Én és a BDSM

BDSM Blogok » Blog - Wini » Én és a BDSM
2021. 11. 11. 15:44 | Megjelent: 771x
Jézusom, ennyire azért nem vagyok nárcisztius, sokkal inkább béna:)
Nyomtam egy "teccccciket" a saját bejegyzésemre :D
Szóval ez nem az, aminek láccccik :D

Sok évvel ezelőtt amikor bekerültem ebbe a világba számomra természetes volt, hogy az arcommal együtt vállalom fel a szenvedélyeimet.
Ellenben, ezt senkitől nem várom el.
Amikor a gyermekem kirepült és szép sorban elkezdtem megélni a bennem szunnyadó szenvedélyeket, minden ember előtt felfedtem ezeket.
Nekem ez így volt természetes, a családom a főnökeim a barátaim mindenki tudott erről.
No és még volt egy nagyon fontos oka!
Nem akartam magamon támadási felületet hagyni.
Még így is előfordult, hogy volt olyan ember aki, miután elküldtem azzal próbálkozott, hogy majd ő felvilágosítja a környezetemet, mennyire beteg állat is vagyok én.
Megkérdeztem, hogy szerinte, ha titkolnám, akkor kitenném az arcomat, nyilvánosan?
Belátta, hogy itt ezzel nem tud mit kezdeni.
Számomra természetesek a megélt vágyaim, talán ennek következtében a környezetem is természetesnek vette.
Nem botránkoztak meg amikor én térképtokba vittem a munkahelyemre a lovaglópálcákat, korbácsokat, ha történetesen délután szeánszra mentem.
Az is természetes volt, ha valaki megkérdezte hova megyek, mit csinálok, van-e partnerem, hogy simán beszéltem a BDSM-l, ha épp ez volt a programom.
Nem állítom, hogy nem csodálkoztak néha, de nem botránkoztak meg különösebben.

Oka van, hogy egy ideje, nem teszem ki a képes felemet, de ez egy másik történet.

Hosszú évekig nem dolgoztam és amikor ismét elkezdtem, hamar kiderült, hogy nem az a kis eccccerű vidéki nénike vagyok, mint amit feltételeztek rólam.
Azt gondolom, az ember a természetes dominanciát nem tudja letenni az ajtóban, még akkor sem, ha ezzel szívességet tenne magának.
Értem én, hogy van egy protokoll amit követni kell, ám nem a munkám határoz meg engem, hanem én határozom meg a munkámat, hiszen nem tehetek másként, mert ilyen vagyok.
Ebből kerekedett egy meglehetős hangos összecsapás, de elsimultak a dolgok.
Aztán jött a pandémia és itthonról kezdtem dolgozni, céges géppel és felszereléssel.
Ilyen helyzeteben nálunk van kötelező ellenőrzés hogy milyen körülmények között dolgozom. Eljött a rendszergazda és az egyik főnököm
Háááát nagyra kerekedett a szemük amikor a falon szép sorban meglátták a lovaglópálcákat, a futószárazó ostort, a monogramos paskolót.
Én meg tisztázandó a félreértéseket, közöltem, hogy nem, nincsen lovam, különben sem verném pálcával, az eszközöket a BDSM kapcsolataimban használom.
Na a sávszélesség és egyéb ellenőrzést néhány perc alatt letudták, aztán vagy 1,5 órát mesélnem a témáról.
Amikor elmentek megköszönték, hogy ezt a témát ilyen érthetően mutattam meg nekik.
Nyilván nem fognak korbácsot a kezükbe, de talán, nem is fognak ítélkezni, ha valakiről kiderül ez a szenvedély.

Hozzászólások (0)


A hozzászólások belépés után olvashatók.