A kezdetek....

Olvasgattam itt a a napokban a régebbi blogokat. Többek között Night_Flash elmélkedését a "bédéjeszemről". Amiben is elrévedezik a múltban, s hogy vagy 10-15 év elteltével úgy érzi, hogy itt ragadt az elsők közül, s hogy már semmi nem a régi, stb.
Rögtön meg is jegyezném, hogy ez nem válasz blog a Night blogjára, annál is inkább, mivel nagyon csípem az írásait. A stílusa az utánozhatatlanul klassz. Nekem iszonyatosan tetszik, s akkor is megfog ezzel a stílussal, amikor egyébként a tartalommal meg nem értek egyet, de annyira élvezet olvasnom az eszement gondolat fűzéseit, hogy mire a végére érek a blogjának, már a maga oldalára állított, már nem érdekel a tartalmi ellentmondás. Jó hangulatot okozott nekem, és csak ez számít. Nem irigylem a stílusért, mert tudom, hogy mindennek ára van, s hogy számomra halálos lenne az adag, amit be kellene vennem, hogy ugyanilyen pályán kavirnyásszanak az agysejtjeim. :)
A Night blogja az időben vezetett vissza pár évre. Ha jól emlékszem 2001-et írtunk. És én felváltva hol a Trade Centerbe becsapódott repülőgépes merénylet sokkoló videóit néztem... Hol meg a Pixire kattintottam át, ami még Béta verzióban tesztelődött akkoriban. Emlékszem állandó beszélgető partnerem volt Liliana, Németországba szakadt hazánk lánya, meg időnként Geisha.... A beszélgetések nyugodtabb tempóban folytak, nem volt ilyen kōvetelődző, rohanó, azonnali eredményre törekő párbeszéd. Valahogy hagytunk időt egymásnak a megismerkedésre, megismerésre. Nem volt ennyi kamu arc, fake profil, és az éter hullámain gonoszul élvezkedő virtuál. :) Voltak viszont nagyon kellemes találkozások, amikre a mai napig nagyon szívesen emlékszem vissza.
18 év telt el azóta... És nem érzem ilyen soknak. Nagyon hamar elrepült ez az idő.
Ami mindig arra figyelmeztet, hogy ki kell élvezni minden pillanatot, mert akár megtöltjük tartalommal, akár nem, az idő megy. Vagy velünk, vagy nélkülünk, de eltelik.

Jó, hogy azóta is megvan a Pixi. Legalább van egy oldal, ahol a közösségünk hasonszelleműek között ismerkedhet, vagy legalább beszélgethet. És fura, hogy majd' húsz év elteltével sincs alternatívája, konkurrenciája. Én legalábbis csak egyetlen más itthoni BDSM társkeresőt ismerek (ami szintén majdnem a Pixivel egyidős, ha jól tévedek.). De az meg vagy a dizájnja, vagy a kezelő felülete, vagy nem tudom mi miatt, de mindig idegen volt a számomra, soha nem éreztem ott jól magam, és nem is volt az ottani regisztrációm alatt semmi pozitív ismerkedésem. Olyan érzésem volt, mintha egy szellem (kísértet) oldal lenne. Ami létezik is meg nem is, lehetőség is meg nem is.
Szóval ha BDSM, akkor számomra az egyetlen ismerkedési lehetőség a magyar neten, a Pixie. De ha valaki tud még mást, jobbat, gyorsan javïtson ki, akár privátban is. :))

Na, csak ennyi... semmi különös eszmefuttatás, csak eltűnődtem itt a kezdeteken. És amúgy érdekelne, hogy pontosan mióta létezik ez az oldal? Hogy lássam, mennyivel a megnyitása után csöppentem ide?? :)
Amúgy az az érdekes, hogy már szokásommá vált, hogy ha arra terelődik a szó, hogy mekkora gyakorlatom van a Témában, azt szoktam válaszolni, hogy több mint 10 év. Pedig ha pontos akarok lenni, akkor jóval több. Mivel 2001 óta 18 év telt el. De az sem igazi szám. Mivel akkoriban már sok éve nem a vanilla szexet gyakoroltam, és pont ezért találtam a Pixire is, mert valami hasonló oldalt kerestem, nem szokványos szexpartner keresőt.
A különbség annyi, hogy azóta domnak, szadonak, stb. titulálhatom magam. Addig pedig csak egy perverz disznónak éreztem magam. És bár úgy alapból kurva jól elvoltam a perverzióimmal, de néha mégis komolyan elgondolkodtam azon, hogy nem e egy végzetes deviancia ez?!? S hogy ez miért csak velem van így? Hogy lehet hogy mindenkinek elég heti egy töcskölés, az is misszionárius pózban?? Nekem meg olyan eszement ötleteim vannak, hogy ha otthon vagyok,
az asszony nemhogy a hálószobába nem mer már bemenni szerencsétlen, hanem a házba se'... Mert azonnal ott vagyok, és már nyomulok is rá valami perverziómmal.
Szóval talán ez a legnagyobb változás. Ami belül bennem ment végbe. Valahogy nevet kaptak, és helyükre kerültek a dolgok. És ez tök jó. Mert addig nem volt senki, akivel meg tudtam volna ezt beszélni.
Jó hogy volt/van a Pixie. :)

Míg el nem felejtem. Mintha a Varnyú is lett volna már akkoriban, 2001 tájékán. Mostanában nem látom. Sem blogolni, sem kommentelni. Mi történt vele? Eltűnt??? Fura, mert ennyi év után már nem igazán tud a Pixitől elszakadni az ember. Ez is egyfajta függőség. A (remélhetőleg) nem károsak közül. :)

További kellemes pixizést mindenkinek! :)))