Stories about Kata (első kötözés)

Az előző ‘elsővel’ elértünk a BDSM nyújtotta tapasztalatokhoz. Nem írok gyönyört és kínt, mivel mindkettőben volt részem (mint bárki másnak is, as I hope so…)  Igyekszem megfogadni magamnak, hogy ne írjak túlságosan részletekbe menően. Viszont máshogy az érzeteket/érzéseket, amiket akkor megéltem nem lehet átadni. Így kedves Olvasó, nézd el nekem, ha egy rosszabb soft pornóhoz kezd átalakulni a terápiás utam az ‘első történetek’ megírásával. (Vagy csak éhes disznó, makkal álmodik már…?) Khm, akkor kezdhetjük is, nemdebár...

Eddig is nagy hangsúlyt fektettem a kommunikációra, mivel fontosnak tartom. Persze ennek a fontosságát Kristóftól tanultam, mert hát mi is sokat beszéltünk. Lehet ezért is maradtam ilyen nyílt természetű és nem feszengek, ha szexről van szó. Olykor elgondolkodom, hogy ebből eredeztethető az, ha nem tartják fenn az érdeklődésem vagy egy téma ismétlődik, érdeklődésemet vesztem (?). Elgondolkodtató gondolat… Való igaz, hogy az első fenekelést továbbiak követték, de nem mentünk tovább. Kristóf úgy gondolta, hogy minek kapkodni? Minek minden alkalommal mást próbálni? Ha már kicsit unalmassá válik a dolog, akkor újítunk. Kedveltem ezt a gondolkodását. Másfelől a fenekelések alkalmával jöttünk rá arra, hogy mérhetetlenül szemtelen vagyok. Játékosnak tűnt kezdetben, de így fedeztük fel a brat énemet. 

Egy idő után viszont elérkezett az, hogy kicsit egysíkúvá váltak a fenekelések. Vagyis… Mindig ugyanaz volt a menetrend. Megérkeztünk, fenekelés és szex. Kata pedig egy kíváncsi természet és kimeríthetetlen a tudásvágya. Kristóf is észrevette, hogy már nem csak nézegetem az eszköztárát, hanem olykor le is emelek pár csipeszt vagy pálcát. A köteleken viszont mindig végig simítottam. Megtetszett az a mérnöki precizitás az elhelyezésben, ahogy a falon lógtak, a tapintásuk. Vegyes érzésekkel vártam, hogy mikor jön el az az idő, amikor újra megkötözi a csuklóimat. Vagy mást… Az internetnek és poresznek hála akadtak “tanvideók”, amiket becsülettel végig is néztem. Így alakult ki bennem a vágy irányukba. Kristóf is érezte bennem az érdeklődést és egyre többet kérdeztem őt, hogy hol tanulta a csomókat. Mikor jött rá arra, hogy ehhez tehetsége van. Mit hoz ki belőle egy tehetetlen test látványa és ehhez hasonlók. Tudta, hogy elindultam a kérdésekkel azon az úton, hogy vágyom arra, hogy le vagy kikötözzön. Hát naná, hogy nem állt ellen. Én pedig álltam elébe...vagy kötélnek? (*insert thinking face)

Elérkezett egy újabb hétvége, amikor kimentünk a kis házikóhoz. A szokásos fürdés után, köntösben és kislányos bájjal libbentem be a játszó szobába. A köntös és lófarok lett végül a dresscode a játék időkre. Kicsit sok ruhaneműt tépett szét rajtam, ami miatt ezzel a megoldással rukkoltam elő. Ő nem ellenkezett, amíg a végeredmény az lett, hogy meztelenül látott. Én pedig örültem, mert nem mentem anyagi csődbe, ruha vásárlás terén. Tiszta win-win helyzet.

Kristófot a fal előtt találtam, mint mindig és pár kötelet már a vállára terített. Megálltam mellette, hogy tudja készen állok, de figyeltem a gondolkodó tekintetét, amivel fürkészte a köteleket. Nyugodt és egyben komoly nézés ült ki az arcára. Így álltunk némán pár pillanatig, majd Kristóf rám sem nézve, szólalt meg:

- Ne állj így mellettem, kérlek. - 

- Útban vagyok? - kérdeztem és fél lépést hátra léptem, tisztelettudóan.

- Nem vagy útban, Kicsi Lány. - válaszolt, majd leemelt egy újabb kötelet.

- Akkor hangosan szuszogok? - 

- Nem… - válaszolt nyugodtan. Itt már oldalra döntöttem a fejem.

- Akkor nem értelek. Kérlek avass be. - kértem és összefontam a karjaimat a melleim előtt. Itt már rám nézett.

- Nem érzed veszélyben magad? - tette fel a kérdést.

- Miért kellene veszélyben éreznem magam? - feleltem kérdéssel a kérdésére.

- Nem vonod kétségbe a belém vetett bizalmadat? - kitért egy újabb kérdéssel a válasz elől.

- Miért nincs idegenvezető a turista szalámiban? - kérdeztem vissza és az égnek emeltem a kezem, mivel nem értettem, mire akar kilyukadni.

- Ne vicceld el. Válaszolj a kérdésekre, Kicsi Lány. - mondta és fölém magasodott. Álltam a tekintetét.

- Nem érzem magam veszélyben. Inkább azt érzem, hogy még mindig visszafogod magad. A bizalmamat nem veszítetted el, mivel figyelsz rám. Meg vagy elégedve a válaszokkal? - válaszoltam nyugodtan. Gyengéden megsimogatta az arcomat, hogy belesimultam a tenyerébe. 

- Látod, Kicsi Lány. Nem szükséges mindig komolytalannak lenni. - suttogta, majd a tenyere a tarkómra simult és a szoba közepe felé fordított.

- Figyelj, ha értelmetlen kérdéseket teszel fel, nem tudlak komolyan venni és így a válaszaim sem olyanok lesznek elsőre. - feleltem, miközben egy székhez terelt, ami a szoba közepén volt.

- Számodra tűnnek értelmetlennek, mivel sokat beszélgetünk. Értelmes vagy és tudom, hogy egy nap megérted, miért megyünk ezeken a pontokon végig. - mondta, majd kikötötte a köntösöm övét, hogy lesimítsa rólam az anyagot. 

Amint a földre hullt a textil, követte szemem a mozgást, ahogy pár kötél is a földre került. A kötelekről a székre esett a tekintetem és elkerekedtek a szemeim. Eddig észre sem vettem, hogy a székre fekete ragszalaggal egy bot vibrátor volt leragasztva. ‘Holy Molly, mi lesz itt…?’ gondoltam és remegve engedtem ki a levegőt a tüdőmből és Kristófra néztem. Magára öltötte a szokásos nyugodt arcát, ami ellentétben volt a keménységgel a szemeiben. Megragadott a hajamnál fogva, hogy keményen megcsókoljon. Ez volt a jel, hogy már nincs visszaút. Amíg csókolt, a hajamat fokozatosan eleresztette és gyengéden a nyakamra szorított. Ahogy erősödött a szorítás és mélyült a csók, erőt kellett vennem magamon, hogy ne küzdjek ellene. Az agyam küzdött, de a testem belesimult a Kristóf által nyújtott állapotba. A pillanatok óráknak tűntek így, majd vége szakadt a csóknak, viszont Kristóf keze nem mozdult. Lehunyt szemekkel szuszogtam az orromon keresztül.

- Nézz rám, Kicsi Lány. - morogta Kristóf. 

Remegő szempillákkal néztem fel barna szemébe, ami keményen tekintett le rám. Lassan végig hordozta a szemét az arcomon és a testemen. Simogatta az agyam, amikor átváltott keménységből, vágyra a tekintete. Másik kezével a lófarkamat a csuklójára tekerte és jobban hátra döntötte a nyakam. A szorítása nem gyengült és éreztem, hogy az én szemeim is hidegséget sugároznak már és egy kis mosoly keletkezik a szám sarkában. Kristóf elbeszéléseiből tudom, ilyenkor kiütközik az arcomra, hogy elhatározásra jutottam magamban, addig nem szólalok meg, amíg nem beszéltet. Viszont akkor a szavaim éle szemtelen, még ha az értelmük behódoló is. Vagy egy idő után már nem is fogalmazok kötelességtudóan. Mit tegyek, így feszegettem mind az Ő, mind a saját határaimat akkor. Ezek fényében mélyedt el komolyan Kristóf a szemeimben.

- Ülj le, majd a karjaiddal kapaszkodj meg két oldalt a háttámlán. - suttogta és eleresztett.

Tettem, amit mondott, miközben nem vettem le róla a szemem. Kristóf is figyelte a mozdulataimat, majd elég esetlenül ráültem a bot vibrátorra. Ő leemelt egy kötelet a válláról és a combomra csapott. Felhördültem az ütés erejétől és mérgesen néztem fel rá. Kristóf közel hajolt az arcomhoz.

- Megmondtam, hogy sose zárd össze a combjaidat, Kicsi Lány. - suttogta, miközben az ütés helyét simogatta, ahol már kipirult a bőröm. 

Bólintottam és lassan szétnyitottam a lábaimat, így a vibrátor is megtalálta a neki teremtett helyét. Kristóf mögém helyezkedett és elkezdte a szék lábához kötni a bokáimat. Amint ezzel meg volt, gyengéden hozzá kötözte a mellkasom a háttámlához, ügyelve arra, hogy feszesen megkösse a melleimet. A feszülő érzéstől a mellemen valami hihetetlen nyugalom szállt meg. Lehunyt szemmel élveztem a kötelek feszülését meztelen bőrömön. Amint Kristóf végzett, újfent megragadta a hajam, közel hajol az arcomhoz, hogy nyissam ki a szemem. Megteszem és egy mosolyt villantok felé. Kicsit megrökönyödve néz a szemembe.

- Jól vagy, Kicsi Lány? - kérdezi.

- Soha jobban. - válaszolom, olyan nyugodt hangon, ami nekem is furának tűnik.

- Rendben. - reagál Kristóf, majd hátat fordítva a falhoz sétált.

Átmozgattam a testem kicsit, míg nem lát, hogy mekkora mozgás terem van. A csuklóm és bokám körül akkor feszültek meg a kötelek, ha megmozdultam, így visszatartanak. Ha hátra vetettem a fejem, éreztem, hogy megfeszül a mellkasomon is a kötél, ami kellemes, de enyhe fájdalmat okoz. A mocorgásom közben lépett vissza hozzám Kristóf és megláttam az egyik kezében a kis ostort, ami kezdetekben megragadta a figyelmem. A másikban pedig egy piros golyós szájpecek volt. Itt felvontam a szemöldököm kérdőn, ahogy ránéztem. Elnevette magát.

- Azt gondoltam, az ostor miatt fogsz kérdezni inkább. - válaszol a ki nem mondott kérdésemre és az eszközöket a combomra helyezi.

- Gyanítottam, hogy idővel előkerül. Viszont mire fel ez a...valami? - kérdezem és a bal lábamat enyhén megmozdítom, hogy felhívjam a figyelmet a szájpecekre.

- Ez a valami, egy szilikon szájpecek. Legyen mire harapnod, ha élvezel vagy ha nem bírod a fájdalmat. - suttogja izgatóan elnyújtva a ‘fájdalom’ kifejezést és felemeli a combomról a szájpecket.

- Na ne mond. - suttogom én is, rekedten, ahogy végigsimított lágyan vele a mellbimbómon. Elmosolyodva figyeli az arcomat.

- Már az elején kezdesz kemény lenni, Kicsi Lány? - folytatja suttogva és masszírozni kezdi a nyakamat.

- Nem úgy gondoltam. - felelem, igyekezve félénken mondani, de az arcomon szétterülő mosoly más hangsúlyt kölcsönöz.

- Ej, ej, Kicsi Lány. Mit tegyek veled? Nagyra tát. - mondja, majd felhelyezi a labdát a számba. Ahogy eligazította, megállt előttem és kezébe vette az ostort is.

- Ha már nem bírod, mi a jel, Kicsi Lány? - kérdezi nyugodt hangon. Jól hallhatóan csettintek az ujjaimmal.

- Helyes, Kicsi Lány. Kezdhetjük? - kérdezi és beindítja a vibrátort.

Ami ezután következett… túl sok impulzus ért egyszerre. Gondoltam, hogy bírom a fájdalmat, de ez mind izgatás, mind fájdalomokozás terén is új szint volt. Az ostorral okozott hol gyengéd, hol erősebb ütések egy idő után csak szították az orgazmus(ok) felé tartó utamat. A melleim eddig is érzékenyek voltak, de most új értelmet nyert a kéjes fájdalom és ahogy lenéztem az ikrekre az ütések okozta pirosság és kicsorduló nyálam alatt, észre lehetett venni pár vér alá futást is. A combom sem nézett ki szebben. Kristóf pedig csak beszélt, ingerelt a kezeivel és lecsapott, ha fáradtan vagy az élvezettől lehunytam a szemem. Igyekezett rávenni, hogy csettintésre bírjon, viszont láttam a szemében az élvezetet. Mindent megért, mivel láthattam egy keveset az igazi énjéből. Így az ujjaimmal inkább a székbe markoltam, amennyire tudtam és szemtelenül-vigyorogva haraptam folyton rá a golyóra számban egy újabb suhintás előtt.

Mikor a lábaim már kontrollálatlanul remegtek, álltunk meg kicsit, hogy kikapcsolja a vibrátort, majd eloldozza a bokámat és a csuklóimat. Majd kioldozta a szájpecek szíját is és egyszerűen félredobta. Esélyem sem volt átmozgatni a sajgó állkapcsomat, közre fogta az arcomat és éhesen csókolni kezdett. Nyögtem és morogtam alatta, többért. Pár pillanat múlva lihegve illesztette a homlokát az enyémnek, miközben végig simított sajgó melleimen. Felszisszentem, de követte kezét a felsőtestem, amennyire tudta. Majd megéreztem a másik kezét a hátamon és enyhített a köteleken annyira, hogy a lapockáim találkozásánál megragadja a kötelet és felemelve, elrángasson a kanapéhoz. Hangosan nyekkentem, ahogy neki taszított a fekvő résznek. Felnézve egy eléggé felbőszült Kristófot láttam. 

- Tedd a kezedet a combjaidra. - morogta, majd fölém hajolt.

Tettem, ahogy mondta és a csuklónál fogva kötözött a combomhoz. Eléggé kitárulkozott póz volt, de csendben vártam, mi a következő lépése. Amint végzett, kapkodva vetkőzni kezdett, miközben beszélt.

- Emlékszel még mi a jel? - kérdezte lihegve, én pedig csettintettem válaszul.

Bólintott helyeslés gyanánt, majd mellém térdelt. Sikított a testem kemény farka után, amit nem tudtam nem bámulni. Megfeszült a kezem a csomók alatt és felnyögtem tehetetlenül, hogy nem érem el. Mosolygott rám és simogatni kezdte feltárt és még mindig lucskos szemérmemet.

- Jól érzed magad, Kicsi Lány? - kérdezte vágytól fűtött hangon.

- Jobban lennék, ha megdugnál végre. - szinte hörögtem a szavakat, amikor betolta két ujját.

- Nem volt elég, amit kaptál? - kérdezte és a másik kezével lecsapott párszor a mellemre.

- Hm...nem. - nyögtem és erőnek-erejével igyekeztem tartani a szemkontaktust Kristóffal.

- Mit nem, Kicsi Lány? - incselkedett a hangjával és ingerelt az ujjával.

- Nem...volt...elég… - az utolsó szót sikítottam már, ahogy élvezni kezdtem. Csak nevetett, mikor csillapodni kezdett a remegésem.

- Ha nem volt elég, jöjjön a második felvonás, Kicsi Lány. - suttogta és a fejemet a farkára húzta.

Ami a második felvonás volt...utána napokig sajgott olyan izom is bennem, aminek a létezéséről nem tudtam. Ez a játék még mindig csak felszínesen mutatta meg számomra, hogy mi lakozhat Kristófban és mit tart még vissza. Kíváncsian vártam, mikor láthatok többet. Az pedig, hogy rólam többet tudtunk meg, iszonyattal és megelégedéssel töltött el. Megkedveltem a brat énemet és kedvemre való volt az is, ahogy Kristóf kezelte. Viszont nem értettem miért nem tudok olyan lenni, mint más szubmisszív lányok. I know, I know, ne videókból és elbeszélésekből akarjak olyan lenni, amilyen vagyok. Akármennyire is szerettem volna átadni magam teljesen Kristófnak. Nem ment...

Nehezen fogadtam el, mivel a testemmel “behódoltam” Kristófnak és habár intellektuálisan is kielégített, az istenekre esküszöm, igyekezett megtörni/betörni, de...nem ment. A családom szerint is eléggé önfejű vagyok, de nincs sok kedvem ezen változtatni. Tudok nem erős jellem lenni, viszont meghazudtolni önmagam nem tudom. Erre jöttünk rá Kristóffal, ami később ahhoz vezetett, hogy nem csak vele “játszhattam” a kis házikónál. Viszont ez egy másik történet…

Kata mára off és köszönöm kedves Olvasó, hogy újfent elolvastad egy történetemet. :)

https://lilkathy.blog.hu/2021/05/02/stories_about_kata_elso_kotozes