2010. 11. 09. 21:20 | Megjelent: 1262x
Péntek este van. Ülök a gép előtt valami nem sajnálom cuccban. És szokás szerint kattog az agyam. Néhány hete megismertem valakit egy chat oldalon. Először kicsit kérkedve fogadtam a közeledését. Sosem szerettem a nálam alig idősebb pasikat. Eddig max. olyanokkal álltam szóba, akik nálam 10 évvel idősebbek, de az elmúlt hónapokban rá kellett jönnöm, hogy a fiatalabb korosztály is tud nekem olyat nyújtani, amire mélyen vágyom. Így hát megkapta az esélyt és beszélgetni kezdtem vele. Hamar kiderült, hogy elég hasonlóak a vágyaink. Neki is, nekem is titkon őrzött fantáziánk volt egy előre megbeszélt mégis spontán megerőszakolós játék, és a lelki kielégülés egy szavak nélküli szeánsz alkalmával, amikor felszínre törhet az elfojtott, vad, állatias ösztönünk.
Beszélgettünk elég sokáig, hogy megismerjük a másikat, mert a szeánsz közbeni „Ne így csináld kérlek, mert nem így szoktam. Köszönöm elég. Jó ez így neked?¨ szövegek igen csak negatív hatással tudnak lenni az ember libidójára, és ezt el akartuk kerülni.
Szóval néhány hetes beszélgetés, fantáziálgatás után megérett bennem az elhatározás, lesz ami lesz elhívom magamhoz.
De persze már ekkor sem adta ki a kezéből az irányítást (ami igen csak tetszett). Ugyanis közölte, hogy köszöni szépen elfogadja a meghívást, de hogy ne vesszen el a meglepetés és kiszámíthatatlanság izgalma megadott egy két-három napos intervallumot, hogy akkor legyek otthon egyedül, legyen rajtam valami olyan ruha amit nem sajnálok (ezen picit meglepődtem, azt gondoltam, hogy várjam teljes menetfelszerelésben, amivel kivívhatom magam ellen a sorsot, de később értelmet nyert a dolog). Adjam meg neki a kapu kódját és hagyjam nyitva az ajtót . A „most rögtön de azonnal” nevű kis ördög a tudat alattiban nem hagyta, hogy reálisan átgondoljam a dolgokat, rögtön válaszoltam, hogy rendben és már adtam is meg a szükséges információkat.
És ezzel le is zártuk a témát.
Hát ma eljött a megnevezett határidő első napja. Szóval reggel felkeltem alaposan leborotválkoztam, és felvettem valami régi pólóm, meg nadrágom, meg a legutálatosabb melltartóm. És csináltam itthon a dolgomat, főzés, tanulás stb. Bíztam benne, hogy valamikor a nap folyamán megérkezik, hát nem tette. Mondjuk számítottam rá, hogy nem lesz ennyire gyors a dolog, de akkor is na, a remény hal meg utoljára. És itt van fél 11 … most már nem bírom, az idegeim pattanásig feszültek, már minden kis apró zajra ugrok hátha ő az. Jó nem érdekel, bezárom az ajtót és lefekszem aludni, ha most akar jönni majd csönget:)....
Szombat reggel. Hát eseménytelenül zajlott az éjszakám. Se ajtó csengő, se nem fogadott hívás, se egy ingerült hangvételű SMS, hogy „itt jártam, nem ez volt megbeszélve, részemről ennyi! ˇˇ. Ezt megúsztam:) Akkor rituálé írja, zuhany, öltözködés, stb. ... Majd jelentkezem később a fejleményekkel.
11 óra semmi.
15 óra semmi.
19 óra még mindig semmi, de még jöhet:)
22 óra. Na jó elég! Idegek pattanásig feszülve. Azt hiszem soha többé nem csinálok ilyet. Vacsora, zuhany, kis feszültség levezető pornófilm nézés és alvás.
Vasárnap este 7 óra.
Hát kedves naplóm, megtörtént a csoda:)
Miután felkeltem a gép elől, hogy elintézzem a lefekvés előtti rituálét, megérkezett.
Beraktam egy adag Blackmore Night's-ot a Winampba, mert az általában nyugtató hatással van rám. És bevonultam a mellék helyiségbe ügyes bajos dolgaim elintézni. Kijöttem és elindultam a fürdőszoba felé. Hirtelen éreztem, hogy valaki elkapja hátulról a kezeim és erősen hátra ránt. Kissé elvesztettem az egyensúlyomat, de sikerült visszanyernem, amikor egy férfi testnek ütköztem. Megijedtem. Már nem számítottam rá. Hirtelen levegőt sem kaptam.
- Szia! Régóta figyellek már, de te észre sem vettél, levegőnek néztél, de most akár hogy is ellenkezel az enyém leszel.
Akkor nem értettem semmit. És gondolkozni sem tudtam a dolgon. Csak próbáltam kiszabadulni a karjaiból, de nem engedett, erősen fogott. Minél inkább próbáltam kiszabadulni, annál közelebb kerültem hozzá. (Ne kérdezd hogy, magam sem tudom). Mikor kezdtem beletörődni, hogy ezzel a módszerrel nem menekülök megvetettem a lábam és megálltam egyenesen. Végig szagolta a nyakam úgy, hogy az orra csupán milliméterekre volt a bőrömtől, éreztem a leheletét a nyakamon. Kellemes volt, már-már izgató, de ha már játék játszunk rendesen.
- Azt hittem, nehezebb dolgom lesz veled, és jobban ellen állsz majd. Nem is vagy te annyira tüzes amazon, mint amilyennek állítod magad. De sebaj én így is élvezni fogom.
- Ez csak a kezdet. Ne hogy azt hidd, hogy olyan könnyű préda vagyok. Undorodom tőled. - Nem véletlen, hogy átnéztem rajtad!- mentem bele a játékba.
Ez nem hogy arra késztette volna, hogy elengedjen, hanem még szorosabban húzott magához. Bele csókolt a nyakamba és finoman bele harapott. Jaj, csak ezt ne!! Kiabálta bennem egy hang. Így nem tudok játszani, ettől elgyengülök. És ő tudta, kis mocsok. Azt hitte, majd ezzel könnyen engedelmességre bír és könnyen megkap. Hát tévedett. A következő finom harapás előtt hál istennek volt annyi lélekjelenlétem, hogy cselekedni tudjak. Hirtelen nagyot rántottam magamon. Ez meglepetésként érte, sikerült kicsúsznom a kezei közül. Ki nem tudtam menni, mert elállta a bejárati ajtót, na meg nem akartam:) Szembe fordultam vele. Most láttam először. Helyes fiú volt. És látszott rajta, hogy meg van a testi ereje a tényleges erőszakhoz is. És tudtam itt már nincs menekvés. Élveztem a helyzetet. Nedvesedni kezdtem.
- Csak ennyit tudsz? Akkor akár el is mehetsz , itt neked ma már nem terem babér. - vigyorogtam kacéran a képébe,
- Ne igyál előre a medve bőrére kislány. - láttam a szemében lángolni a tüzet, a vágyat, hogy tetszik neki a helyzet, kíván engem. És ha összedől a ház is megkaparint magának.
Felém nyúlt. Én meg még mindig kacéran és dacosan, kitértem a mozdulat elől. Elégedetten nyugtáztam, hogy már nem a szűk előszobában vagyunk, hanem a tágas nappaliban, így van helyem kitérni előle. Ahogy egy kedves ismerősöm szokta mondani " Na persze, meg ahogy azt a Móricka elképzelte". Az alatt a pár tized másodperc alatt, míg ez átfutott az agyamon , akaratlanul is helyzet előnyhöz juttattam. Újra a kezei közé kerültem. Szemben állt velem. Erősen tartott a csuklóimnál fogva.
- Ha tényleg ezt akarod, akkor játszunk.
Hátra tolta a két kezem, a szemembe nézett mélyen, és megpróbált megcsókolni. Na azt már nem, kaptam félre a fejem és a csók a fülemen landolt. Fogást váltott és már csak egy kézzel tartott. Menekülési lehetőség... Yuhé... :) :)
Elkezdtem ficánkolni, de még így sem bírtam kihúzni a kezem a szorításából. Ismerős érzés fogott el. Hideg fém, kattanás. Bilincs került rám. Szeretem, kezdtem én is felhevülni. Most már bőséggel elég volt egy keze is hogy megtartson. A másik kezével az állam alá nyúlt és felé fordította a fejemet, és úgy is tartotta. A következő csók elől már nem bírtam kitérni, de azért próbálkoztam ám:) Nem durván és erőszakosan próbált velem így érintkezni, sőt ellenkezőleg lágyan és érzékien, mintha tényleg vágyai tárgyát képezném. De azért nem hagyta ki és beleharapott az ajkamba. Felszisszentem, de ezt csak egy elégedett mosollyal nyugtázta . Elengedte a karom, én ösztönből hátra léptem .
Most már nincs hová menekülnöd édes, az enyém vagy.
Hát tényleg nem láttam a menekülési útvonalat. A kezem hátra volt bilincselve, így mégsem mehetek ki az utcára. Sebaj ez még nem lejátszott mérkőzés:) - gondoltam.
Kiment az előszobába és a kezében egy kis táskával tért vissza. És elkezdett kipakolni belőle a dohányzóasztalra, amit gondosan odahúzott a kijárathoz vezető út kellős közepére. Miután végzett, kezébe vette a nyakörvet és felém közelített.
- Na azt nem, minek nézel engem? Kutyának?- kacagtam és elkezdtem kitérni a felém tett mozdulatai elől.
Nem tudom mennyi idő telhetett el így, de nem lehetett túl sok mire becserkészett. Jó volt a reakcióideje, nekem meg kevés hely állt rendelkezésemre, de elégedettséggel töltött el, hogy nem adtam könnyen magam. Ismét magához húzott. Elégedetten mosolygott , majd határozott mozdulattal megfordított, a nyakörvet a nyakam elé rakta és bekapcsolta hátul, majd az elején lévő karikába pórázt akasztott.
- Meg vagy madárkám.
Hát meg voltam. De akkor sem volt lejátszott játszma, na. :) A kezében a pórázzal elment a kisasztalhoz és közelebb húzott a fotelekhez. És miközben a póráz hosszának változtatásával egyenes arányossággal növő illetve csökkenő vergődésemet figyelte.
Leült, odahúzott magához, de épp csak annyira, hogy még egyenesen tudtam állni.
- Nagyon izgató vagy. Még ilyen régi göncökben is.
Oldalra nyúlt és a kezébe vett egy szép formás kést. Na ekkor végképp elkapott a pánik. Kés?? Erről nem volt szó. Így magatehetetlenül még az ellen sem tudok védekezni, ha felvágja az ereimet vagy leszúr. De semmi ilyesmi nem történt. A késsel a pólóm alá nyúlt. Jaj, az a hideg fém érzése megbabonázott - és felvágta a felsőmet, majd cafatokba ledarabolta rólam. Ott álltam egy száll melltartóban meg nadrágban. Féltem, de tudtam, ezek után nem érhet nagy baj.
Most már velem szemben állt ismét.
- Szép-szép, de nem tökéletes. A nadrágot leveszed kis segítséggel, vagy azt is levágjam rólad?
- Nehogy azt hidd, hogy megkönnyítem a dolgot - öltöttem ki a nyelvem.
- Jól van. - Csóválta a fejét kissé csalódottan. - Azt hitte megtörtem már. Letérdelt elém, és felvágta a nadrágom szárait, majd teljesen levágta azt is. - Ez sem kell ide és két-három nyisszantással levágta rólam a melltartót is. Visszaült a fotelbe és elégedetten méricskélt.
- Csodás látvány vagy így önmagadban is, de hogy még szebb légy feldíszítelek kicsit.
- Így nem tetszem eléggé? Így nem áll fel a farkad rám? - próbáltam heccelni.
- Na az ilyesfajta megjegyzésekre tényleg nincs szükségem most, élvezni akarom, hogy az enyém vagy. - És már állt is fel és nyúlt a szájpecek után, ami olyan volt, hogy a közepén volt egy lyuk. Ahhoz, hogy az a helyére kerüljön már komoly akrobatikus mutatványokra volt szükség. De csak sikerült neki, igaz ekkor már a földön feküdtem és ő rajtam ült, mozdulni sem bírtam. Majd jöttek a csipeszek. A mellemet szépen végig pakolta vele. Az első még nagyon fájt, és nem akartam, de ahogy a csipeszek száma nőtt és a keze vándor útra indult, kezdtem feloldódni a fájdalomban. Miután végzett, felállt.
- Te most pedig a földön maradsz. És kijelentését azzal nyomatékosította, hogy a lábával szorított a földhöz. Mi van ebben a pasiban, hogy így a földre tud kényszeríteni, és mit sem ér ellene a ficánkolás?
Meggyújtott egy gyertyát. És kis hatásszünet után elkezdte rám csepegtetni. Mindenhová jutott. Még a frissen borotvált puncimra is a vájatokba, szóval mindenhová.. Itt végkép elvesztem, ahogy a forró viasz kölcsönhatásba lépett a felhevült testemmel. Egy kellemes bizsergető érzés indult el az ágyékomon át a tarkómig, a gerincem mentén. Míg be nem fejezte mozdulni sem bírtam csak élveztem a dolgot. Mikor megunta vagy csak elég szépnek talált, abba hagyta, és segített feltérdelni, de tovább nem engedett. Vissza ült a fotelbe és magához húzott.
- Most pedig használni fogom azt az édes szád. Ellenvetés van?
Hevesen ráztam a fejem, hogy igen van, de ő ezt nem is vette tudomásul kapcsolata ki a nadrágját és húzta le a sliccét. És szép méretes farka meredezett az orrom előtt. Kedvem lett volna kézbe venni, nyalogatni, szopogatni, de hát erre esélyem sem volt, hogy közöljem. A hajamba markolt és úgy húzta a farkára a fejem. Köpni nyelni nem tudtam, öklendeztem, folyt a nyálam, de őt nem zavarta csak mozgatta ritmikusan a fejem a farkán egyre mélyebben és gyorsabban, majd jól kivehető lüktetést éreztem a nyelvemmel, és utána forró mag öntötte el a torkomat, itt egy percre azt hittem megfulladok. De nem történt meg, minden a helyére került. Levette a szájpecket. Én persze rögtön válogatott szitkokat kezdtem el szórni rá. De ő még mindig nem vett tudomást róla. Elkezdett megszabadítani a csipeszektől, amiket előzőleg helyezett rám, már meg is feledkeztem róluk. De mikor levette néma sikolyok hagyták el az ajkam. A fájdalmat simogatással próbálta enyhíteni, de a könnycsepp a szemem sarkában megjelent. Majd leszedegette rólam a viaszt, és hagyott nekem egy kis teret mozgásra, addig ő levetkőzött, de végig a kezében maradt a póráz. Felhúzott, megcsókolt, már nem tiltakoztam olyan hevesen. Sőt még vissza is csókoltam, Levette a nyakörvet rólam és a kezemnél fogva tartott meg, mikor végig harapdálta a nyakamat, majd a mellemet, és közben a csiklómat izgatta meg a kéj barlangjának kapuját. Az általam nedvesített ujját a számba tette, magam sem tudom mi vezényelt (talán a sub énem), de hálásan lenyalogattam minden cseppjét.
- Azt hiszem itt már nem lesz szükség síkosítóra, te kéjelgős kis szuka. - Újra megcsókolt, majd a hálószoba felé tessékelt. A kezemről is lekerült a bilincs, hálásan nyújtogattam a karomat. Így viszont hogy visszanyertem a szabadságom az ördög mindig nem hagyott nyugodni. Neki mentem megpróbáltam fellökni és menekülni előle, de ő ezt a fajta lázadásom rögtön leverte. Rálökött az ágyra, rám feküdt, csípőm alá párnát helyezett, csuklóimat a fejem fölött leszorította, de olyan pózban, hogy testem ívben megfeszült. A combjaim a lábával szélesre nyitotta. Megcsókolt és vergődő testem remegni kezdett, ahogy megéreztem a makk közeledését a bejárathoz, és miután megtörtént a behatolás elszállt minden kekecségem és csak élveztem.... Nem tudom mikor, meddig, hányszor élveztem, csak annyit tudok, hogy most tértem magamhoz....
De ő már nem volt sehol, olyan csendesen távozott, mint ahogy érkezett. Azt hogy itt járt csak egy vörös rózsa jelezte egy üdvözlő kártyával az alábbi szóval:
"Köszönöm"
Még sem volt álom... megtörtént..... nyugtázom elégedettséggel.
Hozzászólások (6)
Én is főszereplő akarok lenni:))
Eszméletlen a fantáziád ,erotikus,vad,izgalmas,ahogy olvasom teljesen beindul az ember töle !
Köszönöm :)))))
Eléggé vizuális típus vagyok,inkább nem kommentálnám milyen hatással volt rám a kis fantáziád!:-))))
Nagyon tetszett!:-)