Back to business avagy megnyitott a kondi

Hessteg: fuckyeah és hessteg: nopainnogain. Sosem hittem volna, hogy jó lesz újra lemenni a fehérjepor és izzadság szagától dohos edzőterembe. Pedig így lett. (Talán öregszem? Az is közrejátszik… Meg az is, hogy alacsonyak már az elvárásaim is egy szórakozás gondolatára ^^’ ) Eme csodás kalandra invitáltam el Sárát is, hogy ne egyedül rója a köröket a közeli egyetem parkban, nélkülem. Meg más mozgásforma is érje azt az ínycsiklandó testét. Nehezen tudok elvonatkoztatni a hajlataitól és ártatlan pirulásától, amikor öntudatlanul bókolok neki. Kedvesen fogadja a megnyilvánulásokat, már nem kér félénken arra, hogy ne mondjak neki ilyeneket. Hogy mi volt az indok a kérésére? Mivel nem érdemli meg őket. Pff, ekkora böszmeséget. Olyan ember vagyok, hogy akad a tarsolyomban pár kedves szó azok felé, akikkel beszélgettem vagy megismertem őket. Sára sem kivétel ez alól...Na jó, meg a zsánerem is a szendeségével és alkatával. Viszont megtartom magam az ártatlan flörtölésnél, csak úgy nőiesen.

Amint kézhez kaptam a plasztik kártyámat, felhívtam Sárát, hogy délután máshol találkozunk, mint a park és átmozgatjuk magunkat. Kicsit ódzkodott, de belement. Valahol megértem és mégsem az emberek gondolkodásmódját az edzőteremmel kapcsolatban: 

‘Úristen, mit gondolhat a többi ember, ha meglát az edzőteremben?’ Kit érdekel…?

‘Mit mondhat magában, ahogy meglát bénázni a futópadon?’ Kit érdekel…?

‘Mindenki jobban néz majd ki, mint én. Még a lányok is.’ Ki...a...pitymalatot...ÉRDEKEL?!

(Igen, új helyen feltűnni nem kellemes és egyszerű dolog. Magamat is megszoktam kérdőjelezni, hogy bizonyos helyeken mennyire néznek meg, vagy néznek majd ki? Leginkább az ‘extrém’ kinézetem, nem pedig a viselkedésem miatt. Itt bukik ki a nagy ‘diversity’, ahogy emberek végig néznek a másikon, elítélően. Igen, én is szoktam kinézet alapján ítélni, mégis megszólítok embereket, beszédbe elegyedek velük, hátha rám cáfolnak. Ha a kinézet, megegyezik a nem túl kedves beszédstílussal, akkor viszont tovább állok. Szóval… számomra megalapozottnak kell lennie, hogy valakivel lekezelő legyek. Amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten, if you will…)

Sárának is ilyen kérdései voltak, ahogy sétáltunk a kondi felé. Igyekeztem megnyugtatni, hogy ne foglalkozzon vele. Sokszor mentem már egyedül és nem értek szúrós tekintetek. Jó, voltak szúrós beszólások. Mivel egy teljesen üresen álló edzőgépet nem használt senki, majd a szettem közben valaki megzavart egy nem túl kedves beszólással, én sem válaszoltam kedvesebben. Nem lett túlzottan nyugodt Sára, de valamennyire már nem ágált a helyzet ellen.

Miután lepakoltunk és a futópadok felé vettük az irányt, jóleső érzés töltött el. Egy kis kardió után az erősítő gépekhez vettük az irányt. Ahogy egyik teremből mentünk a másikba, pár ember köszönt felém, mint rég látott ismerősnek. Sára kíváncsian érdeklődött, hogy én itt mennyi embert ismerek. Nem sokat, csak néha segítettek, ha segítséget kértem. Míg magyaráztam észrevettem, hogy többen figyelik a mellettem lépkedő Sárát. Felismertem az éhes tekinteteket, mert én is néha így néztem a testére, habár ebből Sára nem vett észre semmit. Vagy nem akart, mivel kizárta a külvilágot, annyira szorongott a teremben lévő emberek (feltehetőleg) káros gondolataitól. ‘Édes lelkem, ha látná, amit én.’ gondoltam magamban. Sára aranyosan követett, mint kis kacsa az anyját. Az egyik kedvenc gépnél telepedtem le, hogy átmozgassam magam: az evezőpadon. Elmagyaráztam Sárának hogyan kell használni, ha ki szeretné próbálni, míg beállítottam a súly elosztást és elhelyezkedtem a szettem kezdéséhez. Közben kedvesen csicsergett, majd a második rep-em végén egy nyikkanást hallottam felőle. Felnéztem, miután visszaengedtem a súlyokat a helyükre és az egyik állandó vendéget láttam meg Sára mellett. Emberünk szerintem a pubertás óta jár edzeni, ami meg is látszik rajta, csak… hát, arc berendezésileg látszik, hogy ő aztán nagyon is attól a bizonyos neandervölgyitől származik. Hogy úgy mondjam: játékos kedvében volt a természet, mikor megalkotta. Ettől függetlenül egy jóra való ember és kedves természete van, párszor beszéltem vele. Felnéztem a srácra mosolyogva:

- Szia, mi a helyzet? - fordultam feléjük. Mr Neandervölgyi elmosolyodott.

- Szia, kislány. Jó újra látni a teremben. Veled minden rendben? - kérdezett vissza.

- Persze, megjáratom a letapadt dolgokat, hogy formába lendüljek. - válaszolom és rácsapok a combomra, mint egy megerősítésként. Mr Neandervölgyi végig néz rajtam, szakértő szemmel.

- Hát, jobban néz ki a combod, mint múlt novemberben. - mondja, majd egy akkorát csapott a hátamra biztatólag, hogy a gerincem eggyé vált a szegycsontommal. 

- Köszi...csatlakozol? - kérdezem köhögve az ütés erejétől és a gépre mutatok.

- Nem, nem, csak gondoltam ide köszönök. Ha segítség kell valamiben, keress nyugodtan. Szép hölgyek…- búcsúzik el és elég hosszan hagyta a szemét Sárán, aki végig csendben volt és egyszerre a figyelemtől piros lett az az angyali arca.

Kortyolok a vizemből, pihenésképp és Sárát figyelem, ahogy Mr Neandervölgyit követi a szemével. Elmosolyodok és visszafordulok a géphez, hogy befejezzem a szettemet és tovább oldalogjunk. Amint végeztem, Sára felém is irányítja a kérdését:

- Ezek szerint őt is ismered? - 

- Igen. Kedvesen mindig felajánlja a segítségét, ha nem érek el valamit, mikor eszközt cserélek. - válaszolom, ahogy a mellkas gép felé vesszük az irányt.

- Mindenki ilyen itt? - kérdezi félénken és figyeli, ahogy beállítom a gépet.

- Nem tudom, de vannak kivételek. - válaszolom és nekiállok mellezni.

Ahogy tovább hallgatom Sárát, felcsendül egy állatias kiáltás, majd kézi súlyzó csapódik a padlónak. A velem szemben lévő tükörből észreveszem az eddig ismeretlen alakot. Megállok a mozdulat közben, hogy jobban megnézzem a hang okozóját. Olyan 2 méter magas, igazi hatalmas férfiról beszélünk. Az alap paraszt izomzatra még ráépített súlyzókkal több izmot is a karjára, combjára, hátára. Gyanítottam, hogy a hasára is, viszont eléggé hordó alkatnak tűnt hozzá. Szóval hatalmas, hegyomlás emberről beszélünk. Kopasz fején megcsillant a terem fénye, majd oldalra fordult, hogy egy méretes, barna szakállt fedjen fel. Álmodozón felsóhajtottam, ahogy követtem szememmel, amint lehajolt a súlyzóért és a helyére tette. Sára is megnézte magának, majd lenézett rám, ahogy meghallotta az alélt sóhajomat.

- Kata...neked bejön az a hatalmas ember? - kérdezte vékony hangon. Szerintem megijedt a termetétől.

- Huhú, chica, miazhogy. Megmásznám, mint a hegyet. Sőt! Hagynám, hogy dolgokat tegyen velem. - suttogtam és felnyögve fejeztem be a mellezést.

Miután ezt a gyakorlatot is elvégeztem, elgondolkodtam, hogy mi legyen a következő. Öntudatlanul is a tricepsz géphez vettem az irányt, mivel az volt elég magasságban, hogy a (nem létező, persze) csuklyás izmomat átmozgassam. A különböző eszközök közül kiválasztva egyet, sétáltam vissza a géphez és Sárához. Lábujjhegyre állva emeltem le a fent lévőt, mikor egy újabb nyikkanást hallottam Sárától. ‘Biztos Mr Neandervölgyi tért vissza…’ gondoltam megfordulva és egy izzadt atlétába bújtatott, nagyon is ínycsiklandóan szőrös mellkassal néztem farkasszemet. Lassan felnéztem és Mr Hatalmas nézett le rám hihetetlen kék szemeivel. Nyeltem egy nagyot és elsőre elrebegtem egy gyenge ‘hellót’. Kis mosoly miatt kezdett Mr Hatalmas bajsza felfelé kunkorodni a hangom hallattán, így megköszörültem a torkom és egy leheletnyit magabiztosabb ‘szép estét’ erőltettem ki magamból.

- Viszont. Nem kell egy kis segítség, Kicsi Lány? - egy medve dörmögő hangjával kérdezte. ‘Mi van itt mindenkivel, hogy “kislányoz” vagy “kicsi lányoz”?’ futott át az agyamon.

- Nem, köszönöm. Megoldom. - küldtem felé én is egy kisebb mosolyt és nyomatékosan végig néztem rajta, hogy hátrébb állhatna.

Helyette inkább összekulcsolta hatalmas karjait, hordó mellkasán és nem moccant. ‘Mmmokay…’ gondoltam és hátat fordítva neki, újra lábujjhegyre álltam. Kicsit nehéz volt remegő kézzel, amit az előzetes gyakorlatok miatt történhetett, nem pedig Mr Hatalmas testéből áradó hő miatt. Bénáztam egy sort, majd engedett a karabiner és elengedte az eszközt, hogy siker ittasan nézhessek Mr Hatalmas arcába, meglóbálva előtte a kezemben tartott tárgyat. Sára felé nyújtottam a szinte díjként megszerzett kézi eszközt, hogy majd tegye vissza a többi közé. Majd lehajoltam a másikért, amivel edzeni szerettem volna. Mivel Mr Hatalmas egy nanomillimétert nem mozdult mögülem, fenekem egy pillanatra súrolta acélos combját. Olyan hirtelen egyenesedtem ki, mint akibe villámcsapott. Egy villanást láttam Mr Hatalmas szemében, majd felém nyújtotta a kezét, hogy átadjam neki azt, ami az én kezemben van. Enyhén nemet intettem a fejemmel, mivel egy hang sem akart kiszökni a számon. Mr Hatalmas felmorrant egyet türelmetlenül, a hónom alá nyúlt és úgy elrakott az útból, mintha mind a 92 kilóm meg se kottyanna neki. Csendben és lesokkolva a tudattól, hogy egyik pillanatban még a levegőben voltam, majd újra talajt értem, kapaszkodtam a mellkasomhoz szorított fém tárgyhoz. Mr Hatalmas kérdés nélkül kivette a kezemből, majd pár kattanás és felhelyezte a tricepsz gépre. Pislogások közepette fordult felém és nagy mosollyal ennyit szólt:

- Szívesen, Kicsi Lány. - mondta, majd elsétálva megpaskolta a fenekem. 

A csattanás ereje visszahozott az élők világába és önkéntelenül Mr Hatalmas izmos alkarja után kaptam, hogy visszaforduljon felém. Meg is álltam előtte, mind a 158 centimmel néztem felfelé és igyekeztem hideg fejjel megszólítani. Nem úgy éreztem, hogy sikerült, mivel eléggé ‘anya hangon’, kioktatóan kezdtem el csendben magyarázni:

- Numero uno, nagy ember: nem köszöntem meg. Numero due: mi volt ez a paskolás? - 

- Nem is tudom ki nyomta a fenekét hozzám? - kezdett incselkedni.

- Az, hogy nem vagy tisztában a tested méreteivel és túlságosan közel állsz valakihez, így súrlódik, nagy ügy. Viszont nem felhatalmazás arra, hogy fenéken billentsd. - néztem keményen a szemei közé.

- Szeretnél tisztában lenni a testem méreteivel, Kicsi Lány? - kérdezte, ahogy végignézett a testemen, mintha most látna először nőt. Libabőrös lettem a gondolatra, hogy mit tudna tenni velem és mit hagynék neki.

- Nagy szavak egy még nagyobb embertől. Vajon mit kompenzálhatsz vele? - mondtam határozottan, tartva a szemkontaktust.

- Harcias vagy, Kicsi Lány. Ez tetszik. - suttogta, kicsit közelebb hajolva, mivel észrevette, hogy többen minket figyelnek.

- El is hiszem, mivel nem lehet megszokott számodra a viselkedésem. Gyanítom, mint gondolom, hogy hozzá vagy szokva, hogy elalélnak tőled az emberek. A méret nem minden, remélem tudod. - válaszolok határozottan, majd utoljára végig mértem azt az étvágygerjesztő termetét. Ahogy elfordultam tőle, még láttam a megrökönyödött arcát, majd a távolodó hátamat egy öblös hahota érte. Vissza néztem rá, kérdőn.

- Még, hogy a méret nem minden. Ez jó, Kicsi Lány. - szólt felém és végig simított a szakállán, amibe vétek lenne nem belenyalni. 

- Nem vagyok Kicsi Lány. Rendes nevem is van. - feleltem neki, kicsit duzzogó hangon, mivel jobb dolog nem jutott eszembe és már csak a lábdobbantás hiányzott. Nyugodtan nézett vissza rám Mr Hatalmas.

- Rendben, akkor mi a rendes neved? - 

- Kata vagyok és további kellemes estét. - válaszoltam és hátat fordítva a tricepsz gép alá álltam.

- Az én nevemre nem is vagy kíváncsi...Kata? - nem hagyta annyiban Mr Hatalmas. Szinte simogatásnak hangzott, ahogy kiejtette a nevem és inkább meredten néztem a gépet magam előtt, majd egy határozott ‘nem’ volt a válaszom. Végigborzongott a távolodó nevetése a gerincemen, majd hallgatagon neki kezdtem a gyakorlatnak.

Sára csak ámult, hogy voltam képes így beszélni Mr Hatalmassal. Annyit tudtam mondani, hogy ismeretlenektől nem viselem el, ha paskolgatnak. Még, ha játékosan is, deegradálónak tartom. Ebben egyetértett velem. Miután végeztem, megkértem, hogy nyújtani még jöjjön el velem a másik terembe. Ott a terem másik sarkában Mr Hatalmas épp hasazott és végig minket bámult, mosolyogva, amíg nyújtottam. Álltam a tekintetét, néha kérdőn felvontam a szemöldököm. Tartotta a távolságot, aminek örültem és igyekeztem figyelni Sára szavaira, hogy milyen új élmény számára ez a hely.

Nyújtás után és a női öltözőből kilépve Mr Neandervölgyi kapott el még minket pár szóra. Vagyis Sárát, hogy elkérje a telefonszámát, szigorúan azért, ha segítség kellene neki egy edzéstervet összeállítani vagy bármi. Mindenttudóan elmosolyodtam, mivel tőlem sosem kérte el a számomat és sejtettem, hogy egy lehetséges randevú miatt nyomult így Sárára. Hazafelé Sára kivirágzott, hogy még soha életében nem szólították még így le és kicsit kétkedőn néztem rá:

- Ne nézz így, Kata. Vannak, akik nem tudják hogyan reagáljanak. - 

-Tudom és bocsánat. De jól esett nem? - kérdeztem vissza.

- Persze. Ha kevésbé lennél ilyen határozott, akkor lehet többen szólítanának le. - mondta nagyon komolyan. Fel kellett kacagnom erre.

- Aha, kevésbé határozott. - mondtam elgondolkodva, de gunyorosan.

- Vagy csak elfogadni a segítséget. - válaszolt szelíden, hogy megenyhült a szívem. Felsóhajtottam.

- Hát igen, ez egy nagy problémám. Kérni és elfogadni a segítséget. - most Sára rökönyödött meg.

- Tisztában vagy vele és mégis úgy viselkedtél azzal a...azzal a medve pásztorral. -

- Medve pásztorral? - kérdeztem értetlenül.

- Hát akkora és olyan szőrös volt az az ember, akibe bele kötöttél, mintha medve pásztor lenne. - magyarázta meg Sára. Erre a jellemzésre úgy nevetni kezdtem, hogy meg kellett állnom.

- Ne nevess ki, tudod, hogy igazam van. - mondta duzzogva. Olyan aranyos volt, hogy beleegyezően csak bólintani tudtam. 

Hát igen...Amilyen gyorsan elhaladt mellettünk a semmilyen tavasz és a váratlan nyarat hozta magával, az emberek is igyekeznek megnyílni (vagy kinyílni) a bezártság után. Rá kellett jönnöm, hogy az elmúlt 1 év a szabadságom korlátozásában szó szerint visszaesést okozott az emberi interakciókban. Nem kezelem valami nyugodtan és kedvesen mások közeledését, amit Mr Hatalmassal (bocsánat Mr Medvepásztor) folytatott kis intermezzo a megmondhatója. Vagy csak felszította a bennem szunnyadó Beastemet és szimatot fogott (?). Ha így van, kicsit keserédes lesz visszajárni a kondiba. Oh, drága Odin, segíts...

Mindegy is, közben Sára randizgatni kezdett Mr Neandervölgyivel, aminek szívből örülök. Remélem a nyár és a korlátozások eltörlése felém is sodor valami érdekeset...

https://lilkathy.blog.hu/2021/06/13/back_to_business_avagy_megnyitott_a_kondi