vászon"
.
Gyönyörű vagy!...
tiszta szívemből
összemocskolnálak
"Te Dög"
.
.
Kenek rád, egy kis
zöldet...
rád képzelem szívem
szerelmét, a Földet
.
Kenek rád egy kis
kéket...
Rád képzelek most
sok-sok szépet...
.
Kenek rád, egy kis
pirosat...
Látok rajtad már
megannyi csinosat
.
Ó, szerelmem... már
nem is vagy olyan
tiszta, jellemem sok
"mocskát" arcod issza
.
.
Bocsásd meg!
.
#41115 | 10. 23. 21:16
A "Tiszta Vászon"
.
Gyönyörű vagy !...
tiszta szívemből
összemocskolnálak
"te dög"
.
.
Kenek rád, egy kis
zöldet ...
rád képzelem szívem
szerelmét, a földet
.
Kenek rád egy kis
kéket ...
Rád képzelek most
sok-sok szépet ...
.
Kenek rád, egy kis
pirosat ...
Látok rajtad már
megannyi csinosat
.
Ó szerelmem ... már
nem is vagy olyan
tiszta, szívem sok
"mocskát"arcod issza
.
.
Bocsájts meg !
.
#41113 | 10. 23. 20:49
(2. nekifutás, feljavított változat)

Gondolatom/Én:
.
-Megkörnyékeznélek...
-Megkérnélek...
-Felöltöztetnélek...
-Felizgatnálak...
-Meghallgatnálak...
-Kiszolgálnálak...
-Kényeztetnélek...
-Magasztalnálak...
-Megértenélek...
-Ha úgy akarod,
Elengednélek...
.
-Neked írom... "Én"...

(De csak ha számomra
potenciális nő vagy:)
#41094 | 10. 23. 16:19
Gondolatom/Én:
.
"Ki minek gondol, az vagyok annak…
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz, hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt saját magadról.

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod:
Szemem tavában magadat látod."
#41072 | 10. 23. 09:39
Márai Sándor: Mennyből az angyal

MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.

Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.

Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett –
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.

És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta –
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.

Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta –
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekesznek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.

És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”

Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?

Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
– A költő, a szamár, s a pásztor –
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, –
mennyből az angyal

New York, 1956.
#40983 | 10. 15. 07:37
Hangyási Mihály
Öld meg a szerelmet
Te igaz vagy? Lélegzel?
Lehet...
Talán kósza szél a betonon?
Én nem tudom. Csak hallgatom.
Esetleg parázs a cigaretta végén?
De várj. Üvölts, jelezd, ha fáj.
Én ki vagyok?
Ki lehet az, aki keresi önmagát?
Egy szörny? Netán sejtek halmaza?
S szól és szólok én:
Az éj csendes, csak a magány moccan.
Ág helyett csak a lélek roppan.
De nem, nem ad kegyelmet...
Hallgasd csak, mit súg az eső...
Öld meg a szerelmet.
#40928 | 10. 11. 07:32
..( Mester Shibari)..

Hittel Teli

Vagyok.
Hogy kinek?
Ha félted szíved,
ha nem látsz tisztán,
vért iszol ritkán,
belém rúgsz.
Félted neved,
én sosem fogom majd kezed.

Ha nem szólsz hozzám,
némán hallgatok,
ha nem kérsz tőlem,
biz én nem adhatok.
Adjon neked az,
kitől mindent elvettél!
Életet,
szerelmet,
pénzt,
vagy éppen kinevettél.

Ha dühös vagy másra,
én is az leszek!
Fehér ruhát ne végy,
sötétben nem leplezed.
Mindenhol én vagyok,
minden embertársban,
virágokban,
fákban,
veled lesznek bátran.

Hol madarak zengik énekem,
egy darabkám benned él,
hívogat,
üzenik fontos vagy nekem.
Ha hit van benned,
szárnyaim nyújtom feléd,
boldogságot,
gyógyulást,
szívem tesz majd eléd.

Nem lesz majd!
Ki bánthatna téged,
égiek hada vigyáz reád,
göröngyös utadra téved.
Ne szomorkodj kérlek,
hisz mindennek oka van,
ha sérülnél,
vagy bánatos vagy,
itt minden léleknek dolga van.

Igen lesznek!
Kik elárulnak majd téged,
megaláznak,
meggyötörnek,
megölik majd lényed.
Te eljössz hozzám,
megfürdünk majd ketten,
új utad lesz,
reményekkel teli,
s örökre itt leszel már bennem.
#40927 | 10. 11. 07:27
BIZALOM MINDENEK FELETT
Mester Shibari

Két szív,
megsebzett szív találkozik,
éjszaka leple alatt,
valami megváltozik.
Megváltozik,
meghal.
Újjáéled,
szárnyait tárja,
még gyógyulnom kell,
álmai szerelmét látja.
Látta.
Oly szép volt minden,
e világban talán ilyen nincsen.
Mesehősök lettünk e romlott világban,
előtted legféltettebb titkaim kitártam.

A bizalomnak ára van,
örökké élünk,
szárnya van.
Vagy egymagunk járjuk ismét,
poklok poklát,
bocsánatért esedezve,
könnyes szemmel,
térdre rogyva,
megbetegedve.
Feltétlen bizalom.
Nagy szavak.
Megrögzött álmok,
hitetlenek,
farizeusok,
mondjátok hát mire vártok.
Megölitek azt,
ki szívét kitárta,
majd egyszer meghalt,
esély több nem lesz,
várhatjátok hiába.

Bizalom.
Te sok színben pompázó égi jelenség,
mondd mit vétettem,
kést döfsz belém,
ezt nem értem.
Hittem benned,
majd elárultál,
hármat kurjantott kakas,
nagyot bámultál.
Ismerlek.
Sokkal jobban,
mint saját magad,
mégis elkövetted,
megöltél,
talán szerelmünk csak álom marad.
#40863 | 10. 09. 04:40
Létem ha végleg lemerűlt,
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantú mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!
#40614 | 10. 02. 21:14
Várakozás

Várok reád. A vágy epeszt.
Te jössz, te jössz. Hallottam ezt.
Te vagy. Hisz ösmerem e neszt.
Nem, bús szívem, kora öröm.
Csupán az őszi szél gonosz
játékát űzi, az motoz
a könnyű bambusz-függönyön.
#39725 | 08. 04. 11:37
Új istenek születtek,és
nekem te Egy vagy mindfelett.
Nem kérsz sokat tőlem,mindent,
mit odaadni néha félek, de megteszem.
Jutalmazol vagy büntetsz,kedved szerint,
hogy miért,azt nem kell értenem.
Figyelmedtől patakzó könnyeim
lemossák rólam önmagam.
Képet nem mutatok,nem hazudok,
már csak benned létezem.
#39216 | 06. 01. 19:09
Várom a reggelt, mint őrök a strázsában,
Várom az estét, hogy hogy szolgálhassam az ágyában.
De nem jön a reggel és az ágy is üres marad,
Bízom benne hogy a hét gyorsan halad.
Hiánycikk az élet, ezért garanciásan élek.
Sok mosoly az ajkamon, mert már hétfőn perverz vagyok.
#25667 | 2014. 04. 22. 19:34
Ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az
életem. Lépések neszét hallanám, amely az
összes többi lépés neszétől különböznék. A
többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak.
A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a
lyukamból.
Antoine de Saint-Exupéry - A kis herceg
#21698 | 2013. 05. 11. 23:06
Mert Te a barátja vagy, míg Ő Neked csak egy közeli ismerős. A barátság nem választ viselkedés alapján, az a lelkekben dől el.
#21692 | 2013. 05. 10. 06:22
"Mit gondoltam? Azt hittem, ő végre az aki megért. Aki minden hülyeségem ellenére se hagy magamra. És mi lett? Magamra hagyott. Pedig azt hittem barátok vagyunk. Hogy fontos vagyok neki, mint barát. Se többként, se kevesebbként. Csak én is számítani akartam a többiek között. Én is akartam valaki lenni neki az életében. De azt hiszem sokat kértem.Ő nem az az ember akinek rám van szüksége. Ő más. Ő neki olyan kell, aki nem sértődik be minden beszólásán, aki nem húzza fel magát a baromságain. Neki nem az én barátságom kell. Neki másé. Olyané kell neki,aki jobban megérti, aki nem hisztizik és nem nyávog. Aki szót fogad neki. De ez nem én vagyok. Én nem számítok neki. Én csak egy vagyok a sok barát közül, míg nekem fontos részét tölti be az életemnek."
#21669 | 2013. 05. 05. 21:40
Mélázva meséli
Édesanyám,
Szomorú élete
Alkonyán,
Hogyan szerették
Egymást ők ketten
Szerelmük tavaszán,
Mikor én születtem...

Lobogó kandalló
Hasábja bug:
Múló az üdvösség,
A tavasz hazug,
De azt is tudom jól,
Megérezem,
Hogy szent volt, hogy nagy volt
Az a szerelem!

Hiszen a hajtása
Én vagyok,
Nagy szemeim lángja
Tőle ragyog!
Kivettem a részem
Télből, fagyból, árnyból,
De bennem örökké
E letűnt üdvösség
Szent tavasza lángol!

(J.Gy.)


Ha már...
#20517 | 2012. 12. 23. 23:26
Csomagolás nélkül

Mit adhatnék? Nézz körül, amit itt
Látsz, mind a tiéd. Nyúlj érte,
Ami tetszik, vedd el. Nem tőlem kapod.
Semmit nem találsz, ami ne lenne rég
Saját tulajdonod. Amit elveszel,
Nem tőlem: a magadéra ismersz.
Hogy ez kettőnket összeköt? Hagyjuk.

Amit adhatnék, úgysem adhatom.
Ha valami megkülönbözteti
A tiédtől, ami az enyém,
Az a másféle tapasztalat.
Ami rátapadt. Az pedig át nem adható.
Használd hát, amit jónak látsz,
Ne félj, hogy kifosztasz, nem lehet.

Ami az enyém, ha adnám is,
Mondom, el nem veheted.
Pedig akkor lenne az enyém,
Csak akkor, ha hozzáérsz, ha elveszed.
Hogy az kettőnkben közös lesz? Az.
Látod, még te adsz, ha elveszel,
És tőled kapok, ha elfogadod.

(F.Gy.)
#20234 | 2012. 11. 20. 00:29
Jöttél színarany éjnek
jöttél fekete napnak
évek tengermélyéből
robbanó pillanatnak.

Lettem színarany éjed
lettem fekete napod
évek kagylóhéjába
merülő pillanatod.

Szememben nyílsz azóta
szobámba hoz a reggel
távoli esték partján
lecsuksz a két szemeddel.

(Sz. É.)
#19733 | 2012. 10. 03. 17:40
Belém hasított a jóvátehetetlenség fagyasztó érzése. Tűrhetetlennek éreztem már a puszta gondolatát is, hogy nem hallom többet a nevetését. Hiszen olyan volt számomra, mint forrás a sivatagban.Szétszórt voltam és boldogtalan: tégy összeszedetté

Antoine de Saint-Exupéry
#14853 | 2011. 05. 24. 20:44
TUDOD, HOGY NINCS BOCSÁNAT

Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.
A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.

Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.

Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.

Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.

Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.

Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.

Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.

József Attila
#14849 | 2011. 05. 23. 19:46
"Ne mondd, hogy szeretsz,
csak mosolyogj rám.
Ne mondd, hogy kívánsz,
csak ölelj át.
Ne mondd, hogy örökre,
csak pihenj meg.
Ne mondd, hogy maradsz,
csak légy őszinte.
Ne mondd, hogy mindent,
hisz csak perceket kérek,

s, én sem mondom szeretlek,
csak mosolyom simogat.
Én sem mondom kívánlak,
csak karjaimba zárlak.
Én sem mondom örökre,
csak veled pihenek.
Én sem mondom maradok,
csak őszinte vagyok.
Én sem mondom minden,
hisz csak perceket adhatok." !