VERS - Neked írom...

BDSM Fórum » VERS - Neked írom...

#47840 | 12. 03. 14:32
https://www.youtube.com/watch?v=l468QKhd5D4

A szenvedély:
Néha felébred benned a szörny,
s ilyenkor téged elönt, e marcangolásban erőt gyűjtő gyönyör,
a vágy.

A magát kisemmizettként érző,
mindenen uralkodni akaró birtoklás. S ilyenkor a vörös szemű,
hajnalokba tartó, ereket tépő
bujaságba temetkezel,
és a másikban ami az övé, ami
nem, mindent magadba ölelsz.

Majd a szörny jóllakottan távozik,
csendesen álomba szendereg.
Nyugodt nappal jön,
majd a nappal után újra éhesség,
s ki a vadat kiengedni képtelen,
abban éhen hal a szenvedély.
#47836 | 12. 03. 08:56
Horváth M. Zsuzsanna
...... ........... ............Téli emlékeim


Téli estén szívemben kigyúlt a fény,
a legszebb emlékét ma is őrzöm én.
Odakint nagy pelyhekben hull a hó,
kristályosan, fagyosan csillogó.

Fiókom rejtekén, oly drága kincs,
rongybaba, mit gyermekként kaptam rég.
Lehunyom szemem, ölembe veszem,
puha testét magamhoz ölelem.

Lelkem öröm, melegség járja át,
akitől kaptam, ő már messze jár.
Képzeletem madárszárnyon száll,
átölel a múlt, már semmi nem fáj.
#47834 | 12. 02. 21:59
Darren Shan-Vész herceg

Vész herceg a világba búmagot vet
Vész herceg gyász ütött fákat ültet

Bent a háló közepén Vész
herceg ül, mint egy vén

Keze csonka, szeme fakó
Lelkében ezernyi kígyó
Bűnök rusnya férgei
Alvadt véred éhezi

Bent a háló közepén Vész
herceg karma kemény

Vörös pókszálakon mászik
Kínt osztogat, elvesz
bármit
Mehet barát, jöhet galád
Remény tűnik, zúdít csapást
Holdat iszik, napot zabál
Malmoz, míg eljön a halál

Bent a háló közepén Vész
herceg, se te, se én.
#47810 | 11. 29. 19:34
Sohonyai Attila - A Nő

Egyik sem teszi tűzbe érted kezét,
az nekik nem feladat;
ha ő szeret, úgy véd,
hogy bejárja a tűző poklokat.

Tudd: nem véletlen, ha veled van:
mi másnak nehéz, sok, és mély,
az neki könnyű, lágy, és kacaj,
mert számára ez semmi a másikért.

...de e minden hamar veszhet,
ha ugyanez nincs meg benned!

Nem kell mondja, hogy szeret,
szavakra minek váltani tettet:
olyat nem ad, mit a szél elvihet,
de ezt várja egyaránt tőled!

Édes múzsád, ha őszinte tekinteted,
s ha nem, marad akkor is:
gondoz legnagyobb hűségben,
tudatja: itt vagyok, bármi történik!

...de e minden semmi lehet,
ha ugyanez nincs meg benned:

A nő lehet menedék, oltalom,
s a legjobb, mi történhet veled:
attól függ meddig, hogy,
te miként tiszteled.
#47737 | 11. 20. 14:24
Aranyosi Ervin: Engedd be kutyádat!

A tél szorítása markolja világunk,
mínuszok repkednek, dideregve fázunk!
Az ember ilyenkor elbújik vackába,
ahol melegséget duruzsol a kályha.
De ha tüzet gyújthatsz, szívedben is tedd meg,
adj kis melegséget drága, jó ebednek!
Engedd be kutyádat, s ne csak a szívedbe,
ne legyen odakint, fagyban számkivetve!
Az ember barátja, hű és őrző társa,
engedd, hogy a szíved emberségét lássa
A fagy szorítása ne gyilkolja testét,
legalább adj neki melegedő estét.
Ne fázzon odakint, ne hagyd hogy megfagyjon,
néhány éjszakára melegedőt kapjon!
Engedd, hogy bejöjjön, úgy sincsen jobb nála,
s látod majd a szemén ott csillog a hála!
#47681 | 11. 17. 10:19
Aranyosi Ervin : Éld a napot

Minden egyes kornak van valami bája,
- és az embernek is számtalan hibája, -
ám ha minden korod tiszta szívvel éled,
minden pillanatban újabb vágyad éled.

Mire nem volt időd, azt most váltsd valóra!
Mától érted ketyeg, múlik minden óra.
Vedd a szépet észre, mi mellett elmentél,
lassíts, – éld a napot – végre szabad lettél!

Kicsit lassúbb lettél? Fájhat egy-két szerved?
A betegség jelzés, könnyebb elviselned,
ha megérted azt, mit lelked üzen véle:
- csökken a fájdalom, legyen bármiféle!

Életedben biztos, sok volt, aki bántott.
Bántásért a lelked, vajon megbocsájtott?
Elengedted-e már a haragos múltat?
Jó diákhoz méltón, leckéd megtanultad?

S volt-e olyan ember, akit te bántottál?
Önmagadnak ezért meg is bocsátottál?
Patyolat tiszta már lelkiismereted?
Ha ez így van, tested nem is lehet beteg.

Ha van egy kis időd, szíved nyisd meg bátran,
szereteted szórd szét, szerte a határban,
szíved tiszta fénye, szálljon fűre, fára,
napfényre mosolygó, gyenge kis virágra.

Vizek csobogása vidámítsa lelked,
szeretet szikrája gyúljon lángra benned!
Szájad szélén mindig lágy mosoly ragyogjon,
szépségből a lelked, soha ki ne fogyjon!

És az emberekkel légy megértő, kérlek!
Mindegyik másképpen keresi a szépet.
Az sem tehet róla, aki még nem érti,
hogy a gondolata, a másikat sérti.

Mindig azt keresik, ami jónak látszik,
ám az élet néha “délibábot” játszik.
Engedd el, mi bántott, csituljon a lelked,
a nyugalom leljen otthonára benned!

Élvezd ki a világ millió csodáját,
és ne keresd többé a mások hibáját.
Legyél újra tiszta, könnyű lelkű gyermek,
akit az emberek, s angyalok szeretnek!
#47571 | 11. 09. 17:03
John Keats-Utolsó szonett


Bár volnék, mint te, csillag, oly örök -
nem a magas ég magányos tüze,
hogy türelmesen a világ fölött
vigyázzam, mint álmatlan remete,
a mozgó tengert, mely papként szelíden
mossa a föld emberi partjait
vagy nézi a friss havat, melynek ingyen
fehérébe hegy s mocsár öltözik -
nem - én kedvesem érő kebelén
vágynék lenni szilárd s változhatatlan,
hogy annak lágy, lélekző melegén
őrködjem örök-édes izgalomban:
azt szeretném, azt hallgatni, örökkön,
ott élni mindig - vagy meghalni rögtön.
#47546 | 11. 07. 13:16
John Keats

Mikor elcsüggeszt

Mikor elcsüggeszt, hogy meghalhatok,
s nem gyűjti majd be termését agyam,
s nem őrzőm meg - mint csűrök ért magot - feltornyozott könyvhalmokban magam; s mikor eszembe villan, hogy a sors varázskeze már nem soká segít
lefesteni nekem a csillagos
mennybolt regényes, nagy jelképeit;
s mikor felrémlik, hogy többé talán
nem látlak már, te illanó csoda,
s bűverejét nem sugározza rám
egy mondhatatlan érzés - akkor a
világ partján megállok s figyelem,
mint süllyed el a hírnév, szerelem.
#47526 | 11. 05. 22:39
William Butler Yeats: A Második Eljövetel (vótmá de leszarom)

Forgódva forgószélben sebesen,
nem hallgat a sólyom solymászra sem.
A centrum gyönge: minden szétröpül,
a világ csupa zűr, kivül, belül.

Vérszutykos ár csatangol s mindenütt
megfúl az ártatlanság ünnepe.
A jóknak nincs hite, a gonoszok
intenzitása véres szenvedély.

A kinyilatkoztatás már közel,
már közelít az új Eljövetel,
a Második! S míg elröppen a szó,
hatalmas képpel a Spiritus Mundi
szemem zaklatja: sivataghomokban
oroszlántestű emberfejű lény
les rám, a szeme gyilkos, mint a nap.
Lassún mozdítja combjait, körötte
rívó madarak árnya tántorog.

Sötétség újra. De én már tudom,
hogy húsz évszázad érzéketlen álma
szörnyet fogan s az bölcsőt követel.
Hát nem dúvad, ki időt szimatolva
születni cammog Betlehem felé?
#47518 | 11. 05. 15:40
Pilinszky János-Átváltozás


Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.
#47511 | 11. 04. 20:59
Edgar Allan Poe - -nak (Aludj, szavam fel nem zavar)

Aludj, szavam fel nem zavar,
Hisz álmod oly tökéletes!
Ébredj? Fény várjon, zivatar?
Sírj és nevess?

Fenséges szép szoboralak,
Aludj - még egy órát; örök
Szeráfszárny éri arcodat
S szemöldököd.

Nem is vagy földünk gyermeke,
Formád oly ékes, angyali!
Hazád a békesség ege;
Virágai

Örök csendben, vihartalan
Gyönyörűségben ringanak;
Percén - homokja színarany! -
Rossz nem fakad.
Aludj! Még bűvkört jár vele
Egy álom: Szellemed nyugodt;
De szertefoszlik Édene
Ébred s zokog.
#47456 | 10. 31. 16:47
Edgar Allan Poe

CSILLAG, TITOK!

Csillag, titok!
Álmodtalak
Nyáréjjelen -
Legyek szavad!
Sugár te magad:
Légy fényjelem;
Messzi honod
Fürdesse szivem.

Világod: Szépség, Tisztaság!
Sehol szenny - mindenütt virág,
Rejti szerelmünk lugasát
Álom-kerten, hol ott pihen
Álomleány-had szüntelen
S a cserkesz szél ezüstösen
Álél ibolya-fekhelyen.

Ó, ami Benned látható,
Oly más, mint e földi való:
A legkékebb szép szemet
Őrzi hamis, hűtlen keret -
Édes szellőkön suhan
Ékes hang szomoruan -
Szív, ha érted megtörik,
Öröme könnyeden szökik,
Visszhangja még elidőz,
Kagylóbúgást felidéz.
Bánatod hű képe kél:
Földre perdülő levél -
Szent varázslepel borul rád:
A gyász még nem búskomorság -
#47437 | 10. 31. 04:41
Poór Edit

Vágyott boldogság
Ó, vágyott boldogság,
Minden lélek vágyik rád.
Ősidőkben különvált emberpár
Keresi igaz párját életeken át.
Sok keserű csalódáson át
Megtisztult lélekkel vár.
Egyik életben egymásra talál,
Lelkük eggyé olvad, mint a fénysugár.
Boldogságuk határtalan,
Megértik egymást lelkük szaván.
Nincs már idő és tér,
Lelkük összeforrt, mint a fény.
Az Úr áldása ragyog rajtuk,
Védelmük hitük és tisztaságuk.
Zárt szeretetegységük,
Boldog így szerelmük.
#47425 | 10. 30. 17:54
Walther Von Der Vogelweide

A hársfaágak csendes árnyán


A hársfaágak
csendes árnyán,
ahol kettőnknek ágya volt,
ott láthatjátok
a gyeppárnán,
hogy fű és virág meghajolt.
Fölöttünk az ág bogán
Ejhajahujj!
dalolt ám a csalogány!

Vigan futottam
ki a rétre
és kedvesem már várt reám.
Oly izgatottan
jött elémbe! –
Mily boldogság volt, Máriám!
Hogy megcsókolt-e? Meg biz ám!
Ejhajahujj!
Most is pirul belé a szám.

S tréfás-kacagva
hamar ágyat
vetett szép pázsitos helyen
Nevethet rajta
s titkon vágyat
érezhet aki arra jön,
mert jól láthatja a nyomot
Ejhajahujj!
amit a fejem nyomott.

Ha tudná más azt,
hogy mi jártunk
ott! ó hogy szégyelném magam!
Nem sejti más azt,
mit csináltunk,
csak ő maga meg én magam,
meg egy kis madár a fán
Ejhajahujj!
az nem árul el talán.
#47377 | 10. 29. 17:15
("Ady Endre" kicsit másképp)

Őrizem az álmaim.

Már vénülő vágyammal
szorongatom álmaim,
már vénülő eszemmel
őrizem az álmaim.

Világaim pusztulásán át
mint Ősi Vad, kit rettenet
űz, érkezek meg hozzájuk
s várok riadtan velük.

Már vénülő vágyammal
szorongatom álmaim,
már vénülő eszemmel
őrizem az álmaim.

Nem tudom miért, meddig
maradok meg még nekik,
de vágyaimat még tudom
s őrizem az álmaim.
#47370 | 10. 29. 12:25
Kaffka Margit

Nem hiszek

Egy fáradt pille ringott haldokolva
Tarlott gallyon, barnás levél alatt.
Sápadt falombok halovány árnyéka
Remegve ûzött õszi sugarat.

Nagyon szomorú mese volt az élet.
A fán már útrakészült száz madár.
És mind nekem csacsogta búcsúzóra,
Hogy a nyaram sohsem jön vissza már.

Bealkonyúlt keserves sóhajomra,
És csillagkönnyel lett tele az ég.
Azon az éjen álmok látogattak,
Oly teli fénnyel, mint tán soha még.

Olyan kicsike, szûk volt a szobácskám,
Mégis egész tündérország befért.
— És álmodtam merész, nagy boldogságrul,
Álmodtam nagy, boldogságos mesét.

Álmodtam én már sokszor égiszépet
És mindig fájó szívvel ébredék.
Elég! Álmodni nem akarok többet,
Se húnyt reményeket siratni még.

Tudom: jõ majd a józan, szürke reggel
És szomorú lesz. Csupa köd, hideg.
Jöhetne már maga a boldogság is,
Annak se tudnék hinni. Nem hiszek.
#47307 | 10. 26. 17:50
Edgar Allan Poe

A HOLTAK LELKE

Lelked majd egymaga marad
A sír sötét gondjainak
Óráján és senkise lesz,
Ki titkaidba beleles.

Viseld csendesen e magányt,
Mely nem egyedüllét - hiszen
Az életben melletted állt
Holtak lelke veled leszen
Holtodban, s akaratuk ott
Ismét árnyba von; légy nyugodt.

A tiszta éjszaka
Kihuny s sok csillaga
Magasló trónusáról
Nem reménysugárral világol,
De a sok fénytelen,
Rőt gömb mint gyötrelem
S láz hullik csömörödre,
S rád ég majd mindörökre.

E gondolatot el ne vesd,
E látomást ne hessegesd;
Soha el nem hagyhatod
Tűnni: mint fű a harmatot!

Isten lehe: a szél elállt,
S a köd - amely a dombra szállt,
S az árnyak, az árnyak szét nem osztják -
A tanújel és a bizonyság.
A fák közt is mily lebegő:
A rejtélyek rejtélye ő!
#47300 | 10. 26. 14:27
https://www.youtube.com/watch?v=0Qq7t2ToXXA

"Weöres Sándor" - A teljesség felé (részletek)
#47292 | 10. 26. 10:32
"Háát, önök tényleg egy hihetetlenül fogékony közönség,... Szeretném önöket egy még magasabb esztétikai élményben részesíteni,..." :)

https://www.youtube.com/watch?v=X5MZ_igAmKA

"Laár András" (a Költő) - Bonyolult dal (zenés vers)
#47272 | 10. 25. 13:24
https://www.youtube.com/watch?v=2hLDniTOxWE

"Laár András" - Csirkecombok
#47242 | 10. 24. 13:08
GUILLAUME APOLLINAIRE

Búcsú

Letéptem ezt a hangaszálat
Már tudhatod az ősz halott
E földön többé sose látlak
Ó idő szaga hangaszálak
És várlak téged tudhatod
#47240 | 10. 24. 12:13
https://www.youtube.com/watch?v=QjtRj6Hq2CU

"Laár András" - Lábvíz (zenés vers)
#47131 | 10. 17. 20:34
Radnóti Miklós

Két karodban

Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.
#47116 | 10. 16. 17:10
Radnóti Miklós

Bájoló

Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám,
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem
vad dörgedelemmel,
kékje lehervad
lenn a tavaknak,
s tükre megárad,
jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged,
mossa az eső
össze szívünket
#47097 | 10. 15. 17:09
Tóth Árpád


FÁJVA SZERETNI...

Fájva szeretni, legfőbb törvény,
Igazságoknak örök szomorúja,
A nagy-nagy vágynak adatott
A legtöbb tövisből a koszorúja.
Micsoda szomjas, nehéz kőkorsókat
Cipel szegény vágy bús, remegő vállal,
S a kúton, hol a legmélyebb gyönyört
Merítené... a halállal...
#46995 | 10. 08. 09:11
Zelk Zoltán

Ítélet után

Homokórából hogyha lassún
zizeg, aláhull a homok,
oly lassún hullnak éjszakáim
s az éjfélszínű nappalok.
Állok a néma zizegésben
tapogatva, mint a vakok –
de holtan is, csukott ajakkal
én mást többé nem mondhatok
#46963 | 10. 05. 14:17
W.B. Yates-Szerelmesét halottnak kívánja

Feküdnél holtan, hidegen
s alkony sápadna Nyugaton.
Eljönnél hozzám s sziveden
megnyugodhatna bánatom.
Jó lennél, megbocsátanál,
hiszen halott lennél, halott:
nem ugranál föl hidegen
s szeszélyesen mint vadmadár.
Tudnád hogy a csillagos ég
szőtte magába hajadat.
Óh bár halott lennél, halott
a lassan sápadó bus ég
s hervadó bus szirmok alatt.
#46908 | 10. 02. 09:00
François Villon

Francia volnék nem éppen öröm
Párizsi Ponthoise-nak köszönöm
Azt is hogy a nyakamon kötélen
Seggem súlyát nemsokára mérem
#46862 | 09. 28. 07:11
W.B. Yates-Ha ősz leszel, s öreg

Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom, s a tűznél bóbiskolsz, vedd le e könyvet,lapozgasd, álmodozz csak régi, könnyed pillantásodról: visszfény volt az árnyon.
Hányan szerették jó kedved sugárát,
s imádták hű vagy hamis szerelemmel,
de én zarándok lelkedet szerettem
és változó arcod szomorúságát.
S az izzó kandalló-rácshoz hajolva,
suttogd, kicsit fájón: hogy elszökött
a Szerelem, suhan a hegy fölött,
s elrejti arcát fátylas csillagokba.
#46830 | 09. 25. 04:17
Erdélyi József - Reggel

Egy szép reggelre gondolok,
és mosolygok és meghalok.
Kéklett az ég, sütött a nap;
mentem sötét fenyők alatt.
Kezemet fogta jó apám;
sárgarigó fütyölt a fán.
Sárga rigó, huncut rigó,
azt fütyölte, hogy élni jó;
hogy élni jó, hogy élni szép,
ha fogják az ember kezét.

Jó lenni nagynak, kicsinek,
mindennek és mindenkinek,
sárgarigónak legkivált,
nagy kertben élni nyáron át,
fenyőre szállni rangosan,
fütyölni szépen, hangosan,
hirdetni vígan szerteszét,
hogy élni jó, hogy élni szép,
ha fogják az ember kezét.

Egy szép reggelre gondolok,
és mosolygok és meghalok.
Kék lesz az ég, ragyog a nap;
megyek magas fenyők alatt
kezemet fogja holt apám,
s megszólal egy rigó a fán.
Azt mondja majd az a rigó,
hogy élni szép, hogy élni jó,
de halni szebb, de halni jobb,
s én mosolygok és meghalok.