Szubmisszív férfiak...
BDSM Blogok »
Blog - Wanita »
Szubmisszív férfiak...
Bejegyzések idő szerint
2024. 06. (1)
2024. 04. (1)
2024. 03. (1)
2022. 07. (1)
2022. 06. (1)
2022. 05. (1)
2021. 03. (1)
2024. 04. (1)
2024. 03. (1)
2022. 07. (1)
2022. 06. (1)
2022. 05. (1)
2021. 03. (1)
Honnan lehet megítélni egy embert, honnan tudjuk, hogy akarunk-e beszélgetni?
Elsősorban egy normális adatlapból. 99%-ban ezt nem sikerül megoldani. 2-3 mondatot olvasunk a semmiről, vagy egy olyan rettenet hosszú történelemkönyvet aminek már a hossza is ijesztő. 100-ból 1 normális férfi adatlap van.
Hogy miért nincs kedvünk "üres" adatlap miatt írni valakinek?
Azért, mert általában azt sem tudják mit akarnak, vagy ha tudják akkor nagyon.
Kiírja az ember, hogy ne írjanak neki, de itt nagyon kevesen tudnak olvasni.
Szubmisszív férfiak beköszönő üzeneteiben általános:
- "Szerintem találkoznunk kéne" - Szerintem meg eldöntöm mit akarok.
- "A személyes találkozás híve vagyok" - itt elég sok a "vallásos"ember...
- "Hidd el, hogy..." - Nem a "vallás" miatt vagyok ezen az oldalon.
- "Jó lesz mindkettőnknek, ha..." - hogy neked mi lesz jó, az engem nem érdekel, hogy nekem mi lesz jó azt meg majd én eldöntöm.
- "Van feleségem..." / "Együtt élek valakivel" / "Csak kalandra nem lenne kedved?" - Lehet több nyelvű profilt kéne írnom?
- "Én azt szeretem, amikor..." - Aham... :)
- "Rád bíznám az erényövem kulcsát" - Hogy te mit csinálnál, az továbbra sem érdekel, ha kell nekem a kulcs, majd elveszem.
- "Biztos nem ismerkedsz fiatalabbakkal?" - Oda van írva öcsém! Ha már ezt nem érted, később mi lesz?
- "Szeretném az utcán bekoszolt talpát tisztára nyalni most lehetne?" - Mindig van lent.
- "Ha lenne kedved dugni szívesen találkoznék, de beszélgetni már nincs kedvem..." - De mindig van lejjebb...
Ezen kívül vannak a levelek amik magukat megalázó sztorik (kicsi a farkam, a feleségem épp mással dug a hálóban, stb...). Hogy lépjek be a facebookjára és írjak nőknek a kis farokról.
Rendszeresen kapok kisregényeket arról, hogy ki milyen szolga akar lenni. Ezekben rendszeresen ott is szerepel, hogy nekem milyennek kell lennem ahhoz, hogy ez működjön (türelmes, jutalmazó, büntető, megalázó, stb...).
Amikor türelmes vagy és hagyod kibontakozni a másikat... Akkor vannak ám érdekes történetek. Amíg a férfi még elhiszi, hogy ő az alfa és mekkora farok. Amikor elfogy a türelmed, rárobbansz a másikra és helyre rakod, akkor meg átmegy kutyába és úgy csorgatja a nyálát, hogy az már visszataszító.
Méghogy a nőkkel van itt a baj. Az alatt a pár hónap alatt amióta itt vagyok, túl sok normális üzenetet nem sikerült váltani. Egy idő után már elege is lesz a nőnek és kiírja, hogy hagyják békén a francba. Azt se sikerül megugrani.
Nagyon el kellene gondolkozni itt a szubmisszív oldalra tévedt férfiaknak, mert ha ők akarnak, húzzanak el egy hivatásoshoz. Ott lehet akarni. De aki akar, az rossz oldalon van. Ha velem beszélnél, te nem akarsz semmit, maximum vágyakozol, azt is hang nélkül. Telepíted a helyesírásellenőrző programot és marhára megpróbálsz legalább férfinak tűnni.
Egy nőnek udvarolni illene! Ezt már elfelejtette mindenki?!
Elsősorban egy normális adatlapból. 99%-ban ezt nem sikerül megoldani. 2-3 mondatot olvasunk a semmiről, vagy egy olyan rettenet hosszú történelemkönyvet aminek már a hossza is ijesztő. 100-ból 1 normális férfi adatlap van.
Hogy miért nincs kedvünk "üres" adatlap miatt írni valakinek?
Azért, mert általában azt sem tudják mit akarnak, vagy ha tudják akkor nagyon.
Kiírja az ember, hogy ne írjanak neki, de itt nagyon kevesen tudnak olvasni.
Szubmisszív férfiak beköszönő üzeneteiben általános:
- "Szerintem találkoznunk kéne" - Szerintem meg eldöntöm mit akarok.
- "A személyes találkozás híve vagyok" - itt elég sok a "vallásos"ember...
- "Hidd el, hogy..." - Nem a "vallás" miatt vagyok ezen az oldalon.
- "Jó lesz mindkettőnknek, ha..." - hogy neked mi lesz jó, az engem nem érdekel, hogy nekem mi lesz jó azt meg majd én eldöntöm.
- "Van feleségem..." / "Együtt élek valakivel" / "Csak kalandra nem lenne kedved?" - Lehet több nyelvű profilt kéne írnom?
- "Én azt szeretem, amikor..." - Aham... :)
- "Rád bíznám az erényövem kulcsát" - Hogy te mit csinálnál, az továbbra sem érdekel, ha kell nekem a kulcs, majd elveszem.
- "Biztos nem ismerkedsz fiatalabbakkal?" - Oda van írva öcsém! Ha már ezt nem érted, később mi lesz?
- "Szeretném az utcán bekoszolt talpát tisztára nyalni most lehetne?" - Mindig van lent.
- "Ha lenne kedved dugni szívesen találkoznék, de beszélgetni már nincs kedvem..." - De mindig van lejjebb...
Ezen kívül vannak a levelek amik magukat megalázó sztorik (kicsi a farkam, a feleségem épp mással dug a hálóban, stb...). Hogy lépjek be a facebookjára és írjak nőknek a kis farokról.
Rendszeresen kapok kisregényeket arról, hogy ki milyen szolga akar lenni. Ezekben rendszeresen ott is szerepel, hogy nekem milyennek kell lennem ahhoz, hogy ez működjön (türelmes, jutalmazó, büntető, megalázó, stb...).
Amikor türelmes vagy és hagyod kibontakozni a másikat... Akkor vannak ám érdekes történetek. Amíg a férfi még elhiszi, hogy ő az alfa és mekkora farok. Amikor elfogy a türelmed, rárobbansz a másikra és helyre rakod, akkor meg átmegy kutyába és úgy csorgatja a nyálát, hogy az már visszataszító.
Méghogy a nőkkel van itt a baj. Az alatt a pár hónap alatt amióta itt vagyok, túl sok normális üzenetet nem sikerült váltani. Egy idő után már elege is lesz a nőnek és kiírja, hogy hagyják békén a francba. Azt se sikerül megugrani.
Nagyon el kellene gondolkozni itt a szubmisszív oldalra tévedt férfiaknak, mert ha ők akarnak, húzzanak el egy hivatásoshoz. Ott lehet akarni. De aki akar, az rossz oldalon van. Ha velem beszélnél, te nem akarsz semmit, maximum vágyakozol, azt is hang nélkül. Telepíted a helyesírásellenőrző programot és marhára megpróbálsz legalább férfinak tűnni.
Egy nőnek udvarolni illene! Ezt már elfelejtette mindenki?!
Hozzászólások (24)
Valahogy így van ez...
De csak meglesz az az 1%, aki nem akar semmit, és te majd tudod... na nekem ehhez kell a kacagok gomb.
Helyesírás-ellenőrző?
...a történelemkönyvet, aminek... na, onnan hiányzik egy vessző... bocsi.
...vannak a levelek, amik... na itt is! ejnye
De akkor már magunk fele is legyünk ennyire igényesek, basszus, ha már BLOGOT irkálgatunk mások szapulásáról!
Én nem egy kedves és értelmes szubmisszív embert ismertem meg, csak nem hánytam a képükbe.
Ezzel én nem szeretnék jobb lenni, nekem annyira mindegy, Te kikkel levelezel. Azaz nem levelezel.
Az a jó, hogy mindig van az az egy, aki szembe megy a forgalommal... nem is egy... száz! :-D
A párhuzamosan és decentralizáltan létező közösségek kapcsán, ismét történelem, mert azt én szeretem és a többségnek valószínűleg az idegeire megy.
Leningrád ostroma alatt, az ott élők saját kezdeményezésre és szervezésben létrehoztak egy Leningrádi haditanácsot (szovjetet), ami igen jól működött és sokban hozzájárult ahhoz, hogy a város porig rombolva is kitartott végig.
Moszkva/Sztálin reakciója erre annyi volt, hogy na-na elvtársak, eszetek legyen, tanácsot csak is az állam hozhat létre, még egyszer ilyet meg ne halljunk.
Rengetegen összemossák az online és offline tereket.
Ráadásul online és élő BDSM Közösségből is több van itthon, csak itt ciki a gyakorlati ismeret
Mi meg itt építjük a magyar BDSM közösséget, mindenki a sajátját, saját magának (tisztelet a kivételnek).
A sok egyéni mentalitás, felfogás, elképzelés és célkitűzés azzal kapcsolatban, hogy mi ez az oldal és ki miért van itt nyakonöntve egy adag érzéketlenséggel és önzéssel cifra kis poklot tud generálni közösség címen/helyett de vígasztalhat minket az a tény, hogy ez nem egyedi jelenség.
Azért én nagyon szeretek ide járni, akkor is, ha furcsa hely ez :)
Ezt nem egészen értem. Lehet mert az enyém is hosszú (huehuehuehuehuehue), de ha valakinek párkapcsolat a célja (vagy azért egy ide eléggé szükséges bizalom kialakítása hogy utána ne legyen gond a "játékkal"), akkor nem az lenne a cél hogy jobban megismerd az embert?
És erre talán jobb ha kiírja azt amit fontosnak gondol (ebből is derül ki valami), mint hogy ugyanazt leírná az egyik embernek, aztán a másiknak, aztán a harmadiknak, ésatöbbi, és akkor a beszélgetés nem lenne olyan sablonos (vagy nem olyan sablonosan indulna), hanem kicsit személyesebbre lehet szabni.
Férfi adatlapot nem igazán szoktam nézni, gondolom náluk is van olyan hogy ki se derül hogy ki/mi ő,miért van itt, stb.
Szinte biztos hogy személyes preferencia, de én egy kb. 5-10 percet szívesen rááldozok egy adatlap elolvasására és feldolgozására, ha cserébe nem két levél után derül ki hogy ő switch de csak domot keres, vagy éppenséggel pasija van csak nem jó a helyzet (volt ilyen, távolabbi hölggyel beszélgetésnél, kb. 2 hónap után derült ki mikor szakított a pasijával, kértem hogy egy pici szünet legyen hogy átgondoljam hogy ezzel mit kezdjek,erre letiltott), vagy bármi hogy megismerjem ha komoly a cél. Vagy az is jó lenne ha látnék néha olyan adatlapot amin tudok röhögni (nem kínból), de az már tényleg túl sok lenne.:S
Bár az enyémet lassan illene átírni, de...eh:/
Most újra nézem A pusztítót -aminek elvileg hamarosan jön a folyatatása...- kicsit más szemmel :).
Az angolra meg jobban tenné mindenki, ha nem idegennyelvként hanem a lingua francaként tekintene, amit főleg egy ilyen teljesen izolált kicsi nyelv beszélőinek mint a magyar elemi és jól felfogott érdeke lenne valamilyen szinten elsajátítani.
Ennek szellemében az Olay témához szólva, sticks and stones may break my bones, but words will never break me.
Szerintem egyébként jót tenne, ha élőben is le lehetne rendezni bizonyos online konfliktusokat. Egy tanárom -Olay Csaba,- azt mondta egyszer az egyetemen, hogy a filozófusokat sokszor kritizálják azzal, hogy csak szavakkal és nem ököllel oldják meg a problmékat.
Van egy mondás, miszerint: Többet ésszel, mint erővel. Ez gyakran igaz, mikor fizikai munkáról van szó, de ha ésszel és érvekkel nem megy -már pedig online, nagyon gyakran nem megy,- akkor az erő nyelvét is lehetne alkalmazni.
És ezt egyáltalán nemcsak a BDSM terén gondolom, így, egyik kedvenc példám azok a kutyások -nekünk is van 3,- akiknek rendszeresen kiszökik a házikedvencük.
Nem kell verekedésre gondolni, de egy jófajta pénzbírság, vagy kettő, szerintem sokakat rávenne, hogy kultúráltan tartsanak kutyát, vagy sehogy.
Ez amellett, hogy elvi és jogi kérdés, nagyon gyakorlatias is, mert ha nem egy tacskó, vagy egyéb kisméretű kutya szökik ki, hanem egy argentin dog, vagy épp egy testes, agresszív keverék, abból komoly állati és/vagy emberi sérülés is következhet.
Az online teret, a teljes következmény nélküliség uralja, kivéve a nagyon extrém eseteket, amikor valakit kimoderálnak. De jellemzően hosszútávon ennek sincs semmilyen hatása, az érintettekre -azokról az esetekről beszélek, amikor az algoritmusok jogosan büntetnek.
Mára már a fél világ Stallone lett: https://www.youtube.com/watch?v=n7nFEnFtvCM
Például:
https://www.youtube.com/watch?v=bbNkuETJTK8
Nincsen itt egyik nemmel sem önmagában baj. A baj annak a komplex szituációnak a szociális mechanikájával és dinamikájával van, amit egy ilyen virtuális tér/környezet elkerülhetetlenül megteremt.
Férfi és női sőt általában emberi viselkedési sémák szabadon(egymásra)eresztve, úgy, hogy minimális a környezetben jelenlévő moderáció és a tanult sőt ösztönös gátlások többsége csak részben vagy egyáltalán nem funkcionál így ezek a sémák vegytiszta esszenciumként érvényesülnek az úgy mond való élethez képest.
A társat és partnert kereső férfiak többsége számára ez egy kétségbeejtően reménytelen szituációt teremt (csak rá kell nézni, hogy hány tucat like-ot kap egy bármilyen frissen regisztrált női tag órák alatt férfiaktól), ahol mániákusan kalimpálva próbálnak érvényesülni (én! engem válassz!), míg a nők többsége úgy érezheti magát, mint egy apokalipszis magányos túlélője, zombi hordák között bolyongva.
Megoldás nincsen, mivel a közösségi oldalakra igény van, sőt most már szükségletnek számít a létezésük, így az nem kérdőjelezhető meg, a működésük illetve az emberi természet meg nem fog megváltozni.
Mitigációra és alkalmazkodásra van lehetőség, avagy nem kell semmit sem túl komolyan venni ami itt történik illetve pláne nem magunkra venni.
Hozzáteszem ezt a doktrínát még én magam is gyakorlom, néha azért bitang kemény elfogadni a látszólag ok nélküli elutasítást vagy egyszerűen ignorálást.
Kevés olyan levelet kapok, ami nincs rendben, de azokat ignorálom.
Amikor ide felregeltem, minden levélre normális hangvételben válaszoltam, még olyanra is, aki nem érdemelte meg volna a választ.
Most ott tartok, hogy nem minden levélre válaszolok, talán női szeszélyből, vagy valami más miatt:).
Tanulságos bepillantani a másik oldal tapasztalataiba is. (Amik ezek szerint sajnos nem túl jók.)
De igen az a kevés megkeresés a részükről sajnos 95% egy nulla.
Volt amikor belementem egy ilyen levélváltásba, még siralmasabb lett a vége :(
Azt nem tudom befolyásolni, ha egy Nő egy szóval, ha összekapja magát egy mondattal keres meg.
A levelekről amiket kapok, mind egységes, ismizünk? (Talán ismerkedünk?)
Szóval szerintem itt pont a kommunikáció a gond.
Lehet nem tudunk normális levelet írni, de ez a másik oldalra is igaz sajnos.
Ez persze csak az Én véleményem, lehet engem csak az egy mondatra képesek találnak meg :) mondjuk érthető, az adatlapom ezt hozza ki belőlük :)