2021. 10. 20. 21:25 | Megjelent: 729x
Maszkok.
Furcsa vilàgban élünk. Mindannyian ezer és ezer maszkot viselve éljük le a minden napjaink. Màs maszk van rajtunk az utcàn, egy hivatalos ügy intézésekor amikor valakivel csak beszélgetünk és akkor is ha 3ppen ismerkedünk. Mindîg próbàljuk az alkalomhoz illő legjobb maszkunkat-arcunkat mutatni a màsik felé. Miért? Nagyon egyszerű avagy mégsem mert igyekszünk a negatîv énünket nem mutatni a màsiknak. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne úgy kezdeni egy bemutatkozàst. Szia XY vagyok 40 éves dominàns tîpus volt katona aki PTSD-vel küzd és néha vàltakoznak a hangulatai. De ha îgy kezdjük valószînüleg az emberek még jobban megijednének mint normàlisan és valószînüpeg még annyira sem àllnànak szóba màsokkal mint most. Îgy maradnak a maszkok és a remény magunkban, hogy egyszer talàlkozunk valakivel akinek a legmélyebb valónkat is megmutathatjuk akinek elmondhatjuk mért vagyunk olyanok amilyenekké vàltunk. De addig csak a maszkok maradnak....
Hozzászólások (10)
En is tolok magamrol minden akinek tetszik akinek nem azzal mit kezdenenk egymassal?
Igen next level valoban. Szerintem tokre eleg az a “maszk” amit akaratlanul, a legjobb szandekkal vagy onismeret hianyabol hordunk, erre meg egy tudatos maszkot felhuzni tok felesleges. Felteve ha valodi kapcsolodas a cel.
Az a szelet nem hazugság: ez a fontos. De van ott még más is... És amikor előjön, gyakran felmerül a kérdés: "hát, ezt ki nem látta előre?"
A merítés nagy, abba a hálóba rengeteget beleférnek... Alapjáratban a többségre érvényes "igazságot" (nem véletlenül teszem idézőjelbe - mindenki értse jól, kérem) fogadjuk el, amit csak erősítenek a kivételek.
Ezzel vitatkoznek. Nem mindenki es altalaban azoknak mukodik akik ebben az idoszakban is onmagukat adjak.
Egyik sem őszintétlen, mind én vagyok, csak egyik sem teljes...
Az lenne a jó egyébkén, ha nem csak bizonyos apróságok és felületes benyomások szerint ítélkeznénk a másikról, hanem megpróbálnánk szem előtt tartani azt, hogy sokkal, de sokkal több van az illető mögött, mint amit hirtelenjében látunk. Ne értsd félre, nekem sem feltétlenül megy ez, csak...
A dürgési időszak alatt eljárt násztánc során mindenki a legszebb részét mutatja, ez teljesen természetes... Az lenne az ideális, ha olyankor, amikor a pompás mozdulatok és tollazat bezsongatott bennünket, átgondolnánk, és megadnánk a másiknak az esélyt arra, hogy valódi ember legyen, aki nem tökéletes, és aki bizony hordoz magában dolgokat (jót is, rosszat is, vidámat is, szomorút is)
Nem?