Stories about Kata (az első orgazmus kontroll és minden más...)

Nem volt egyszerű ezt az emléket előhívni magamban. Nem is emlékszem már hogyan jutottunk el Kristóffal a megvalósításához. Vagy lehet már nem is beszéltünk róla, csak megtörtént. Ez egy olyan ‘első’, ami miatt nem repes annyira a lelkem visszatekinteni, viszont ez nyitotta fel a szemem arra, hogy Kristóffal mennyire Tanár-diák kapcsolatban voltunk. Avagy csak dugtunk, minden kötöttség nélkül. Amivel semmi bajom nem volt és most sincs gondom ezzel a ténnyel, ennyi év elteltével. Viszont a történtek után Kristóf úgy gondolta, hogy az ‘oktatásom’ másra is kiterjed(het). Hogy Őt idézzem: meglátta bennem másra is a potenciált. Na akkor, kezdjünk is bele...

Őszinte leszek: nem vagyok (annyira) oda az orgazmus kontrollért, ha rajtam alkalmazzák. Másfelől kis adagokban tartalmazták valamilyen szinten a játékaink az orgazmus kontrollt, Kristóffal. Csak én valahogy azt teljes mértékű izgatásnak tudtam be, ami szintén egy másik dolog. Meg...már említettem párszor, hogy furán vagyok összerakva. Nem csak agyban, hanem testileg is. Ezt eddig azok a személyek tapasztalták nálam, akikkel lefeküdtem és volt, akinél csodálatot, volt persze, akinél nem tetszést váltott ki. (Tudom, tudom, ki az, akiből a következők ellenszenvet váltanak ki? Mégpedig akadt, nem is egy ilyen személy…)

Szóval...hüvelyileg elképzelhetetlen mennyiségű orgazmusra vagyok képes amíg a testemben lévő izmok bírják. Csiklósan pedig egy éjszaka alatt, vagy játék alatt a varázsszám eddig öt, azaz 5 volt. Na jó, ez rendben van, de azokért meg kellett ám szenvedni. Ennek fényében ténylegesen nem vagyok oda az orgazmus kontrollért. Vannak időszakok az életemben, amikor saját magamtól tagadom meg a kéjes élvezetet, ha ‘elfelejtek’ magamhoz nyúlni. Nem ugyanaz a kettő, de mégis van benne (kicsi) párhuzam.

A szokásos hétvégi ‘kirándulásra’ tartottunk a kis lak felé Kristóffal, de valami sötét felhőket vont a hangulatunk köré. Nem értettem mi a gond, Kristóf eléggé szűkszavú és ingerült volt. Nem nagyon firtattam, úgy voltam vele, majd kibeszéli magából, szokása volt. Mégis hideg futott végig a tarkómon, ahogy rám emelte a tekintetét és csendben figyelt. Valami hihetetlen változáson ment végbe benne az autóút alatt. Éreztem, hogy belül elárasztanak nyugtalan és szorongó érzetek, mégis erőt vettem magamon és csendben vártam mi fog történni.

Miután a szokásos fürdésen túl voltam, halkan léptem be a szobába. Kristófot nem láttam sehol, viszont már bekészített egy hatalmas, karfás széket a szoba közepére, mellette pedig a már kiválasztott eszközöket. Fellelhető volt kötél, pár szexjátékszer, de ami új volt számomra azok a csipeszek voltak. Már léptem volna közelebb a kis asztalkához, hogy jobban szemügyre vegyem a tartalmát, mikor a hátam mögött csukódó ajtó hangjára lettem figyelmes. Fordultam volna Kristóf felé, mikor állatiasan morgó hangon utasított:

- Ne fordulj meg. - 

Tettem, ahogy kérte és érezni kezdtem, ahogy felszaladt a pulzusom. Álltam ott egy helyben és vártam mi lesz a következő lépése, utasítása. Megéreztem a kezét az oldalamról, előre araszolva, hogy ki oldozza a köntösöm övét, lassan. Bámultam magam elé, pihegve vettem a levegőt, mivel nem azzal a gyengéd mozdulattal ért hozzám, amivel szokott. Amint kioldódott az öv, egy rántással tépte le rólam a köntöst. Ott álltam meztelenül és remegés kezdett elindulni az ujjaim hegyéből. Erősen tartottam magam, hogy ne vegye észre, de biztosan érzékelt valamit. Még mindig nekem háttal állt, ahogy ráfogott a nyakamra. Nem is a nyakamat érte, hanem torkon ragadott és húzni kezdett felfelé. Mentem a mozdulattal együtt, lábujjhegyen pipiskedtem és igyekeztem orron át venni levegőt és tudomást sem venni az erőről, amit fokozatosan növelt a torkomon. Halkan szólalt meg, ahogy a hajamba fúrta az arcát:

- Sajnálom, Kicsi Lány. - suttogta és esélyem sem volt visszakérdezni.

Kezdett kevésnek tűnni a levegő bevitel, orron át, mivel érezni kezdtem, hogy szédülök és homályosan kezdtem látni, ahogy Kristóf így tartott és tovább feszített a torkomon. Nem tarthatott tovább egy percnél, majd hirtelen elengedte a torkomat. Térdre esve, kapkodtam levegő után, viszont nem volt sok időm összeszedni magam. Felállított a hajamnál fogva és olyan tekintettel nézett le rám, amit még nem láttam tőle. Valami állatias és egyben őrült kifejezés ült az arcára. Az agyam sikított, hogy ennek nem lesz jó vége, de álltam a tekintetét. Tüzetesen átnézte az arcom minden milliméterét, majd újra torkon ragadott. Ezen a ponton már eljutott az agyamig, hogy ha így folytatja, a kéz lenyomata holnapra virítani fog a bőrömön. Mindenesetre álltam a tekintetét, ameddig bírtam, viszont újra érezni kezdtem a szédülést és csukódni kezdtek a szemhéjaim. Jobban szorítani kezdett, amire beindult a védekezési reflexem és rászorítottam én is a torkomat szorongató kezére. Egy szisszenéssel elengedte a torkom, én pedig meztelen fenékkel huppantam a padlóra. Köhögve kezdtem hátrafelé mászni, minél távolabb előle. Pár pillanatig babusgatta az alkarját, amit felhasított kicsit a körmöm, de célt értem vele. Döngő léptekkel elindult felém, hogy a jobb felkaromnál rángasson talpra és a székre ültessen. Ahogy halk nyikkanással leültetett, a combjaimra támaszkodva nézett a szemembe és beszélni kezdett:

- Tudod mi a jel? - kérdezte. Bólintottam és csettintettem, hogy bebizonyítsam.

- Helyes. Készülj fel, ez az este fájni fog. Mind lélekben, mind testileg. - mondta, miközben kihúzott a szék szélére és a combjaimat a karfákhoz kötözte.

- Ha sikítanod kell, sikíts. Ha sírnod kell, sírj. - folytatta, míg a karjaimat a szék hátához kötözte.

- Ha jelzel, csak egy percre hagyom abba és folytatjuk tovább. - mondta és keményen ujjazni kezdett. Bennem rekedt a levegő a gyors ostromtól.

- Viszont akkor lesz vége, amikor úgy gondolom. És a ma estét hosszúra tervezem. - suttogta és keményen megcsókolt, hogy felsértette a számat.

Erőszakos csókjától és még erőszakosabb ujjaitól érezni kezdtem, hogy közel járok az első orgazmusomhoz, viszont Kristóf mást tervezett. Ahogy hirtelen elszakadt a számtól és egyidejűleg a hüvelyemtől is, felmordultam. Válaszul Kristóf lekevert egy pofont. Akkora volt a lendülete, hogy kicsit megmozdult az erejébe a szék is. Értetlenül néztem Kristófra, vagyis a hátára, mivel hátat fordítva ténykedett az asztalnál. Sejtelmesen megcsillant a fény egy fogazott végű, függöny csipeszen.



‘Ez meg mi a faszom volt?’ sikította az agyam.

‘Hát...lehet most kéne elgondolkodni azon, hogy mivel váltottad ki ezt belőle?’ bukkant fel idegesen Hang.

‘Itt nem az a kérdés, hogy én mivel váltottam ki belőle. Mi az ótvaros hétszentség történt vele?’ tettem fel magamban ijedten a kérdést.

‘Ezt lehet akkor tudod meg, ha kibírod, ami rád vár ma este…’ válaszolt Hang.

‘Kösz, Sherlock. Erre én is rájöttem már.’ feleltem már ingerülten, mivel feléledt bennem a harci kedv.

‘Vigyázz magadra, kérlek…’ hallottam ki egy kis féltést Hang hangjában.

 

Nyelvemmel igyekeztem azt a kevés vért lenyalni, ami a heves csók és pofon végett csapódott ki az ajkaimra. Közben Kristóf felfűzött pár függönycsipeszt madzagra és a vállára vetette őket. Ahogy visszafordult felém a már jól ismert dildó és vibrátor volt a kezében. Elhűlve néztem a szemébe, miközben lenézett rám. Az állati tekintetbe szivárgott egy kevés hidegség is. A ragadozók is így tekinthetnek az áldozatukra, mikor vadásznak rájuk. Viszont én ki voltam kötve, majdhogynem kifeszítve a székben ennek a tekintetnek. 

Egyik lábával közel húzott egy sámlit, hogy a lábaim közé ülhessen, így könnyebb rálátást a célpontjára és kényelmesebb helyzetben legyen. Szürreálisnak tartottam, ahogy ott ült, mint egy szobrász teljesen felöltözve, én pedig mint egy megmunkálásra váró márvány, terültem el előtte meztelenül. Végig tartva a szemkontaktust hajolt a combjaim találkozásához, majd olyan élvezettel kezdte falni, amit még nem tapasztaltam tőle. Megfeszült a testem, ahogy a nyelve belém hatolt és nyöszörögni kezdtem az érzéstől. Amint meghallotta a hangomat, egy hatalmasat csapott a combomra. Lenéztem rá, Ő pedig vigyorogva viszonozta a tekintetem, majd vissza hajolt az orra előtt leledző tájékomhoz. Már attól el tudtam volna élvezni, ahogy a nyelvével dugott, de kitartottam. 

Öntudatra ébredt bennem az a gondolat, hogy addig nem fogok elélvezni, amíg Ő nem úgy gondolja. Igyekeztem másra terelni a figyelmem, de nagyon kitartó volt. Éreztem, hogy változik a légzésem és már érkezett is az ütés, most a mellemre. Ingerülten felhördültem és most egy újabb pofont kaptam. Haragosan néztem rá, ahogy felemelkedett a lábaim közül, hogy fölém magasodjon.

- Minden méltatlankodó hang miatt kapsz egy pofont. - morogta az arcomba.

- Megváltoztattad a szabályokat. - köptem az arcába. Erre csak felvonta a szemöldökét.

- Erre az estére nem állítottunk fel szabályokat. - válaszolta kimérten.

- Viszont tudod jól, hogy ez egy nem-szeretem dolog. - folytattam az ok fejtésemet, mintha nem is Ő lenne hatalmi pozícióban, hanem én.

- Nem vagy olyan helyzetben, hogy erről tárgyaljunk. - simogatta meg a mellem és hirtelen rászorított. Felszisszentem.

- Akkor egy dologról tárgyaljunk. Mennyire akarsz ma fájdalmat okozni? - kérdeztem elhaló hangon a fájdalomtól. Most csavart rajta egyet.

- Nagyon…- felelte és kirázott a hideg ettől az egy szótól.

‘Szent kleofás…’ gondoltam magamban és ezzel egyidejűleg Hang is eleresztett egy ‘aztapicsát’. Egyetértettünk, hogy hosszú lesz ez a ‘kaland’. 

Kristóf még egy ideig gyötörte a melleimet, majd gyengéden végig simított rajtuk. Ahogy elfordult tőlem, kiengedtem a levegőt, ami bennem rekedt és éreztem, hogy egy könnycsepp szalad végig az arcomon. Megijedtem...de nagyon. Lehunytam a szemem, hogy igyekezzek nyugalmat erőltetni magamra és nem kiengedni a sírást, ami fojtogatni kezdett. Ahogy így elmerültem magamban, egy gyengéd simogatás érte az arcomat. Kinyitottam a szemem és Kristóf gyengédséggel teli arcával találkozott a tekintetem. 

- Ha nem bírod, szólj. - suttogta, miközben nem hagyta abba az arcom simogatását.

- Azt mondtad akkor lesz vége, amikor úgy gondolod. Így nincs értelme annak, hogy szóljak. - suttogtam vissza, nyugodt hangon.

- Hmm, ügyes kislány… - mordult fel és újra a torkomra szorított. Döntésre jutottam.

- Csak ennyit tudsz? - krákogtam, majd elmosolyodtam.

- Direkt hergelsz? - kérdezett vissza nyugodtan.

- Direkt térsz ki a kihívás elől? - kérdeztem vissza én is. Keményen elmosolyodott.

A torkomról lecsúsztatta az ujjait és teljes tenyerével beterítette a nyakam. Egy szempillantás alatt láttam, mint éreztem, hogy egy pillanatra teljes testsúlyát beleadta a nyakam szorításába, majd elengedte azt. Viszont még így is kontrollálta, hogy nem törte ki. Hörögve vettem a levegőt és tartottam a szemkontaktust vele. Újfent lehajolva az arcomhoz, körbe ölelt a hangjával, de megrémített a mondandója:

- Ma akármennyire is szemtelen leszel és feleselsz, meglesz a következménye. Felkészültél, Kicsi Lány? -

- Meglátjuk, hogy Te mennyire készültél fel. - suttogtam hidegen felé.

- Hmm… Nem gondoltad át ezt eléggé. - 

- Sok esélyem nem volt átgondolni, mivel egy székhez vagyok kötözve. - hívtam fel rá a figyelmét.

- Dehogynem. Csak csendben kellene tűrnöd, amit teszek veled. - még mindig suttogott.

- Huh, de vészjóslók vagyunk, ha így suttogsz. Olyannak ismersz, aki csendben maradt, ha kérdezték? - kérdeztem tőle.

- Ez igaz. Nem is érdekel, hogy mit kell még kiállnod? - folytatta a beszélgetést, miközben simogatni kezdte a belső combomat. ‘Mintha egy öleb lennék.’ gondoltam magamban.

- Várj… vagy megmutatod, vagy elmondod. Melyiket választod? - kérdeztem rá.

- Szerintem mindkettő. - suttogta közel hajolva és megéreztem a fém hideg érzetét, így felhívta a figyelmet a nyakláncként is beillő csipesz madzagra a nyakában.

Nyeltem egyet, ahogy megigézve néztem a függönycsipeszek fogazatát. Nagyon újnak és használatlannak tűntek. Az agyam üres lett és csak bámultam magam elé. Ledermedtem, viszont Kristóf hangja visszahúzott a valóságba. 

- Látom most már figyelsz. Helyes, Kicsi Lány. - simogatta meg a mellemet, dicséretként.

- Hallgatlak. - válaszoltam önkéntelenül. Elmosolyodott.

- Rendben. Mivel elég érzékeny vagy, így teszteljük ma, mennyire bírod ki bármilyen orgazmus nélkül. Ha közel kerülsz az élvezéshez, csettints és abbahagyom az izgatásod. Ha nem adsz ki egy hangot sem, jutalmul kapsz egy csipeszt a testedre. Minden harmadik izgatás után, elélvezhetsz. Ha pedig méltatlankodó hangot adsz ki, mert nem élveztél el egy pofont kapsz. Világos? - 

- Mint a nap. Akkor ne kímélj. - lenyugodtam annyira, hogy eltökélten feleltem a kérdésére. ‘Ki fogom bírni…’ mantráztam magamban.

Mint egy kis gyerek karácsonykor, úgy töltötte be az arcát a mosolya, amint újra helyet foglalt a lábaim között, hogy a hüvelyemhez illessze a dildót és azonnal hallottam a vibrátor berregését. Nem viccelt a teszteléssel. 

Mindent bevetett, ami a rendelkezésére állt. Be is tartotta a szavát, ha nyöszörögni kezdtem és már csattant is a beígért pofon. Amikor pedig elélveztem, buzgón biztatott, hogy minden rángást élvezzek ki. Így is tettem, mivel egy idő után a testem egy bizonyos pontban öszpontosult, az pedig a puncim volt. Már nem is figyeltem fel a csipeszek kemény szorítására a mellemen és a combomon, minden egyes rángással. Igen, a combomra is került pár, mivel Kristóf úgy gondolta milyen szép látványt nyújt, ahogy a madzag összeköttetésben volt a csipeszek által a mellemmel és combommal. 

A csipeszek elfogytak, viszont az izgatások nem maradtak abba. Izzadtságban úszó testtel átestem abba az állapotba, hogy leejtett fejjel hol suttogva nyögtem vagy sikítva pityeregtem egy ‘nem’-et. A testem elárult engem, egyre éhesebben vágyta a kielégülést, amit Kristóf kontrollált kénye-kedve szerint. Minden erőmet felélte az, hogy ne adjak ki semmilyen hangot a sikításon kívül. Egy idő után, Kristóf közel hajolt az arcomhoz:

- Mondd, hogy hagyjam abba. - suttogta a fülembe, izgatottan.

- Nem… - suttogtam vissza erőtlenül.

- Miért nem? - kérdezett vissza.

- Nem...és kész…- suttogtam elhalóan.

- Ne már, Kicsi Lány. Elrontod a játékot. - mondta egy duzzogó gyermek hangjával. Erre felnéztem.

- Igen? Én rontom el a játékot. Ne nevettess! - sziszegtem felé.

- Látszik, hogy nem bírod sokáig. Egy szavadba kerül és befejeztük. - mosolygott az arcomba, de egy szavát sem hittem el. Azt várta, hogy könyörögjek.

- Miért nem hiszek neked? - kérdeztem rá nála.

- Nem hiszel? Pedig az igazat mondom. - felelte és még szélesebb lett az őrült mosolya.

- Nem győztél meg. - válaszolom és fáradtan lehunyom a szemem. Hirtelen érezni kezdtem, hogy megmozdultak a csipeszek. Kipattantak a szemeim. A mutatóujjával kicsit rángatni kezdte a melleim között a madzagot.

- Hm...mivel tudnálak meggyőzni, Kicsi Lány? - kérdezte, majd a mutatóujja köré kezdte tekerni tovább a madzagot. Nyeltem egy nagyot, mielőtt válaszoltam.

- Itt az a kérdés, hogy én mivel tudnálak meggyőzni, hogy abbahagyd. - megigézve néztem az ujját a madzag körül.

- Hm...jogos. - suttogta és elengedte a madzagot. Felsóhajtottam.

- Viszont eléggé el vagy fáradva. Pihenned kellene a karjaimban. A kiérdemelt jutalmad részeként. - folytatta, miközben hatalmas tenyerét a mellkasomra helyezte és ujjai közé fogta a madzagot. 

A testem előbb tudta, mint az agyam, hogy lefogja rántani a csipeszeket a mellemről. De nem tette meg...még. Csak nézett le rám, hogyan reagálok, mind szóban, mind tettben. Lihegve és csendben néztem fel rá. Nem adtam meg neki azt az örömöt, hogy könyörögjek azért, amit mondott, akármennyire is igaza volt abban, amire vágytam. Másfelől éreztem, hogy élvezi a mostani helyzetet. Elgondolkodva kezdte hintáztatni az ujjai között a madzagot.

- Na mit felelsz, Kicsi Lány? - kérdezte, szemeit belefúrva az enyémbe.

- Azt, hogy bírom én ezt álló nap. - suttogtam vicsorogva.

- Hmmm...ügyes kislány. - vicsorgott vissza, majd egy hatalmasat rántott a madzagon, hogy minden csipesz lekerült a mellemről.

Erre a fájdalomra nem lehetett felkészülni... Velőtrázón sikítottam fel, ahogy lekerültek rólam a csipeszek és lenézve a mellkasomra láttam, hogy a jobb mellemből egy ponton vér serkent. Elmérte az egyik csipesznél az erősséget, ahogy felhelyezte. Hörögve néztem fel Kristófra, akin azt láttam, hogy eksztázis közeli állapotba került a vér látványától. Válaszul vágytól fűtötten rámarkolt a bal mellemre és izgatni kezdte, amitől felnyögtem, mivel éreztem, hogy teljesen nedves lettem. Sírás kezdte rázni a testemet, ahogy meghallottam, milyen izgatottan szólt hozzám Kristóf:

- Még mindig bírod, Kicsi Lány? - suttogta és a szemébe néztem, ahogy a combomat kezdte el simogatni.

- Ne kímélj. - feleltem és hagytam lássa a legördülő könnyeket, amiket okozott.

Egy pillanatra megállt a keze és elmélyültünk egymásban. Simogatott, ahogy figyelmesen végig hordozta a tekintetét az arcomtól kezdve, a mellemen át a lekötözött combjaimig. Majd vissza ejtette a tekintetét a szemeimre. Óvatosan becsúsztatta az ujjait a még mindig sikamlós nagyajkakon és felnyögtem, amint megremegtek az ujjai rajtam a felismeréstől. Felsóhajtott, majd egy újabb hirtelen rántással lekerültek a csipeszek a combomról is. Sikítva néztem le a jobb combomra, amiből erősebben sugárzott a fájdalom. Kristóf itt is elmérte az egyik csipeszt és már a combomból is vér serkent. Hörögve vontam kérdőre:

- Direkt csináltad. Meg akartál jelölni, te...te… - nem tudtam befejezni, mivel a sírás erősebb volt.

- Meglehet. - válaszolta nyugodtan, miközben elsétált mellőlem egy olyan helyre, ahol nem láttam. 

- Meglehet? Csak meglehet?! Hihetetlen vagy… - suttogtam és sírtam, csendben, ahogy magamra hagyott.

Pár perc telhetett el, amíg egyedül voltam, mikor Kristóf visszaért, azzal jelezte, hogy egy vizes ruhát húzott végig az izzadt homlokomon. Felnéztem rá és hálásan meztelen felsőtestéhez simítottam a fejem búbját. Amíg távol volt levette a ruháit és meztelenül állt neki a tisztogatásnak, de nem érdekelt, mivel áldás volt a hideg, vizes borogatás, amivel simogatta felhevült testem. Aprókat szisszentem fel, ahogy felitatta a vért rólam. Bágyadtan néztem végig a testén, ami tettre készen állt felettem. Kiülhetett valami az arcomra, ami nevetést váltott ki Kristófból.

- Furcsának találod, hogy fel vagyok izgulva, Kicsi Lány? - kérdezte, míg kioldott a kötelékekből.

- Az lenne a furcsa, ha nem lennél felizgulva, nemde? - vontam le a következtetést és meggyötörten, támaszkodva álltam fel a székről. 

Kicsit meginogtam, mire Kristóf meleg testéhez vont. Megtámasztottam rajta a fejem, miközben a mellkasának dörmögtem:

- Ezt meg kell majd beszélnünk, ugye tudod? - vontam kérdőre. Válaszul a hajamba markolva kényszerített, hogy rá nézzek.

- Parancsolgatsz, Kata? - kérdezett vissza. 

- Ha úgy tetszik. - felelem.

- Nem is izgat, hogy még én irányítok? - kérdezett, ahogy a hajamnál fogva irányított a kihúzható kanapé felé. Bukdácsolva lépkedtem mellette.

- Az, hogy nekem mi tetszik vagy mi izgat, már akkor nem volt kérdés tárgya, ahogy beléptem a szobába. Így van? - feleltem és kissé meggyötörten álltam a tekintetét.

- Ez igaz. Miért vagy ennyire tisztában a helyzeteddel? - kérdezte és a kanapéra lökött.

- Elég konkrét voltál, hogy ma a Te szavad és vágyaid a mérvadók. Én csak sodródom az árral. -  suttogtam és igyekeztem a legtávolabbi szegletébe kerülni a kanapénak. Kristóf visszarántott a bokámnál fogva, hogy maga alá gyűrjön.

- Ezt teljesen jól látod. Viszont még nem végeztünk, Kicsi Lány… - válaszolta kéjesen és a fejem felett, lefogta az összekulcsolt csuklóimat. 

- Valahogy… ezt sejtettem. - suttogtam lihegve, amint térdével szétfeszítette a combjaimat, hogy keményen belém hatoljon és újból élvezetét lelje a testemben.

Hát, elég vegyes érzések kavarognak bennem, ahogy igyekszem lezárni ezt az élményt. Akadtak még ehhez hasonló események Kristóffal, de ez nyitotta fel a szemem arra, hogy ténylegesen mennyire volt szadista. Meg persze számára is újdonság volt, hogy bennem mekkora mazochista hajlam van és a szadista oldalam is. Mivel nem kicsit hergeltem és könnyű bevallani, élveztem ingerelni Őt, még ha én voltam az, aki le volt szedálva. Megbeszéltük, hogy mi ösztökélte arra, hogy a beleegyezésem nélkül lépjünk magasabb szintre. Nem hiába mondom, hogy magasabb szintre, mivel előtte eléggé soft dolgokat csináltunk. Elég rizikós lépés volt részéről, de megérte. Azért is gondolom így, mert lehet nem mentem volna bele abba, amit tett velem. Elsőre... Máig-napig büszkén viselem az elszenvedett hegeket és emlékeztet arra, hogy vannak fájdalmasabb dolgok a világon, mint egy összetört szív vagy megbántott lélek. Nem hasonlítható semmihez a testi fájdalom a lelkihez képest… 

Megbeszéltük, hogy még egyszer nem lép át semmilyen határt, mivel a viselkedésem ellenére, megrengett benne a bizalmam. Leszögeztünk szabályokat, amikkel szembe ment a saját élvezete érdekében. Vagyis...mindenképp fájdalmat akart okozni és hatalmában volt az a tudás, amivel megtehette. Meg is tettte. Kicsit fel is szakította bennem azt a történetet, amit nehezen könyveltem el és felidézte bennem, amit akkor éreztem. Nem kevés beszélgetés és ölelés kellett hozzá, de megérte...

Manapság az ilyesfajta fájdalom okozás nem vonz, sőt...szerintem nem bírnám már úgy. Megmaradtam a soft dolgoknál, azok biztonságosabb vizek számomra. Mind adni, mind kapni. 

Ahogy megmártoztunk mindketten a játék nyújtotta kielégülésben és tapasztalatában, Kristóf úgy érezte, hogy a szemtelen energiáimat (ahogy szerette nevezni) máson is levezessem. Elsőre nem értettem, mire gondol...persze, csak elsőre. Aztán elindított bennem egy halom kérdést és egy folyamatot, amire büszkén tekintett. 

Hogyan találjunk Katának egy szubot, akin kipróbálhatja újonnan szerzett tudását? Ez viszont egy másik történet témája lesz, amit leírhatok.

Így Kata mára off és köszönöm, kedves Olvasó, hogy újfent elolvastad egy történetemet. :)

https://lilkathy.blog.hu/2021/05/24/stories_about_kata_elso_orgazmus_kontroll_es_minden_mas