25

Kedves Olvasó, újfent magadra hagytalak.... Sajnálom. Mindenesetre nézd el nekem, mivel igyekeztem régi történeteket a felszínre hozni és újakat gyártani, amiket virtuális papírra vethetek. Meg persze egy újabb kísérletet zártam le, mondhatni sikeresen (?). Meg egy kicsi önismeret is befigyelt.

Hogy mi is volt az? Előbb engedd meg, hogy összegezzem mi is indította el a ‘kísérlet’ gondolatát, így eljutunk a végkifejletig, kedves Olvasó…

Adott az eléggé nagyszájú és egyenes főhősnőnk, Kata, akinek lételeme az, hogy mások kedvében járjon. Meghintve gyermeki kíváncsisággal. Így sokszor sutba vágta a saját vágyait, vagy csak óvatosan fonta bele egy-egy szexuális kalandjába. Megalkuvó egy lélek, de a cél szentesítette az eszközt, ha a közös cél az élvezetek halmozása volt. Másfelől mi történhet akkor, ha Kata egy őszi, szombat délutánon unalmában a gondolataival marad. Elmereng azon, hogy mikor történt utoljára, hogy az ő kedvében járt bárki is? Meg is van, elég régen…

Hogyan lehetne ez ellen tenni? Randi partner kereső oldalak: túl vontatott, szex partner kereső oldalak: túl egyértelmű. Na de…és itt gondolkodott el hősnőnk, hogyan lehetne célirányos a keresés, a komfortzónájából is kilép és a kedvében is járhatnak egyszerre? Az egész gondolat kezdett már társadalomtudományi mértéket ölteni:

Vajon a férfiak a nők vagy saját élvezetükért nyalnak?

Érdekesen hangzik? Várjuk ki a végét! ^^’

Habár ez a kísérlet nem tartott évekig, mint az előző, mégis kalandos volt. A címben szereplő szám az úriemberek számát jelöli, akikkel találkoztam és megmérettettek. Nincs mit rajta szépíteni, amikor belevágtam tudtam, hogy őszintén elfogom mondani a lehetséges jelöltnek (jelölteknek), hogy nálam kitartónak kell lenni, ott lent. Nem mondom, hogy érzéketlen, de szükség van egy ritmusra és intenzitásra.

Jöttek ám a délceg és szép szavú legények sorjában, viszont kevéssel elegyedtem szóba.

- Voltak, akik azt bizonygatták, hogy akár órákon keresztül is. Mily meglepő, mégsem tartott ki a lendület egy csiklós orgazmusig (sem).
- Voltak, akik a tipikus ‘viszonzatlanul nyallak, ha kell’ témát dobták be. Nem volt viszonzatlan egy pillanatig sem.
- Voltak, akik a legnagyobb kedvenc ‘úgy nyalok, mint Lassie’ dumával próbálkoztak. Nevettem egy sort és nemmel válaszoltam.
- Voltak, akik azért kértek bejutást a combjaim közé, mivel otthon nem hódolhattak ennek a tevékenységnek. Kétkedő voltam kezdetben, de egy idő után megvilágosodtam a ‘miért’-en.

Minőség és nem mennyiség. Örök életű igazság, viszont így is megesett (még velem is, persze), hogy bedőltem a megnyerő szavaknak. Kis statisztika következik: abból a bizonyos huszonöt úriemberből, kevesen arattak hangos sikert. Mondhatni öten. Csekély számnak hangozhat és ez még semmi. Ebből egy ember emelkedett ki, aki azóta is heti rendszerességgel jár át, baráti alapon. (Az összes isten áldja meg azokat az embereket, akik nem komplikálják túl a szexet és/vagy bármilyen örömszerzési formát.)

Sokakban felmerülhet a kérdés: miért csak pasik? Hölgyeim, elnézést kérek tőletek, de inkább én szeretek nektek örömet okozni és nem várom el a viszonzást. Így egyszerű a válasz, hogy miért csak pasik.

No meg, hogy mi is volt a kísérlet önismereti része? Vicces dolog és csodálkoztam magamon, hogy nem vettem eddig észre. Még szinte az őskorban ismerkedtem meg életem első Férfijával, akivel felfedeztük a nőiességemet és bevezetett a BDSM-be (is). Neki volt ‘heppje’, mikor nyalt és éreztem, ha közel járok, jeleznem kellett számára és megállt egy kis időre. Így tartott orgazmuskontroll alatt, ami akkoriban általános volt a kapcsolatunkban. Jól is csinálta a rohadék…

Viszont (!) ennek következménye az lett, hogy másokkal nem nagyon élveztem az orált. Stimulált, de más nem történt. Mit ne mondjak a kísérlet ebben segített, hogy rájöjjek és felülemelkedjek. Vagyis…az egyik úriember döbbentett rá, hogy visszafogom magam közben, pedig párszor érezte, hogy közel járok. Szegény pára, elég kitartó volt, érmet kaphatott volna a teljesítményéért ^^’.

Egy szó, mint száz: megosztó lehet az észrevételem, de a legtöbb pasi a saját élvezetéért nyal és nem nagyon érdekli, hogy orgazmus kerekedik-e belőle.

Ami nem gond, csak 1 perc nyalás után, elég lelombozó tud lenni, ha siettetik az embert: közel vagy? Jó-jó, ilyen a szopás pepitában, tudom jól. Hallottam elszomorító történeteket a 100-as kísérletem alatt :)

Szóval, kedves Olvasó, annyit megígérhetek, hogy hű maradok önmagamhoz és igyekszem megosztani, ami még bennem van. Persze az újabb kihívások felé is kacsintgatok. Vajon mi lesz a következő…? ;D

(A bejegyzés nem hivatott kéretlen megkeresések előidézésére, hogy folytassam az elért szám bővítését, minél kevesebb idő alatt. Köszönöm a megértést.)