Könyvheti gondolatok

Amikor nézegettem a köteteket a könyvszekéren, sok klasszikussal találkoztam. Szinte annyival, hogy állítom: egy év alatt egy tisztességes könyvtárat fel lehet szerelni csak a könyvszekér könyveivel. Most az Ünnepi könyvhét kínálatát böngészem, és rendszeresen szembejönnek olyan művek, amelyeket újrafordítottak.

Sokat gondolkoztam azon, hogy érdemes-e őket megvenni. Mondjuk egy új Háború és béke fordítást, vagy egy új Vörös és feketét.

Én úgy látom, hogy feleslegesek. A francia, orosz, német vagy angolszász irodalom bővelkedik a lefordítatlan remekművekkel. Nem világos, hogy minek kell még egy fordítást készíteni valamihez, ami amúgy is nagy példányszámban hozzáférhető. Az eredeti nyelv ízét pedig semmilyen fordítás nem tudja teljesen visszaadni. Fura: úgy szereztem nyelvvizsgát, hogy mondjuk egy T.S. Eliot verset nem biztos hogy zökkenőmentesen el tudtam volna olvasni. De ez egy másik bejegyzés témája lesz.