VERS - Neked írom...

BDSM Fórum » VERS - Neked írom...

#46109 | 1 órája
Füst Milán-Oh nincs vigasz!…

Nehéz szekerek dübörögnek éjszakai órán…
Álmában éjjel így zúdúl fel a tó és elnyugszik.
S az idő sűrű, bizonytalan, fekete vízben lomhán tovaúszik…
A hold pedig most minden fényét világoskék-páncélú felhő-lovasokra szórván:
Így orgyilkosságról a sötétben senki se tud s kihalt utcákon rohan a lator…
S a jajszóra, bezárt ablakokon zörgetőre, visszhangzóra senki se válaszol,
Csak az út dobog, nem nyughatik, a nappalok kínjáról álmában beszél…
És nincs vigasz, oh rég tudom. Mert mindennek, mi él,
A sorsa meg van írva, el kell múlnia.
Oh hol vagytok hát, kik szerettetek?
Mert elmennék, de nincs hova…
Vagy hol van most a lány, kit felneveltetek,
Szelíden-szépnek, titkosan s nekem?
Oh Gyula szerzetes, ne késlekedj, adj össze minket,
Kösd össze betegen sovárgó szíveinket…
…Szerettem őt, szerettem emberek,
De nem láttam soha.
#46092 | 1 napja
József Attila:TEDD A KEZED

Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.
Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.
Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.
#46089 | 1 napja
Istenarc

Egy istenarc van eltemetve bennem,
Tán lét-előtti létem emlék-képe!
Fölibe ezer réteg tornyosul,
De érzem ezer rétegen alul,
Csak nem tudom, mikép került a mélybe.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
Néha magamban látom, néha másban.
Néha állok, mint fosztott ág, szegényen,
Ha rossz órámban eltűnik egészen
Alter-egóm az örök vándorlásban.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
A rárakódott világ-szenny alatt.
A rámrakódott világ-szenny alól,
Kihűlt csillagok hamuja alól
Akarom kibányászni magamat.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
S most ásót, kapát, csákányt ragadok,
Testvéreim, jertek, segítsetek,
Egy kapavágást ti is tegyetek,
Mert az az arc igazán én vagyok.

Egy istenarc van eltemetve bennem:
Antik szobor, tiszta, nyugodt erő.
Nem nyugszom, amíg nem hívom elő.
S bár világ-szennye rakódott reája,
Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza.

Reményik Sándor
#46087 | 1 napja
József Attila

[Ime, hát megleltem hazámat…]
Ime, hát megleltem hazámat,
a földet, ahol nevemet
hibátlanul irják fölébem,
ha eltemet, ki eltemet.
E föld befogad, mint a persely.
Mert nem kell (mily sajnálatos!)
a háborúból visszamaradt
húszfilléres, a vashatos.
Sem a vasgyűrű, melybe vésve
a szép szó áll, hogy uj világ,
jog, föld. – Törvényünk háborús még
s szebbek az arany karikák.
Egyedül voltam én sokáig.
Majd eljöttek hozzám sokan.
Magad vagy, mondták; bár velük
voltam volna én boldogan.
Igy éltem s voltam én hiába,
megállapithatom magam.
Bolondot játszottak velem
s már halálom is hasztalan.
Mióta éltem, forgószélben
próbáltam állni helyemen.
Nagy nevetség, hogy nem vétettem
többet, mint vétettek nekem.
Szép a tavasz és szép a nyár is,
de szebb az ősz s legszebb a tél,
annak, ki tűzhelyet, családot,
már végképp másoknak remél.
#46059 | 3 napja
EDGAR ALLAN POE

A CSEND SZONETTJE

Egynémely létező, testetlenül kisértve,
Kettős életet él: el- s visszatáncol
Iker-valójába és -semmijébe,
Anyagból s fényből, alakból meg árnyból.
Van ilyen csend is: tenger s partszegély,
Test s lélek. Holt vidéket jár az egyik,
Hol fennkölt bánattal friss fű vetekszik,
Hol az emlékező, könnytelen szenvedély
Már-már megnyugtatás: Ember, ne félj!
E testet-öltött csend csak a "Soha!"
Csend, mely minden gonoszra képtelen.
De ha szerencséd iker-fátuma
E csend árnyát veti rád (névtelen
Lidérc! lápján nincs ember lábnyoma):
Az Isten könyörüljön lelkeden!
#46055 | 3 napja
Ilies Renáta

Vattacukor helyett

Nehéz a csenddel beszélni,
Ha soha nincs ébren.
S minden reggel felébredni
Talpig feketében.

Áztatom az arcomat,
Amíg fehérré válik.
Mielőtt kilépek innen,
Elszámolok százig.

De csak önmagam maradok,
Vattacukor helyett.
A hármason egy kiskölyök
Csinál nekem helyet.

Fülében egy régi dal zúg,
Bobby Vee vagy Elvis,
És én csak annak létezem,
Aki tényleg elhisz.
#46051 | 4 napja
Edgar Allan Poe

ÁLOM AZ ÁLOMBAN

Vedd még e csókot, édesem!
Mostan megyek, elbúcsuzom
És ez legyen a búcsuszóm:
Igazat mondtál énnekem,
Bús álom az én életem:
Eltűnt reményem csillaga,
Mindegy, nappal vagy éjszaka,
Való volt-e, vagy látomány,
Ma már mi sem maradt nyomán.
Minden, mi van e bús világon,
Álomba ködlő furcsa álom.

Állok viharzó part előtt,
A tengerár lihegve bőg.
Kezemben emlékek, romok,
Arany fövény, arany homok. -
Nézem, hogy hullanak ezek
A könnyü, semmi porszemek
És könnyezek - és könnyezek!
Ó Istenem! bárhogy fogom,
A porba hull lágy homlokom!
Ó Istenem! nem menekül
Egy szem se a vizek elül?
Hát minden-minden e világon
Álomba ködlő furcsa álom?
#46005 | 08. 09. 17:01
Edgar Allan Poe
ÁLOMORSZÁG

Bús, magányos úton át,
Hol jó lélek sohse járt,
Hol az Éj, egy ős eidólon
Fenn uralg gyász-színü trónon,
Most érkeztem épp, egy távol
Ködös Óperenciából,
Világtalan vidékről, hol vad varázs terem,
Túl időn - túl teren.

Fenéktelen völgyek, folyók,
Szurdok, mosás, titán-bozót,
Formákkal, miket senki sem sejt,
Mert a harmat mindent elrejt;
Partnélküli tengerek,
S rájuk hulló meredek;
Tengerek, mik nem hevernek,
Tűz-egekre habot vernek;
Tavak, melyek hányják folyton
Holt vizük, mely holt és zordon,
Hűs vizük, mely halk és fáradt
S rajt a lenge liljomszálat.

S e tavaknál, mik így folyton
Holt vizet, mely holt és zordon,
Hűs vizet, mely halk és fáradt
S lengetnek lenge liljomszálat;
E hegyeknél - e folyóknál,
Lassan, egyre mormolóknál -
Vak bozótnál s hol a rossz
Béka és gyík táboroz -
E lápoknál és tarlóknál,
Hol manó jár -
Mindez átokvert helyekben -
Minden méla szögeletben -
Rémült utas mit lel itt?
Multja leples rémeit -
Szemfedős formákat, mellyek
Sóhajtanak s tovább mennek -
Holt barátaiét, kik rég be-
Költöztek a földbe - s az Égbe.

Ha szivünk száz sebe fáj
Ez nyugtató és enyhe táj,
S a sötét és árny-imádó
És a csupán árnyat látó
Szellem számára Eldorádó.
De szétnézni nyílt figyelemmel
Az utas benne nem bír, nem mer
S titkát halandó gyenge szem
Nem issza tárva sohasem,
Mert tiltja szigorú királya
Rojtos pillát emelni rája
S a vándor itt csak lopva lát
Fekete szemüvegen át.

Bús magányos úton át,
Hol jó lélek sohse járt,
Hol az Éj, egy ős eidólon,
Fenn uralg gyász-színü trónon,
Most érkeztem épp, e távol
Ködös Óperenciából.
#45923 | 07. 31. 10:45
Komáromi János: Most én

ereszkedj elém s ne nézz most rám
szerelmes szavakat nem súg a szám
kemény vagyok és büszke is nagyon
hogy szabad légy én nem hagyhatom

tested féktelen vágyaim szolgálja
amit parancsolok csak azt kívánja
enyém minden perced és gondolatod
nincs is saját vágyad és akaratod

most én vagyok csupán ami létezik
az Urad aki jutalmaz és ítélkezik
most ez a perc ez csak rólam szól
elrabollak tegnaptól és holnaptól

velem törődj külön ne is létezzél
mindig is csupán miattam léteztél
most rabom vagy hiszen így akarom
most nem oltalmazni fog két karom

ösztöneink irányítanak már csupán
vágyunk nem kiállt józan ész után
őrült szenvedélyt játszunk ketten
értem szolgálj szenvedj helyettem

a „most” mindörökké tartson velem
örök rabom légy úgy légy kedvesem
ha már teljesíted minden akaratom
cserébe végtelen boldogságod adom.
#45922 | 07. 31. 10:42
Komáromi János: Vágyam a Vágyad

hajadba túrok és keményen markolom
szemeidben a Vágy tüzeit lobbantom

érzed ahogy perzsel?
kipirul tőle a bőröd
duzzad az ajkad…
füledbe súgom a vágyam
hogy a testedben „halljad”

csókolsz mert a csókodat kívánom
ível a tested mert én csodálom

érzed a kezem?
beleborzong a bőröd
nyílik a szád…
engedelmes tested játék karjaimban
égő-vörös vágyat rajzolok Rád

már nem a gyengéd érintést kívánod
a vad és kegyetlen szenvedélyt várod

érzed ahogy semmivé válsz?
elszakadsz önmagadtól…
könnyű felhőként lebeg a tested
most megérted végre
hogy ezt az érzést kerested

nincs már akaratod
ahogy én akarom Te is úgy akarod

nincs más vágyad, mint engem szolgálni
nincs más boldogság, mint boldognak látni

bármit tehetek már
hiszen most Veled vagyok
bármit kívánhatok
Te meg nem tagadod

bennem élsz csupán
csak velem létezel
nem fájdalom
és nem alázat amit élvezel

nem értheti más
csak mi és a Létezés maga
ha van Lélek
ez az együttlét a hajnala.
#45921 | 07. 31. 09:02
A legszebb vers

balatonfüredi emlék



Férfibú és lányöröm:

a legszebb vers a

káröröm.



A legszebb vers egy régi

rózsa-

lugas árnyán írott

próza

vár állott most

gomba nő

a legszebb vers egy

ronda nő

a legszebb vers egy

uncia

arany

petőfi puncija

de

minden süket

dumán túl

a legszebb vers a

dunántúl

messze zengő

szép szava

sok hegye és egy

tava

kizárásos

alapon

a legszebb vers a

balaton

bezárt

bazár és tárt

kebel

a kishajók közt egy

rebell

a legszebb vers egy

nyári esten

ringó név a

hajótesten

katamarán vagy

kalóz

a legszebb vers a

„Gyed Maróz”

a legszebb vers a

vérfagyi

a csolnakázó

dédnagyi

a legszebb vers egy nagy

rakás

gőzölgő krumplipap-

rikás

egy strandpokróc a

romokon

alvó

szegek a homokon

jönni-menni

szandi nélkül

összebújni

randi nélkül

becuccolni

bárhova

a legszebb vers egy

szálloda

egy dakszliját mosó

masa

egy döglött hal fehér

hasa

vonatfütty és

dudaszó

a legszebb vers egy csunya

szó

a legszebb vers a parti

nagy

zuhé

s talaj-

menti

fagy

még zöldfülű de már

dilis

a legszebb vers az áp-

rilis

a legszebb vers

mi volna más

egy kisebb

vízbe-

fulladás

plusz: törölközés

száradás

a legszebb vers csak

ráadás

a legszebb vers hogy

amore

rabindranath

tagore

emlék-fák közt

élő ház

a legszebb vers a

Szívkórház

a legszebb vers a

szüreten



tartózkodni

füreden

hajnalig egy

darab

pólón

üldögélni

lenn a

mólón

elvegyülni

kiválni

még egy strófát

kivárni…



A legszebb vers csak

ígéret

majd elválik hogy

mivé lett

de lelle int s én

úgy hiszem

fogamban tartva

átviszem

mert rendbe’ van hogy

szép vagyok

a legszebb vers nem

én vagyok

a legszebb vers nekem

te vagy

szeress örökké el

ne hagyj
#45917 | 07. 30. 23:36
W.B Yeats Második Eljövetel

Köröz és köröz táguló csavarvonalban,
a sólyom nem hallja a solymárt;
a dolgok szétesnek, a közép nem tartja őket;
a világot teljes anarchia dúlja,
az elszabadult vérhomályos áradatban
az ártatlanság ünnepe mindenhol megfulladt;
a legjobbak meggyőződése esendő, míg a
legrosszabbakban szilaj erő duzzad.
Egyfajta kinyilatkoztatás már biztosan közel;
a Második Eljövetel már biztosan közel.
A Második Eljövetel! Alig törnek e szavak elő,
mikor egy hatalmas látomás a Spiritus Mundiból
látásom megzavarja: puszta sivatagi homok;
egy oroszlántestű alak emberfejjel,
tekintete üres és könyörtelen, mint a nap,
combjai lassúak, míg körülötte
csavart árnyékai a dühös sivatagi madaraknak.
Ismét sötét: most legalább tudom,
hogy húsz évszázad nem porló álma
rémálomba fordult egy bölcső által
és végső órája eljöttén miféle vadállat
mozdul Betlehem felé megszületni?
#45894 | 07. 29. 13:05
EDGAR ALLAN POE-EGY NŐNEK

Álmomban a buja filagória,
Hol folyton zeng a madárdal:
A te ajkad; és a melódia
Kél ajkaid szavával -

A szerelem egében jár a szemed
S csillag-csalódva néz le
Gyászos lelkemre - ó, egek! -,
E koporsófedélre.

Szived - ó, a tied! - ...riadok komoran
És arról álmodom ébren,
Hogy a Szépségen nem legel az arany,
Csak a hitvány csecsebecséken.
#45893 | 07. 29. 09:08
W.B. Yeats - The Second Coming

Turning and turning in the widening gyre
The falcon cannot hear the falconer;
Things fall apart; the centre cannot hold;
Mere anarchy is loosed upon the world,
The blood-dimmed tide is loosed, and everywhere
The ceremony of innocence is drowned;
The best lack all conviction, while the worst
Are full of passionate intensity.

Surely some revelation is at hand;
Surely the Second Coming is at hand.
The Second Coming! Hardly are those words out
When a vast image out of Spiritus Mundi
Troubles my sight: somewhere in sands of the desert
A shape with lion body and the head of a man,
A gaze blank and pitiless as the sun,
Is moving its slow thighs, while all about it
Reel shadows of the indignant desert birds.
The darkness drops again; but now I know
That twenty centuries of stony sleep
Were vexed to nightmare by a rocking cradle,
And what rough beast, its hour come round at last,
Slouches towards Bethlehem to be born?
#45508 | 06. 27. 01:15
a blogomba sok vers, történet van :)
#45442 | 06. 22. 17:56
Weöres S: A vágyak idomítása

Ne mondj le semmiről: mert ki, amiről lemondott, abban elszáradt. De kívánságaid rabja se legyél.

Visszafojtott szenvedélyekkel vánszorogni éppoly keserves, mint szabadjára eresztett szenvedélyek közt morzsolódni.

Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadznak. Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak. Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket, és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga.

Legtöbb ember, ha véletlenül megpillantja saját mélységének valamely szörnyetegét, irtózattal visszalöki a homályba ezen túl a szörny még nyughatatlanabb és lassanként, megrepeszti a falat. Ha meglátod egyik-másik szörnyedet, ne irtózz, és ne ijedj, és ne hazudj magadnak, inkább örülj, hogy felismerted; gondozd, mert könnyen szelídül és derék háziállat lesz belőle.

Jó és rossz tulajdonságaid alapjában véve nincsenek. Ápolt tulajdonságok jók; becézett, vagy elhanyagolt tulajdonságaid rosszak.
#45425 | 06. 20. 22:10
Vágyaid őrülete
Mely fénykorodban tombolt,
Mára lecsendesülve
Lappang lelkedben.

A Benned lakozó fekete - fehér
Éned örök harca
Ma már szelíd hullámokat vet
Az egykor tajtékzó tengeren ...

De vágyaid örök rabbá tettek,
Ez a Te kereszted!
Vajon kell ez még valakinek?
- kérded magadtól csendesen.

De mivel választ nem remélsz már senkitől,
Így a kérdést sem teszed fel többé senkinek...
#45301 | 06. 05. 22:15
Ady

...És úgy vagyok, hogy sehogy sem vagyok
És fáj, hogy nem fájnak eléggé
Dalaim, a megdalolt dalok
S kínjaim, a megszenvedett kinok.

Zárt életet ujra elkezdeni,
Fölvenni a daliás lárvát,
Ujjongani, mikor testünk bizserg
Nem fiatalon és vér-duzzadón,
De sztrájkján a sokféle csapott vérnek
És gondolni évek számaira,
Hogy harmincöt és azután harminchat
És kételkedni a kisleányban,
Aki, szegény, pedig nem rossz talán
És mindenben és még több mindenben
Látni vakítóan a Semmit:
Talán öregség, talán már Halál.
Hát jöjjetek, beigért éjszakák,
Hát jöjjetek, nagy megcsúfolások,
Szégyenek, kínok és régi babák.

Kár, hogy néha sokáig élünk
És úgy vagyok, hogy sehogy se vagyok...
#45059 | 05. 24. 11:39
Shakespeare-43. szonett

Lecsukva lát legjobban a szemem,
Mert nappal csak lim-lom tűnik elébe:
De ha álmodom, terajtad pihen,
És, sötét tűz, tűzként csap a sötétbe.

Kinek árnyadtól árny felvillan, ó,
Láng-nappal mily láng-képet tárna fel
Árny-képed, a még jobban ragyogó,
Ha másod csukott szemnek így tüzel!

Hogy üdvözülnék (mondom) eleven
Nappal látva tégedet, ha halott
Éjben, nehéz álmom s vak szemeken
Szép, vértelen képed így átlobog?

Minden nap éj, míg nem látlak, barátom,
S az éj fénylő nap, ha meghoz az álom.
#44953 | 05. 17. 10:57
hát ez zseniális :D:D
#44952 | 05. 17. 10:53
Kedves Violetta!

Ahogy megláttam a képedet
Megdobbantotta a szívemet
Elkezdett egyre heves ebben járni
A vért a gatyám felé akarta pumpálni
Aztán amikor a profilodra kattintottam
Jött a felismerés és kiakadtam
Lefagyott a fejemben az agy
Hiszen Te egy Domina vagy
Szeretném elkerülni megkorbácsolásom
De azért ősszeszedtem minden bátorságom
Megírtam levelemet számodra
Hátha adsz egy esélyt a számomra
Szívesen elvinnélek randevúzi
Ha ezzel a gyufát nem fogom kihúzni
Igazi nőként a tenyeremen hordanálak
De a hálószobában használnálak
Magamévá tennélek újra és újra
Elgyengülne az ágy rugója
#44755 | 05. 03. 07:29


Mester Shibari: Légy velem örökre

Megfáradt vándor, 
taposta hosszú út porát. 
Elfáradt, 
megpihent. 
Légy velem, 
szólt egy hang, 
lelked régóta keresem. 
Vakon jártam, 
most lettél szemeim, 
lettél szaglásom, 
fogtad kezeim. 
Már csak azt hallom, 
mit súgsz fülembe, 
intelmeid fontosak, 
gyermekként ülök majd öledbe.

Ajándékot adtál, 
sok szenvedés után, 
igaz szerelmet. 
Hitet, 
boldogan járok útján. 
Légy fülem, 
hogy halljam szavaid, 
légy szemem, 
mert e világ megvakít. 
Légy a lelkem, 
érezzem ölelésed, 
szívem dobbanása, 
örökké törődésed. 
Végre boldog vagyok veled, 
Uram, 
drága párommal, 
már együtt nevetünk, 
gyönyörű álommal. 
Hiszek benned, 
és benned, 
ti ketten vagytok, 
neveteket áldom. 
Boldogan ringattok.
#44754 | 05. 03. 07:26

Mester Shibari: Tenger

Ma esőcsepp vagyok a tengerben, 
holnap már én vagyok a tenger. 
Hullámommal ringatlak, 
habjaim díszítik tested, 
átölelnek, 
morajom füledbe súgja, 
fontos vagy nekem.

Te megfürdesz bennem, 
érzem lényed, 
boldog vagyok. 
Néha morcos, 
olykor villámok hada cikázik, 
megvédlek, 
partra vetlek, 
mert szeretlek. 
Én mindig itt leszek, 
ha kell, 
delfinek hada küldi majd üzenetem, 
s te partról nézve gondolsz reám, 
nézve hajnalban csillámló nyugodt tükrömet.

Hol lábnyomot hagysz, 
hol tested melegét érzem, 
hol pedig szeretetem mossa el bánatos szíved. 
Hol lépteid hagyod, 
én mindig ott leszek, 
hol visszahúzódom, 
mindig érzed erős kezem. 
Esténként hangom hallod, 
zúgó patakok hada közeleg, 
talán nem én vagyok, 
talán jövendőd, 
és az leszek.

Átölellek, 
nem húzlak mélybe, 
mindenem vagy, 
ezt tartsd észbe. 
Sok minden van bennem, 
nem bántnak téged, 
szeretnek, 
imádják lényed. 
Még utoljára gyere, 
fürödj meg bennem, 
hadd ne kelljen egymagam 
a télben elvesznem. 
Legyünk mi az egy, 
ki részese tengernek, 
hisz fürdőző cápák közt, 
mások, bejönni nem mernek.

Vize majd betakar, 
csupán fejünk látszik, 
szerelmes énekünk, 
erotika játszik. 
Már nem vagyok a tenger, 
csak részese vagyunk, 
imádjuk egymást, 
elszáll minden bajunk.

Annyi csepp mi borítja e kecses testet, 
rád találtam, 
vele lényem nem vesztett. 
Boldog vagyok, 
s te kint vagy, 
intesz nekem, 
egymásé vagyunk, 
s fogod erős kezem.
#44737 | 05. 02. 13:28
Egy gyöngyszem ❤


Mester Shibari: Féltett érzelmek

Egykor még szárnyaltam messzi tájakon, 
úgy gondoltam talán a boldogságra még várhatom. 
Előttem magas fal volt. 
Összetörni nem lehet. 
Nem volt senki ki állást foglalt volna szívem helyett. 
Nem hullajtottam könnyeket. 
Nem költöttem verseket. 
Nem volt bennem fájdalom. 
Annál inkább szánalom. 
Kerestelek égen-földön át, 
nem hallottam mást csak szomorú muzsikát. 
Rég feladtam volna. 
Valami sosem engedte. 
Tudtam, hogy egyszer megtalállak. 
Szívem ezt melengette. 
Most végre itt vagy! 
Már nem szárnyalok messzi tájakon. 
Bilincs kezemen boldogan vállalom.

Szemed tükrében elveszek szüntelen. 
Féltelek. 
Számomra fontos vagy nekem. 
Érzések melyek kavarognak most bennem. 
Legyengített testem, 
vele együtt lelkem. 
Mintha ismertél volna. 
Tudod mire vágyom. 
Te vagy mindenem, 
vele együtt minden álmom. 
Minden reggel veled ébredek. 
Jó érzés. 
Féltelek. 
Féltelek mert fontos vagy számomra, 
már nincs fal mi köztünk állhatna. 
Tűz mi újra lobog szívemben, 
bánat. 
Aminek már intettem. 
Lelkemben elhalt virágok nyílnak zöldellő réteken, 
egy mosoly. 
Egy tekintet. 
Sugallja fontos vagy nekem.

Nem múlik perc, hogy ne gondolnék rád, 
hogy tekinteted mindent lát. 
Látja szomorúságom, ha éppen nem vagyok veled, 
szomorúságom. 
Ha nem fogja kezed. 
Kezed, mely simogatja lelkemet, 
korbács. 
Mi irányítja testemet. 
Tekinteted mi térdre parancsol, 
nélküled a lelkem sötétben barangol. 
Már nem szárnyalok. 
Süvítek a szélben. 
Szeretlek! 
Kérlek ezt tartsd észben. 
Fontos lettél számomra egy életen keresztül, 
Te vagy az kitől lelkem teljesen elgyengül.
#44735 | 05. 02. 13:23
Ez is nagy kedvenc, az első szeánszunk emlékére íródott



Mester Shibari: Fűszer

Hogy miként éljük meg a holnapot, lelkem apró rezdülése talán tudja,
Testem forró vágytól égő kifürkészhetetlen útja.
Talán kell egy kis fűszer, talán ettől többre vágyom,
Kéjtől izzad testem, néha korbácsra vágyom.
Néha csak hangodra, mit letakart szemem érzésekkel teli,
Néha csak láncra verve az estét homály fedi.
Sosem hittem volna mit hoz ki belőlem egy tekintet,
Remegő testem, szolga ekként becézget.
Néha csak játékszere vagyok egy esős hajnalon,
S nem látott mást, csak könnycseppet arcomon.
A titkok kapujában állok, s magam sem tudom mit hoz ki belőlem,
Vonatra szállok majd térdre zuhanok,
Drága Uram megjöttem.
Hogy mi lesz a fűszer, azt csak Uram tudja,
Haragos tekintetét lelkén keresztül súgja.
Szavai mint izzó korbácsnak suhintása érinti lelkemet,
Minden egyes csapásától szívem csak úgy megremeg.
Már azt sem tudom ki vagyok, félek magamtól,
Erotikus vágyaktól szívünk csak úgy barangol.
Néha csak remegek, hol kéjtől izzad testem,
Ekként kelek s vele együtt minden áldott nap fekszem.
Gondolatok melyek nem hagynak nyugodni,
Vajon éppen ma este mivel fog előhozakodni.
Belépek ajtaján s fűszerek sokasága hever az asztalon,
Vajon testem kívánja, vagy lelkem bugyrait fürkészi nagyon.
Már nem vagyok szabad, nyakörve rajtam,
S váratlanul korbács suhintása rajtam csattan.
Felpezsdült érzelmek, vágyak sokasága,
Lerombolt lelkek kínzó érzelmek háza.
Elfogadtalak s mélyen bízom benned,
Tiéd testem s lelkem, Te tudod mit kell tennem.
Önzetlen szeretet mit én adhatok, cserébe fűszerek sokasága mit kaphatok.
De talán ennél sokkal többet is ha érzed majd lelkem, 
Szerelmeddel kelek, s vele együtt fekszem.
Fűszer, mi szebbé tette életünk,
Testünk lelkünk egybeforrt, s egyszer csak tovatűnt.
#44734 | 05. 02. 13:17
Szívemnek a legkedvesebb vers, mert az első találkozásunk emlékére kaptam, több mint egy éve

Mester Shibari: Féltett találkozás

Első pillanatban mikor megláttalak szinte remegett tested, 
asztalhoz ültünk pillantásod rólam le sem vetted. 
Sok kérdés, kétely mi áramolt át rajtam, 
megfogtam kezeid, te megnyugodtál lassan. 
Emlékszem mikor belenéztél a szemembe, 
rengeteg fájdalom, s öröm juthatott az eszedbe. 
Néha szótlan csatározás, csak elmerengtünk egymás tükrébe, 
néha meg lágy szavakat súgtunk volna egymás fülébe. 
Emlékszel az első csókra? szinte izzott az ajkad, 
szinte körmeid lelkem húsába martad. 
Csak úgy cikáztak a villámok érzések sokasága, 
mintha a múlt egyszer csak tovaszállna. 
Talán nem is hittük volna, hogy a boldogság ily közel, 
már azt hittük életünkben ez az érzés sosem jön el. 
Vonatra szálltunk, s szinte egy szemhunyás alatt megérkeztünk, 
feledésbe merült minden mit akkor elterveztünk. 
Egyszer csak az óra sokkal gyorsabb tempót vett, 
és a mámoros estéből lassan dél lett. 
Csodaszép hétvége mintha csak álom lett volna, 
s már csak azon leszünk együtt hogy ilyen napok jöjjenek sorra. 
Hát így telt el egy féltett találkozás, 
egy gyönyörű nap, egy hétvége, egy álombeli utazás.
#44722 | 05. 01. 15:08
Lebzselő virágok nyílnak mindenfelé,

szomjukat oltja a harmat, pezsdül

vérem majd napestig,

szolgálatuk alatt.
#44523 | 04. 14. 07:40
Pilinszky János: Átváltozás

Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.
#44495 | 04. 11. 22:36
"Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált.
Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra."
/József Attila-Eszmélet/
#44483 | 04. 11. 15:37
Ok:-)))