Stories about Kata (első fenekelés)

Az előző ‘elsőben’ Kristófunk megmutatta a kis ‘játszóházát’ és egyben leleplezte a hobbiját. Ami először meglepett és iszonyatot váltott ki belőlem. Gyanítom az ott történtek is közrejátszottak, meg a tudat, hogy van egy ‘sötét’ énje. Másfelől hajtott az érdeklődés, hogy mire használhatja a kiakasztott tárgyakat...és hogyan! Mint már említettem: gyermeki kíváncsiság, Kata a neved. Na de, nem is húzom tovább az időt, mélyedjünk el ebben az ‘elsőben’...

Pár hét telt el a kiszolgáltatott helyzetem óta és megannyi átbeszélt óra, hogy miért tette ezt velem és miért is élveztem ennyire. Meg Kristóf miért élvezte a vergődéssel keveredett orgazmusaimat. Valahogy a második és harmadik pasi közötti szünetben észlelhető volt, ahogy izzadtan és tehetetlenül fekve, már nem volt annyira élvezetes számomra a helyzet. Mégis kitartottam és nem érdekelt a lábam közötti gyötrő fájdalom. Egyik élvezés követte a másikat, nem érdekelt már, hogyan harapnak a mellembe vagy milyen hosszú vagy vastag farok jár bennem. A fájdalmat éreztem folyamatosan, aminek az érzését az orgazmusok oldották fel. Párszor megéreztem Kristóf hatalmas tenyerét a homlokomon és mély hangját, ahogy csitítani igyekszik a sikolyokat, amik elhagyták a torkomat. Mégis ki lehetett hallani egyfajta izgatottságot a hangjából, amire később kitérő választ adott. Ismertem már a hangját, hogy milyen, amikor fáradt, mérges, kedves, udvarias vagy izgató akart lenni. Viszont ez az izgatottság új volt, mint minden más is vele kapcsolatban az eset után.

BDSM-el kapcsolatban az elméleti dolgokba vezetett be elsőként a legjobb tudása szerint, de mindig kihangsúlyozta, hogy amit tapasztalni fogok, netalán tanulni, az csak egy irányelv. Ahány ház, annyi szokás, szokta volt mondani...hogy ez milyen igaz! Elég kimerítően beszéltük át, ami érdekelt engem vagy bármilyen kérdés felmerült. Kiterjedt ez a beszélgetés a határaimra is és azok feszegetésére. Abban megegyeztünk és egyetértettünk, hogy a megerőszakolásom miatt a pofon egy nagy NEM. Hálás voltam neki ezért és egy idő után rá kellett jönnöm, hogy nagy erőfeszítés és szenvedés számára az, hogy nem üthet meg. Bármilyen módon. A beszélgetéseink alapján kiderült, hogy szadista a szentem. A megfelelő partnerrel szerette szabadjára engedni, de amikor elengedte magát, akkor nehéz volt megálljt parancsolni. Hihetetlen önuralma volt, így visszagondolva, amire nincsenek szavak. Ennek tudatában hoztam fel számára a fenekelés ötletét. Megüthet és teszteljük a testemet, mennyire is bírja a fájdalmat. Az általa felhalmozott videók és anyagok alapján tudtam, hogy izgatottsággal tölt el, amit látok és nem viszolygással. Ki. Szerettem. Volna. Próbálni! Hogy milyen, amikor elengedi teljesen magát, Kristóf. Vagy egyáltalán tetszik-e a szexualitás ilyetén formája. Hisz a puding próbája az evés, nem?

Meglepődött, hogy tántoríthatatlan voltam a téma iránt és a fenekelés mellett döntöttem. Aztán, amilyen gyors volt a meglepődöttsége, olyan gyorsan lett komoly. Meghagyta, hogy a megbeszélt időpont előtti héten nem nyúlhatok magamhoz. Furcsállottam kicsit, mivel előtte kifejezetten heti kétszer magamhoz KELLETT nyúlnom. Úgy voltam vele, hogy nem egy nagy áldozat. Sima liba lesz… Hát igen, csak azzal nem számoltam, hogy azon a héten üzenetekben vagy telefonhívásokban adta tudtomra, hogyan fog kielégíteni, HA engedelmes Kicsi Lány leszek. Az istenek a tanúim, hogy kínszenvedés volt és herkulesi erő kellett hozzá, hogy ne nyüszítsek minden egyes alkalommal, ahogy pittyegett a telefonom, vagy felhívott. De kibírtam önkielégítés nélkül egy hétig. (Azóta meg sem kottyan 1 hónap orgazmus nélkül. Önön magam mazochistája lettem :D ) 

Egy borús, szombat reggel kerekedtünk fel a kis ház felé. Úgy gondolta az időjárás is, hogy kissé melankólikus hatást szolgáltat a ‘játékunkhoz’. Ahogy megérkeztünk, Kristóf körbejárta a házat, míg én kipakoltam a konyhában. Miután végeztem, idegesen és esetlenül álltam a tűzhely mellett. Nem tudtam merre menjek vagy mit csináljak. Így csak ott álltam és a gondolataim cikáztak, hogyan is kezdünk neki bárminek is. Egyszer csak Kristóf alakja betöltötte a bejárati ajtót és elgondolkodva nézett végig rajtam. Nyeltem egy nagyot és felé indultam. Magához ölelt, boldogan viszonoztam, átkarolva a derekát, miközben mélyet sóhajtva, szippantott a hajamba. Lehet csak percekig álltunk így, mikor megszólalt.

- Most még visszakozhatsz, Kata. - nagyon távolinak tűnt a hangja. Felnéztem rá.

- Nem fogok. Kibírom. - feleltem és igyekeztem nyugodt hangszínt megütni. Hatalmas tenyerébe fogta az arcomat és mélyen a szemembe nézett barna szemeivel.

- Biztos vagy magadban? - kérdezte, szinte morgásnak tűnt a hangja. Bólintottam.

- Szavakkal mond ki, Kicsi Lány. - morogta mélyről jövőn.

- Igen...teljesen biztos. - suttogtam és álltam kutató tekintetét.

- Hmm, miért vagy ennyire ártatlan és egyben határozott, Kicsi Lány? - sóhajtotta, majd a homlokát az enyémhez illesztette. Pár másodperc után elengedett.

- Rendben. Menj fürödj meg és vedd fel, amit kikészítettem. Utána találkozunk a...szobában. - mondta és búcsúzásképp még megsimogatta az arcomat.

Lassú léptekkel mentem a fürdő felé. Az agyam lassította a mozdulataimat, hogy ne siessek elébe a rám váró dolgoknak. Igyekeztem úrrá lenni a remegésemen, a forró zuhany segített ebben kicsit. Miután felvettem a csak csipke egyrészes bodyt, még pár percig átkoztam a gyáva viselkedését a tükörképemnek. Hang pedig sehol nem volt, hogy felszítsa bennem a dolgokat, ahogy eddig. Magamra maradtam a döntésemmel. 

Halkan léptem be a ‘szobába’ és óvatosan tettem be magam mögött az ajtót. Kristóf nekem háttal állt és úgy tűnt, mintha elmélkedve nézegeti a falon függő ostorokat, köteleket. Megálltam mellette és én is elmerültem a fal látványában. A csend meleg burkot vont körénk, amiben lubickoltam. Éreztem, hogy lenyugszom és nem a fülemben hallom a saját szívverésemet. Megakadt a szemem egy kis kézi bőr ostoron és éreztem, hogy bizseregnek az ujjaim, hogy megérintsem. Oldalt pillantottam Kristófra, aki engem nézett. ‘Vajon mennyi ideje bámulhat?’ gondoltam, majd szóra nyitottam a számat, de megelőzött.

- Nem tudok betelni azzal, ahogy elpirulsz és mégis komoly tekintettel, elemezve nézel valamire, Kicsi Lány. - mondta, majd a tarkómnál fogva magához vont. 

Maga elé állított, hogy tovább nézhessem a falat, majd masszírozni kezdte a nyakam. Remegni kezdtem az érintésétől, de igyekeztem nyugodt hangot megütni, ahogy válaszra nyitom a számat. Gondoltam, éreztem, hogy beszélgetni szeretne.

- Pedig ennyi idő után már hozzá szokhattál volna. - suttogom és igyekszem a szememet az ostoron tartani. Ujjai már a fejbőrömet simogatják. 

- Mondasz valamit, de még mindig üdítő dolog. Melyik tetszik? - kérdezi és folytatja a simogatást. Nyelnem kell párat, hogy fenntartsam a látszatot.

- A kicsi...bőr...ostor. - lihegem, ahogy szorosan hozzám simul hátulról és leemeli a falról az eszközt.

- Valóban? Praktikus kis eszköz, tudtad, Kicsi Lány? - kérdezi, majd a nyakam köré tekeri és annál fogva megemel kicsit. Szuszogva lábujjhegyre állok és most már belenézek a szemébe. Hihetetlenül nyugodt a szeme, ami megrémít.

- Tetszik, ahogy nem ellenkezel és természetes számodra hogyan reagálj a mozdulataimra. Mint most is. Nem kapálózol és nem a szádon keresztül veszed a levegőt. - suttogja és ránt még egyet az ostoron, hogy félek a nyakamnál fog teljesen megtartani a végén. 

- Szóval...tudtad, hogy másra is alkalmazható, nem csak fenekelésre, Kicsi Lány? - kérdezi, majd elenged, hogy sípolva veszem a levegőt. Megrázom a fejem, válaszképp.

- Nem-nem, szavakkal válaszolj, Kicsi Lány. - morogva taszít egyet rajtam és a falnak szegez. 

- Bocsánat, nem tudtam...hogy más funkciója is lenne… - válaszolom és kicsit mozgolódom a falnak ütődés után.

- Nem is vagy rá kíváncsi? - kérdezi és figyelmesen kutatja az arcomat.

- Kérlek…avass be. - felelem és vágytól eltelve csüngök a mozgó ajkain.

- Jól van, Kicsi Lány. Tudod, ezzel nem lehet olyan erőt kifejteni, mint egy pálcával, amik itt vannak felettünk. - kezd bele és tudományos hangjától mosolyognom kell. Ahogy folytatja végigsimít a hajamon az ostorral.

- Viszont, ha csak a játékosan izgató hatást szeretnénk elérni, na meg persze nem szeretnénk túl nagy nyomot hagyni, teljesen kiváló ez az ostor. Fenékre, mellre, combra...a puncidra. - suttogja a számba, ahogy az utolsó szónál csak úgy nyomatékosan végigsimított az említett testrészemen az ostorral. 

Nyögve lehunytam a szemem, hogy kicsit még tiszta legyen minden számomra. Ittam magamba a szavait és mozdulatait, miközben az agyam sikított, hogy nincs értelme lenyugodni. Megéreztem a hüvelykujját az alsó ajkamon átsiklani, így ránéztem. Nyeltem egy nagyot, mielőtt megszólaltam volna.

- Mi jár a fejedben? - sóhajnak tűnt a kérdésem. Elgondolkodott a válaszán.

- Oh, hogy mi jár a fejemben? Jobbnál jobb módja annak, ahogy kipirul nemsokára az az édes feneked a kezem alatt. Vagy más miatt. - felelte, majd megcsókolt.

Megszédültem a csókban rejlő birtoklástól, hogy meg kellett Kristófban támaszkodnom. Nem volt hosszú csók, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan vége is lett. Kissé megszédültem és maradtam a falnak támaszkodva, hogy újra fókuszálni tudjak. Kristóf közben vissza tette a helyére az ostort, majd a kihúzott sarok kanapé szélére ült. A térdeire támaszkodva néz végig rajtam a lábujjaimtól a fejem búbjáig. Érzem, ahogy ettől az új és éhesen átható tekintetétől egyre nedvesebb leszek. Összeszorított combokkal állok még mindig a falnál és elképzelem milyen szürreális lehet, ahogy körbe vesznek a kínzóeszközök. Kristóf legyint, hogy sétáljak hozzá, én pedig botladozva megteszem azt a pár lépést. Megállok előtte, a térdei között, mire Ő a mellemnek hajtja a fejét. Kissé esetlenül simítok végig a haján, ahogy remegve kiengedte az érintésemre a tüdejében rekedt levegőt. Hatalmas kezeivel, lovagló ülésben az ölébe ültet és az egyik kezével hátulról, lefogva tartja mindkét csuklómat. Szabad kezével pedig erősen gyúrni kezdi a fenekem egyik partját. Lehajtott fejjel élvezem, amit az erős kezével tesz. A fülemhez közel hajolva beszélni kezd.

- Nem tudod elképzelni, mióta vártam erre, Kicsi Lány. - suttogja és nem hagyja abba a fenekem gyúrását. Nem merek megszólalni, csak kéjesen szuszogok.

- Emlékszel miben egyeztünk meg? - kérdezi, ahogy elengedi a csuklóimat és már két kézzel babusgatja vágyának tárgyát, egyre keményebben. 

Bólintok, de egy ütés csattan a bal farpofámon, amiért egy méltatlankodó hanggal válaszolok. Kristóf összehúzott szemekkel csap egyet a jobb oldalamra is. 

- Szavakkal, Kicsi Lány. - válaszolja és abbahagyja a simogatást. Megköszörülöm a torkomat.

- Húsz ütésben egyeztünk meg, tenyérrel. A kanapé előtt térdelek majd, de a mellkasom a kanapén lesz. Számolhatom magamban vagy akár hangosan is. Arra jutottam, hogy inkább hangosan számolok majd. - válaszolom tárgyilagosan és érzem, hogy már ettől a két ütéstől sajogni kezdtem. ‘Mi lesz még itt? Ajvé…’ gondolom magamban.

- Ügyes vagy, Kicsi Lány. - mondja, majd újfent megcsókol. Belesüppedek a csókjába, olyan jól esik. Egy idő után elszakad a számtól és pajkosan megszólal, amit még nem hallottam tőle.

- Viszont...mit szólnál hozzá, ha a csuklóidnál fogva a kanapéhoz kötlek? Lenne mibe kapaszkodnod. - mondja és még kacsintott is egyet. 

- Ööö...rendben? - válaszoltam elhűlve, mivel nem tudtam hova tenni ezt a viselkedést tőle. 

A kanapéra ültetett és a falhoz ment kötélért. Az említett pozícióba parancsolt, majd kikötötte a csuklóimat. Tudtam mozgatni a kezem, nem volt túl szoros, de érezhető volt, hogy szorossá válik egy pillanat alatt, ha ellenállok. Valahogy...a tudat lenyugtatott. A felfedezés groteszksége miatt észre sem vettem, hogy Kristóf mellém ült és simogatni kezdte a hajamat. 

- Kényelmes? - kérdezte és megrángatta a kötelet.

- Nem vészes. - válaszoltam.

- És ez? - folytatta tovább a kérdezést, végig simítva a hátamon, a fenekemig. Megborzongtam a gyengéd érintéstől.

- Tűrhető. - suttogtam és nem mertem ránézni. 

- Rendben van, Kicsi Lány. Hangosan és érthetően számolj. - mondta nyugodtan és csukott szemmel vártam az első ütést. 

Mivel nem éreztem az ütést, kinyitottam az egyik szemem és válaszra nyitottam a számat, de a rendben, alig hagyta el, mikor lesújtott. Azonnal megfeszült a csuklóm a béklyóm alatt és levegő után kapkodtam.

- Egy… - kezdtem a számolást, remegő hangon. Amint elhagyta az ajkamat a szám, megsimogatta az égő területet. Majd újra lecsapott.

- Kettő…- folytattam, majd Kristóf is az ütés utáni simogatást.

Így haladtunk ötig, amikor megállt kicsit és megpuszilta az erős ütésektől égő fenekemet. Pár perc után, keményebbeket ütött már, míg tízig nem értünk el. Minden egyes ütéssel nehezebb volt érthetően kimondanom a számokat és éreztem, hogy már teljesen átáztam a lábaim között. Nem értettem hogyan volt képes a testem ilyen reakcióval reagálni az ütésekre, de tetszett. Nyüszítő hangon ejtettem ki a tizenötöt, mikor megéreztem Kristóf két ujját a hüvelyembe hatolni. Hangosan felnyögtem az érzéstől, ahogy kitöltött.

- Lám, lám, Kicsi Lány. Csak nem élvezed? - kérdezte nevetve, ahogy nem hagyta abba az ujjazásomat, kisimított pár izzadt hajtincset az arcomból.

- Nem, csak beképzeled. - lihegve feleltem és méltatlankodva felnyögtem, ahogy kirántotta az ujjait belőlem. Hidegen szólalt meg.

- Ne incselkedj velem. Rosszul jársz. - mondta és rácsapott a combjaim hátsó részére.

Felkiáltottam a fájdalomtól, majd haragosan felkaptam a fejem felé. Kicsit küzdöttem a kötelekkel, de inkább maradtam, ahogy voltam. Sziszegve szóltam hozzá.

- Mi a gond? Eddig nem volt vele problémád. Majd most nevelnél meg, ahogy tehetetlen vagyok? - köptem felé a szavakat. Erősen belemarkolt a hajamba és hátra feszítette a nyakam.

- Tudod, hogy ez így nem játék. Szóval, ne feleselj. - morogta vészjóslón az arcomba. Nem tudtam mit tenni, ömlöttek belőlem a szavak.

- Na most melyik? Ne incselkedjek vagy ne feleseljek? Mert nem ugyanaz a kettő. - suttogtam, tartva a szemkontatust vele. Hidegen elmosolyodott, hogy felállt a szőr a tarkómon.

- Okosnak tartod magad, de nem elég okos húzás, amit most csinálsz. - nyugodt hangja ellentétben volt a mozdulataival. 

Még mindig a hajamnál fogva tartott és kutakodó ujjai visszatértek a hüvelyembe. Olyan jó érzéssel töltött el, hogy a szemgolyóim befordultak az agyam felé. Keményen megcsókolt, ahogy erőteljesebben mozgatta a kezét, szinte már dugott az ujjaival. Éreztem, hogy közel járok az orgazmushoz, amikor újfent kihúzta az ujjait és két akkorát csapott a fenekemre, hogy felsikoltottam. Remegés indult el a térdemtől kezdve az ujjaim végéig, nem tudtam megálljt parancsolni a testemnek. Mérgesen néztem Kristófra.

- Ezt is számolnom kellene? - kérdeztem kötekedőn. Kristóf arcán meglepődés futott át, aminek a helyét hideg keménység vette át.

- Nem tudod elképzelni mennyire felizgat ez a harcias éned, Kicsi Lány. - válaszolta elhaló hangon.

- Pff, bocs, de nem válaszoltál a kérdésemre. Beleszámítjuk ezt a kettőt vagy nem? - tettem fel újra a kérdést, de belül remegtem a félelemtől.

Közel hajolt az arcomhoz és úgy suttogott el egy ‘nem’-et. Kicsit rémülten viszonoztam a tekintetét, hogy eltávolodott tőlem és ütésre lendítette a tenyerét. Az utolsó két tenyerest már sikítva és vergődve számoltam. Ahogy ott térdeltem, feküdtem a könnyeimben és izzadtságban félig a kanapén, majd egyszer csak anyag hasadó hangjára lettem figyelmes. Kristóf széttépte rajtam a csipke bodyt és a hátamra hajolva, lassan eloldozta a kezeimet. Amint kiszabadultam, igyekeztem lelökni magamról, sikertelenül. A derekamnál fogva felemelt a kanapéra, hogy még mindig hasaltam, majd négykézlábra húzott. 

Ott pihegtem, meztelen és égő altesttel a semmi és Kristóf felé, aki olyan gyengéden simított rajtam végig, hogy újra felnyögtem a vágytól. Óvatosan kihámozta a felsőtestemet a maradék bodyból, majd lenyomta a mellkasom kanapéra, hogy a fenekem az égnek emeljem újfent. Áhítatos nyögést hallottam felőle.

- Sosem voltál még ilyen gyönyörű, Kicsi Lány. - suttogta, majd érdes kezével belemarkolt a fenekembe. Felszisszentem és egyben felnyögtem.

- Jól vagy? - kérdezte, majd újra behatolt pár ujjával, miközben gyúrta a fenekem.

- Igen. - suttogtam elhalón, a kanapéba fúrva a fejem.

- Helyes. Akkor most megkapod a jutalmad. - mondta, majd keményen belém hatolt a farkával.

Pár döfés után hihetetlen orgazmusom lett, hogy félő volt lelököm magamról. Lefogott, miközben hátulról, hörögve pumpálta magát tovább. Ahogy így fokozta tovább a kéjt, a nevetésére figyeltem fel egy idő után. Hátra kaptam a fejem és megkérdeztem, hogy mi a gond.

- Gond egy szál se, Kicsi Lány. - nyögte, ahogy eleresztett és a melleim alá nyúlva magához húzva emelt rajtam egy kicsit.

- Akkor? - kérdeztem nyüszítve és megmozgattam a csípőmet, hogy folytassa, amit abbahagyott. Nevetésébe beleremegett a gerincem.

- Hihetetlenül izgató volt, ahogy minden egyes lökésnél azt suttogtad, hogy még. - válaszolta és kutató ujjai közre fogták a csiklómat. 

- Oh...akkor...még. - nyögtem akadozón és nem tudtam megálljt parancsolni a csípőmnek, Kristóf alatt.

- Milyen telhetetlen vagy, Kicsi Lány. - suttogta a hátamnak, majd újra mozgásba lendült, mind a kezével, mind a farkával.

Sikítva és remegve élveztem el már sokadjára alatta, mire Kristóf is elengedte magát. Lihegve, elterülve feküdtünk egymás mellett a kanapén a plafont bámulva. Kis idő után tapogatni kezdett utánam, hogy a mellkasára húzzon, ahogy szokásunkká vált. Elhelyezkedtem a karjai között egy kielégült szusszanást hallatva, majd felsikantottam, ahogy rácsapott a fenekemre. Iszonyatosan sajgott a fenekem és szúrósan néztem fel rá.

- Ahova pacsi, oda puszi. Nem tudtad? - mondtam neki, incselkedve. Ami tekintetet kaptam érte, egy puszit érdemelt, majd az öblös kacagása olyan ragadós volt, hogy én is felkacagtam.

Szóval… jó volt és utána minden egyes fenekelés, amit elszenvedtem tőle, jobb volt, mint az első. Megszerettette velem ez az állat. Mást is megkedveltetett velem, hogy az egyik ámulatból a másikba esett. Persze nem minden volt ínyemre, míg tanított, viszont nem mondtam konzekvensen nemet mindenre. Tágítottuk a tudás táramat és a határaimat is. Az első fenekeléssel léptünk rá arra az ösvényre, hogy mindent IS megmutatott számomra, amihez értett. 

Kristófnak lehetek hálás azért, hogy tudom mi az, amit bármikor élvezni tudok és mi az, amit újra nem szeretnék átélni. Így ha találok is magam mellé még egy olyan partnert, akivel újra átélhetem az általam szeretett dolgokat, ha még a töredékét is, boldog ember leszek. Nem véletlen írtam, hogy szeretett dolgokat és nem vágyakat. Mivel a kíváncsiság szülte vágyaimat már meg és kiéltem. Van különbség...aki nem hiszi, csak gondoljon bele.

Kata mára off és köszönöm, hogy újfent elolvastad egy történetemet, kedves Olvasó. :)

https://lilkathy.blog.hu/2021/04/18/stories_about_kata_elso_fenekeles