Kivétel és az esély.

Írnom kell ezekről, mert egyre több levélben olvasom, hogy tegyek kivételt, az illető kora, lakóhelye, vagy egyéb miatt, ami nem kompatibilis az én elképzeléseimmel.
64 éves vagyok, /jó esetben/ ennyi idősen az ember, már pontosan tudja mit akar, mi az ami neki optimális, én tudom.
Ezért fogalmaztam meg, és írtam ki a lapomra.
Nem teszek kivételt, főleg nem egy olyan embernek, aki már-már követelőző stílusban írja, hogy mindenkinek jár egy esély.
Igen, minden bizonnyal ez így is van, de nem nálam, én nem az esélyegyenlőségi bizottság tagja vagyok.
Mint ahogy azt sem kell elmagyaráznom, ha valakinek nemet mondok.
Sőt, ide tartozik a második esély is, na ettől aztán a hideg is kiráz.
Amikor valaki ígér fűt, fát, bokrot ám a megbeszélt időben nem jelenik meg, majd egy idő után ír egy magyarázkodó levelet, kérve, hogy kaphasson egy második esélyt.
Ezt én nem is tudom értelmezni!
Nyilván a találkozás előtt már beszéltünk telefonon, ismeri az elérhetőségeimet, ha közbejön valami csak dob egy üzenetet és már is hihető a dolog.
De, amikor egy hét után kezd valaki zavaros magyarázkodásba, no az eléggé irritáló számomra.
Azt gondolom toleráns ember vagyok, megértem azt is, ha valaki megijed a lehetőségtől.
Volt olyan BDSM kapcsolatom, ahol 6 hónapig vártam míg az illető annyira megbízott bennem, hogy találkozni mert.
Nyilván sok volt a vesztenivalója, nem rohant fejjel a falnak.
Én ráérek, nem sietek sehova, pontosan tudom, hogy a bizalom nagyon értékes dolog, idő kell ahhoz, hogy kialakuljon.
Lehet tolerálni sok mindent, DE nem utólag.