Forró hullámok

A délutáni nap szikrázott a vízen, arany csíkokat szórva a Balaton felszínére. A nő egyedül ült a stégen, lábait a hűs vízbe lógatta. Élvezte a nyár lusta ringását, a szél simogatását, a távolból hallatszó nevetéseket. Egy korty rozéfröccs után hunyorogva nézett fel — valami megmozdult a perifériáján.

Egy SUP-os közeledett. A mozdulatai határozottak, mégis könnyedek voltak, ahogy az evezőt a vízbe mártotta. A férfi napbarnított, izmos teste feszesen dolgozott minden húzásnál, vállai és karjai erőteljes ritmusban feszültek meg. A nő önkéntelenül végigmérte őt, először csak futólag, aztán már nyíltabban, mohóbb szemmel. A fantáziája szinte azonnal életre kelt.

„Milyen lenne, ha ide evezne mellém? Ha megállna és rám mosolyogna? Ha csak úgy… megérintené a lábam, játékosan, vizes kézzel?” – gondolta, miközben egy kis hőhullám futott végig rajta, és nem csak a naptól. A férfi ekkor oldalra pillantott, és mintha csak meghallotta volna a gondolatait, halvány mosollyal biccentett neki.

Ahogy elhaladt a stég előtt, megakadt a szeme valamin. Nem csak egy pillantás volt — inkább egy elidőzött, őszinte figyelem. A nő a lábai a vízbe lógtak, bőre aranybarnán csillogott a napon. A lábfeje finoman ringott a hullámokkal, és volt valami megbabonázó abban, ahogy ez az egyszerű mozdulat kihangsúlyozta a formás, sima íveket. A férfi szinte érezte, ahogy fantáziája egy pillanatra megbillen – mit érezne vajon, ha végigsimíthatná… vagy még inkább: végigcsókolhatná. 

A nő észrevette a pillantást, és egy sejtelmes mosollyal megemelte a poharát, mintha koccintani akarna vele. A férfi irányt változtatott, és pár evezőcsapással közelebb siklott. Most már tisztán látszott az arca – erőteljes, mégis nyugodt, barna szemeiben kíváncsiság csillogott.

A beszélgetés gyorsan kibontakozott, és percek múlva már a stégen ült mellette a férfi, törölközőn, mezítláb, vizes testtel, amiről lassan párolgott a nap melege. A nő egyre nehezebben tudta levenni róla a szemét. A bőrük néha összeért, egy-egy kacaj vagy gesztus közben.

– Nem folytatjuk ezt inkább nálam? Van egy üveg hideg rozém… és egy terasz, amin mindig leng egy kis szellő - kérdezte a nő.

A nő lakása hűvös menedéket adott a nap hevétől. A redőnyök résein arany fény szűrődött be. A férfi a kanapén ült, a borospoharat forgatva, a nő pedig állt előtte, karját keresztbe fonta, és kíváncsian figyelte őt.

– Az evezés szexi. De most inkább mást mozgatnék meg – mondta a férfi, és felnézett rá olyan tekintettel, amitől a nő testében megremegett valami mély, ösztönös kívánság. A férfi felállt letette a borospoharat az asztalra és közelebb lépett a nőhöz.

A csók lassan kezdődött. Óvatosan, de nem bizonytalanul. A férfi keze a nő arcára csúszott, ujjai a tarkójánál pihentek meg, ahogy mélyült a csók. A nő ujjaival a férfi mellkasán simított végig, mintha érezni akarná minden lélegzetvételét. Bőre feszes volt, mégis meglepően puha, és enyhe menta, meleg illat lengte körül — mintha a nap melegítette bőr és egy leheletnyi borotválkozás utáni balzsam keveréke lenne. A férfi kezei finoman simultak a nő aranybarna, selymesen puha lábára, majd lassan feljebb siklottak combján át, egészen a csípő vonaláig. Ott egy pillanatra megállt, élvezve a bőr melegét, aztán tenyerével finoman megmarkolta a nő formás fenekét.

A ruhák egyenként, hangtalanul kerültek le róluk, mintha túl sokáig viselték volna már őket. A testük először csak érintkezett, bőr a bőrhöz, mellkas a mellkashoz. A férfi hátralépett egy lépést, majd letérdelt a nő elé. 

Erős, határozott kezei gyengéden körbezárták a nő bokáját, ujjai végigsiklottak aranyló bőrén, mintha érezni akarná minden finom részletét. A nő lába puha volt, bársonyos tapintású, illata pedig enyhén naptej és nyári meleg keveréke – ettől még jobban megbódult.

Lassan közelebb hajolt, és csókot lehelt a lábfejére, majd ajkaival végigsimította kecses, formás lábszárát, érzékien időzve a térdhajlatnál. Minden érintése olyan volt, mintha szavak nélkül beszélne hozzá: vággyal, figyelemmel, tisztelettel. A férfi nyelve finoman követte ujjai útját, míg végül elért combjának belső oldalához, ahol csókjai mélyebbé és mohóbbá váltak.

A nő ujjai közben beletúrtak a férfi hajába, finoman megszorítva, miközben ajkai megremegtek egy mély, elégedett sóhajtól. Az egész testét átjárta az a fajta remegés, amit csak az okoz, ha valaki igazán érzi, hogy kívánják.

A nő hátára feküdt az ágyon, miközben a férfi ajkai a nyakát csókolták, egyre lejjebb haladva, és kezei úgy simultak végig a combjain, mintha ismerős úton járnának, mégis minden kanyar új izgalmat rejtene. A nő sóhaja elmélyült, csípője enyhén megemelkedett, ösztönösen kérve a folytatást. A férfi tekintete egy pillanatra elidőzött rajta — a vágy és játékosság tüzével. Látta, mit vált ki a közeledése, és ezzel a tudattal még egy pillanatig a határon tartotta őt — épp csak egy leheletnyivel csókolva odébb, mint amit a nő teste kívánt. A nő teste megremegett a finom kínzásban, minden idegszála a folytatásra vágyott, de a férfi még nem adta meg magát — még nem.

A férfi szemében megcsillant valami játékos határozottság, ahogy látta a nő vágytól feszülő mozdulatát. Ujjai lassan, érzékien a nő combjára siklottak, végigkövették a bársonyos bőrfelszín ívét, majd egészen a csípője vonaláig haladtak. Ott megállt, érezve a nő forrón lüktető testét, de nem engedett azonnal a kérésnek. Ajkai újra a nő hasát csókolták végig, egyre lejjebb haladva, éppen csak kerülgetve a legérzékenyebb pontokat.

A nő teste ívbe feszült, lehelete elakadt egy pillanatra, miközben a férfi erős karjai között elveszettnek és mégis biztonságban érezte magát. A férfi bőrének illata – enyhén fűszeres, mintha valami férfias parfüm keveredett volna a nyári meleggel és a tó vízének frissességével – még jobban elmélyítette a pillanatot.

Végül, mikor már a nő szinte remegve várta a beteljesülést, a férfi lassan, de határozottan újra magához húzta őt, és mozdulatuk tökéletes összhangba simult. A feszültség, amit addig mesterien fokozott, most felszabadult az érintések és sóhajok vad táncában. Minden lökésben ott volt a vágy, a játékosság, és valami mélyebb, ösztönös kapcsolódás.

A ritmus lassú és mély volt, mint a víz hullámai a part közelében. A nő körmei a férfi hátába mélyedtek, mintha kapaszkodna a pillanatba, miközben teste ívbe feszült. Szeme csukva, ajkai résnyire nyíltak, belőle minden sóhaj egy halk ima volt a beteljesülésért. Minden lökés egy finom rezdülésnyivel közelebb vitte őket a csúcshoz.

A mozdulataik egyre gyorsultak, ahogy a testük egymáshoz simult, mintha a világ összes feszültsége ebbe a pillanatba sűrűsödne. A levegő forró és súlyos volt körülöttük, a csendet csak a zihálásuk törte meg, és a bőrök találkozásának tompa hangjai.

A nő szorítása egyre erősebb lett, combjai a férfi köré fonódtak, mint egy utolsó kapaszkodás a valóságba – aztán hirtelen, mintha villám hasította volna ketté az éjszakát, elérte őket a tetőpont. Egy belső robbanás volt nyers és féktelen – egy elementáris erő, ami végigrázta testüket.

A csúcspont után pár másodpercig minden megállt. Csak a csend maradt, és a lassan csillapodó remegés, amit még sokáig őriztek magukban, mint valami titkos gyönyört, amit senki más nem érthet. Egymás mellett feküdve, a nő csak annyit suttogott:

– Olyan voltál, mint a nyári víz… sima, mély és ellenállhatatlan.

A férfi elmosolyodott, és ujjával végigsimított a nő arcán.

– És te voltál a sodrás, amibe bele akartam veszni.