Stories about Kata (első swinger élmény...és sok minden más...)

BDSM Blogok » Blog - Vkathy » Stories about Kata (első swinger élmény...és sok minden más...)
2021. 04. 11. 22:58 | Megjelent: 1036x
Kulcsszavak: kataságok
Ha jobban belegondolok ez az ‘első’ sok mindent foglal magában. Akkor úgy éreztem, hogy az a hétvége erre volt kihegyezve, habár most “felnőttebb” fejjel két külön kategória történt meg. Na de, csapjunk a szavak közé…

Az Olivér és Ottó eset után kicsit magamba fordultam. Tetszett és élveztem, hogy két pasival voltam együtt, szó szerint: IMÁDTAM! Viszont nehezen fogadtam el azt a nőt, aki a tükörből visszanézett rám. Nem, nem gondoltam magam kurvának attól, hogy megéltem a vágyaimat, SŐT! Inkább kicsit vissza tetsző volt az a tudat, hogy alig 1 éve estem túl életem első szexuális élményén (ha az erőszak is betudható annak…?) és már több ember érintett és látott meztelenül, mint valaha is hittem volna. Túl gyorsnak éreztem az események zajlását, mégis hajtott a kíváncsiság, hogy mit tartogathat még számomra a magamban újonnan felfedezett szexualitás. 

Kristóf is érezte rajtam, hogy visszafogottabb vagyok és csendes is. (Nem tehetek róla, előbb magamban rendezem le a gondolataimat és érzéseimet. Gyanítom utána könnyebb beszélni róluk, megosztani őket. Talán, hogy összeszedettebbnek tűnjek…?) Át és ki beszéltük, hogyan éltem meg a fiúkkal a többes élményt. Majd újfent felhozott egy témát: a swingert. Teljesen benne voltam...a beszélgetés/ismerkedés részéig, azt hiszem. Már akkor is kicsit megfontolt egyéniség voltam. Nem az a hirtelen durr bele személy. Amolyan óvatos duhaj… Kristóf megértette és támogatta a fenntartásaimat, mégis volt két kitétele, mielőtt belevágtunk volna. Az első kitétel, mivel első alkalom lesz számomra és ha úgy alakulna helyzet egy párral, nem csak nézelődő lesz, hanem résztvevő is. Ezzel megfogott és elgondolkodtatott, hogy mit éreznék, ha látnám egy másik nővel? Tekintve, hogy elmondása szerint eléggé lefoglalta az ‘oktatásom’. Hát...semmi féltékenykedés nem ébredt bennem, hanem látni AKARTAM, hogy mit tenne egy másik nővel. Kérdések százai suhantak át az agyamon: 

 

Vajon ugyanazt csinálja mással is a kezével? 

Vajon ugyanúgy morog, mikor elélvez? 

Máshoz is úgy beszélne, mint hozzám? 

Ugyanúgy lehunyja a szemét, miközben kinyal más nőt?

 

Ezeket a kérdéseket feltettem neki is, amin először meglepődött, hogy milyen komolyan tettem fel őket. A végén már nevetett rajtam, ahogy Ő mondta ‘nagy öregesen’, mivel aranyos és szívmelengető volt számára az a fajta gyermeki kíváncsiság, amivel bele vetettem magam minden témába, amit felhozott számomra.

A második kitétel pedig ha jól sül el az este vagy nem, másnap szót kell fogadnom számára, bármi történik is. Ez kicsit fura kitétel volt, inkább kérésnek hangzott. Megbíztam benne, így igent mondtam, habár jobban érdekelt a swinger, mint a másnap lehetősége. Úgy voltam vele, hogy jobb akkor izgulni rajta. Hah, elhittem…

Ugyebár Budapesten három swinger klub működik (tudtommal). No meg a privát bulik, viszont Kristóf jobbnak látta, hogy a teljes élményt kapjam meg, így egy klubba vezetett útunk. Nem árulom el, melyik klubra esett a választása, viszont annyit elárulhatok, hogy nem az Álomföld volt az. Ahogy suhantunk az autóval célunk felé, kis hátizsákomban lapult az öltözetem és minden önbizalmam is, mivel remegtem, mint a nyárfalevél. Ahogy odaértünk egy gyors becheck és egy kedvesen mosolygó pénztáros hölgy után, már az öltözőben álltam, Kristóf mellett, mint egy rakás szerencsétlenség. 

- Minden rendben, Kata?- kérdezte aggódóan Kristóf.

- Ühüm. Minden szuper.- bólintottam hozzá.

- Emlékszel mit beszéltünk. Ha kellemetlenül érzed magad, felállunk és megyünk haza.- 

- Igen, emlékszem. Inkább essünk túl rajta.- vágtam rá és mint megerősítésként gyorsan vetkőzni kezdtem, hogy minél előbb átöltözzem és italhoz juthassak.

Kristóf annyiban hagyta a faggatózást, így csendben voltunk egy darabig. Nem gondoltam túl az öltözetet: egy fekete, csipkés melltartó és tanga mellett tettem le a voksomat, amire a szatén köntösömet húztam. Úgy gondoltam kellően kiemeli a bőröm fehérségét a fekete, combfixet is betettem, viszont inkább a táskámban hagytam. Kristóffal kicsit összeöltöztünk: Ő egy fekete, szatén boxert húzott. Elmondása szerint szerette, ahogy simogatja...lent. Meg tudtam érteni. Nyugtatólag hatott rám is az anyag érintése a bőrömön. Sminkkel nem foglalkoztam, mivel még Kristófnál kifestettem magam, de hezitáltam, hogy rúzst tegyek-e fel. Így az öltöző tükrében méregettem a magam, hogyan is nézek ki. A szemeimet kiemelte a szempillaspirál, kissé kipirultam a feltehetőleg rám váró izgalmaktól, barna hajamat kiengedtem, mivel tudtam, hogy folyamat babrálni fogom. Tanácstalanul néztem a kezemben lévő piros rúzsra, majd belenéztem a tükörben a saját szemembe. ‘Üsse kavics, úgyis hamar lenyalom idegességemben.’ gondoltam és kifestettem az ajkaimat is. Miután elkészültem, Kristóf bátorítón megfogta a kezem és levezetett a lenti részre, ahol a közösségi tér volt. 

Ahogy szétnéztem a kisebb tömegen, elfogott az az érzés, hogy túlöltöztem. Kicsit irigyeltem a pasikat, hogy akár póló-boxer kombóban mászkálhatnak. A hölgyek többsége pedig ‘alig semmiben’ ültek párjaik mellett. Én is kényelmesen szerettem volna lenni, de a helyzetemhez képest még így is kényelmes volt a szerelésem. Leültem egy sarokban lévő asztalhoz, míg Kristóf az italokért ment. Nem túl feltűnően vezettem végig a tekintetem a helyiségen, miközben éreztem pár éhes pillantást személyem irányába. Álltam pár ember tekintetét, volt, akik felé félénken elmosolyodtam köszönésképp, miközben a kezem remegését igyekeztem megszüntetni. Amint Kristóf mellém ült, úgy nyúltam a felém nyújtott pohárért, mint aki menten elpatkol szomjhalálban. Leküldtem pár kortyot és közelebb ültem hozzá. Óvón magához vont és inkább megszokásból, mint megnyugtatásképp, simogatni kezdte a tarkómat. Éreztem, hogy ellazulok és hálásan néztem fel rá. Lemosolygott rám és közel hajolt a fülemhez.

- Ne tűnj ennyire ijedt nyuszinak. Még a végén levadásznak mellőlem.- suttogta.

- Inkább nekem kellene tartanom attól, hogy elcsábítanak mellőlem.- motyogtam az orrom alatt, ahogy láttam pár hölgy elismerő tekintetét Kristófra tévedni, majd ahogy rám emelték a szemüket, kicsi lefitymálást véltem felfedezni. 

‘Jól indul a dolog…’ gondoltam, de megacéloztam magam és elővettem a legbájosabb mosolyom, hogy a hozzánk közel ülő párral beszédbe elegyedjek. Már fiatalabb koromban felismertem, hogy nem okoz nehézséget megszólítanom embereket. Ez a mai napig igaz. Vannak, akik fogékonyak rá(m), de akadnak olyanok is, akik tolakodásnak veszik, ha leszólítom őket. Megértem és elfogadom. Így bevetettem azt a tulajdonságomat, amit a legjobbnak gondoltam: a cserfességemet. Kristóf hagyta, hogy ebben feloldódjak és ismerkedjek. Néha gyengéden simogatta a hátam, hogy jelezze, ne lelkesedjek nagyon egy témáért. Vagy csak átvette a szót, ha elmélyedtem egy történetben. Szükségem is volt ezen az új terepen rá.

Párok és személyek jöttek-mentek, pár óra leforgása alatt, de valahogy nem éreztem, hogy bárkivel vagy bárkikkel privátban folytatnám a dolgokat. Kicsit meg is ijedtem, hogy úgy látszik ez nem az én asztalom és soknak találják a kissé pezsgő személyiségemet a klubban. Kristófon semmit nem lehetett észrevenni, leginkább rám koncentrált, ha magunk voltunk. Pár pohár koktéltól és a sok beszélgetéstől, kissé elfáradtam, nehezen tartottam már nyitva a szemeimet és többször (sikertelenül) igyekeztem eltakarni az ásításomat. Ezt látva Kristóf befejezettnek gondolta az estét és indulásra buzdított: ideje haza menni. Hálás voltam neki, viszont kicsit csalódottnak éreztem magam, hogy nem történt semmi. A kocsi úton hazafelé, végig csendben voltunk és arra gondoltam, biztos ugyanúgy csalódott, gondoltam én.

Már az ágyban, alváshoz készülődve rákérdeztem nála, hogy mit érez. Olyan erővel ölelt magához, hogy azt hittem beszippant a teste. Hatalmas kezével végigsimított rajtam, birtoklón. Az agyam egy távoli zugában tudtam, így fejezi ki szavak nélkül, hogy milyen büszke rám. Egy pillanat alatt felébredtem és hagytam, hogy simogasson, miközben beleremegtem minden egyes szavába, amit a tarkómnak dörmögött.

- Hogy mit érzek, Kicsi Lány? Megkönnyebbülést, hogy nem másnak fogsz nyögni pillanatokon belül, hanem nekem.- suttogta, miközben a melleimbe markolt. Óhatatlanul is felnyögtem.

- Büszkeséget is érzek, hogy olyan bátran beszélgetni kezdtél majdnem minden létező emberrel a teremben.- folytatta, ahogy gyúrni kezdte a kezében lévő halmokat.

- Közben kicsit féltékeny is voltam az érzésre, mivel ők először tapasztalták azt a csodát, ami vagy. - mondta, majd vadul megcsókolt. Pár pillanat múlva megszakítottam a csókot.

-Akkor nem vagy csalódott, hogy nem történt semmi?- kérdeztem félénken.

- Nem, nem csalódtam. Nem minden sikerülhet elsőre.- nyugtatni próbált, de nem hagytam annyiban.

- Szeretném újra megpróbálni majd. Lehet?- igyekeztem uralkodni a hangom remegésén, ahogy éreztem pozíciót vált és már a vállaival tört utat a lábaim között. 

- Megbeszéljük, de most maradj csendben. Eleget beszéltél ma este.- suttogta a lábam közének, én pedig engedelmesen csendben maradtam...részben.

Másnap reggel, ébredés után emlékeztetett a második kitételre, ami azonnal életbe is lépett. Vázolta, hogy mi fog aznap történni. Egy meglepetéssel készült, ami miatt kimozdulunk kicsit, de nem kérdezhetek rá, hogy mi az. Nem volt gondom a ténnyel, ha már megvan a meglepetés, csak a várakozással voltak mindig problémáim (^^’). Egy lusta ebéd után felkerekedtünk úti célunk felé. Budapest egyik külső kerületébe tartottunk, elmondása szerint a másik lakásához, ami leginkább a ‘hobbijának’ ad otthont. Rákérdeztem, hogy milyen hobbi? Erre csak sejtelmesen mosolygott. Megérkeztünk egy családias, kertes ház övezetbe, aminek majdnem a közepén egy apró, egyszintes ház állt, zsebkendőnyi területen. Miközben beléptünk a kapun elmesélte, hogy a nagyszülei hagyták rá ezt a kis kuckót és nem volt szíve kiadni albérletbe, vagy eladni. Így megtartotta. Ahogy beléptünk a kicsit hűvös és sötét házikóba, felborzolódott a tarkómon a szőr. Nem tudom miért, de kirázott a hideg. Kristóf közben felhúzta a redőnyöket és kiszellőztetett, hogy friss levegő járja át a házat. Ahol épp álltam, feltételeztem, hogy az előszoba és konyha volt egyben. Szemben velem volt egy folyosó, amiből négy ajtó nyílt. Kristóf elmondása szerint bal kéz felől a fürdő és külön wc helyezkedett el, jobbra pedig a háló és nappali, amik átalakításon estek át. Beinvitált az első ajtón, ami feltételeztem, hogy régebben a nappali volt, de amit a szobában láttam, attól gyökeret vert a lábam.

A falakon egymás mellett sorakoztak kötelek, különböző színekben. Ahogy tovább haladt a szemem különböző formájú korbácsokat, ostorokat fedeztem fel. Néhol lovaglópálcát. A szoba egyik sarkában egy kihúzható sarokkanapé terült el, vele szemben pedig egy komód. Az agyamban megannyi káromkodás suhant át rajtam, kívülről szerintem annyit lehetett észlelni belőlem, hogy érdeklődve nézek szét a szobán. Pár másodperc után életre keltem. A lábaim a kötelek felé vittek és értetlenül néztem közben Kristófra:

- Ez a hobbid?- 

- Igen. - mondta nagyon komolyan.

- Aha… Sok embert vonsz be a hobbidba, szabadidődben?- kérdeztem rá. 

- Nem.- válaszolta, maradt a komoly hangja.

- Na ne. Elég érdekes egy hobbi ez! Biztos voltál itt mostanság valakivel...-

- Senkivel.- irtó komoly volt. ‘Húha…’ gondoltam.

- Ühüm. Most ilyen szűkszavúak leszünk? Mesélj erről a szobáról, kérlek.- fordultam felé, de a mellkasának ütköztem, olyan közel állt hozzám. Elég kemény tekintettel nézett le rám.

- Meg akartam mutatni ezt a helyet neked, de nem a szoba tartalma miatt vagyunk itt, elsősorban.- 

- Miért is...vagyunk itt?- kérdeztem rekedten. Nem ígért jót ez a hangszín tőle.

- Fürödj meg és menj a másik szobába, ha végeztél. Majd ott elmondok mindent.-Okés…- feleltem és tettem, ahogy kérte.

Miután megfürödtem a mondott szobában álltam, egy szál törölközőben egy hatalmas fejtámlás ágy lábánál. Kristóf ugyanúgy felöltözve lépett be a szobába és halkan becsukta az ajtót maga mögött. 

- Feküdj fel az ágyra, középen.- adta ki az utasítást.

- Tettem, ahogy kérte.Kérem a törölközőt.- nyújtotta felém a kezét.

Kihámoztam magam az említett textilből és a kezébe nyomtam. Ott feküdtem meztelenül és vártam, hogy mi lesz a következő utasítás. Gyengéden eligazította a párnákat a fejem alatt és leült az ágyra mellém, hogy végig nézzen meztelen testemen. Simogatott a tekintete, hogy belepirultam. Egy ideig elidőzött rajtam, majd a szemembe nézve beszélni kezdett.

- Egy olyan meglepetést szerveztem neked, amiről még nem beszéltünk és tudom, hogy sokat járna rajta az agyad, aminek alapesetben lehet az lenne a vége, hogy lebeszélnéd róla magad. -

- Mi a meglepetés?- suttogva hagyta el számat a kérdés.

- Nemsokára meg tudod. Először azt szeretném megbeszélni veled, hogy beleegyezel abba, hogy kikösselek az ágyhoz?- kerülte ki a kérdésemet Kristóf. 

Értetlenül néztem rá, de bólintottam, mivel már előtte is kötötte ki a kezem szex közben, a beleegyezésem nélkül. Ez új volt. Megkönnyebbülten bólintott ő is és az ágy alól elő vett négy bőr bilincset és kötelet. Ez...nagyon...ÚJ VOLT!!! Érdeklődve figyeltem a mozdulatait, ahogy a lábaimat kötözte ki elsőnek. Párszor kérte, hogy hajlítsam be a térdeimet, így határolva be a mozgásomat. Mikor a kezeim következtek, az arcát néztem, mennyire összpontosított a műveletre. Miután úgy terültem el meztelenül az ágyon, mint egy tengeri csillag, újra leült mellém. 

- Rendben. Most, hogy sok menekülési lehetőséged nincs, elmondom mi fog történni. Olyan 10 percen belül egy szemfedő kerül még rád, majd csengetni fognak. Öt pasit rendeltem ide, akik egyenként meg fognak dugni, a felügyeletem alatt… és Te élvezni fogod, Kicsi Lány.- mondta nyugodt hangon. Kivert a hideg veríték.

- Hogy...tessék?!- szinte sikítottam, pedig nem akartam.

- Jól hallottad. - 

- De miért? És miért így?- kérdeztem, megrázva a lekötözött kezeimet.

- Ahhoz, hogy egyedül vállalj be egy gang banget, korainak tartottam. Viszont kontroll alatt nem fogod túl gondolni és nem esik bajod sem.- mondta, mintha magától értetődő lenne.

- Amint kiszabadulok, ezt megbánod.- szinte köptem felé. Meglepődött a hangnemen.

- Valóban? Miért is?- kérdezte értetlenül.

- Úgy volt, hogy mindent megbeszélünk, de helyettem döntöttél. Egy eléggé nagy horderejű dologról.- válaszoltam hideg hangon. Nem tudom, honnan jött ez a harciasság. Komolyan végig mért, mintha most látna először.

- Igazad van, de ezt még úgyis megbeszéljük.- mondta, majd a zsebéből elővette az említett szemfedőt és felhelyezte.

Kicsit vergődtem a béklyóimban, hasztalanul. Egy dühös horkanás kíséretében lenyugodtam, majd hallottam, ahogy Kristóf kisétál a szobából. Magamra maradtam, meztelenül, a gondolataimmal. 

 

‘Klafa...minek egyeztem bele a második kitételbe…?’ zsörtölődtem magamban.

‘Fogd fel úgy, hogy hamar kipipálsz egy dolgot a bakancslistádról.’ szólalt meg tudálékosan Hang.

‘Honnan veszed, hogy ez rajta volt a bakancslistámon?’ kérdeztem vissza.

‘Miért? Nem így van?’ értetlenkedett, meglepődve Hang.

‘Hát persze, hogy NEM!’ válaszoltam, nem túl kedvesen.

‘Nekem rajta van...vagyis ha neked lennék, rajta lenne.’ mondta álmélkodó hangon, Hang.

‘De hisz Te is Én vagyok.’ mondom neki, a szememet forgatva.

‘Haha, tényleg. Uh, ez már sok képzeletbeli fal… Akkor fogd fel úgy, hogy egy elfojtott vágy megvalósulása.’ poénkodott Hang.

‘Nem vagy vicces.’ hurrogom le.

‘Te sem, ha zsörtölődsz és adod a Miss Elérhetetlent. Fogadd el a helyzetet és hamarabb vége lesz.’ okoskodik Hang.

‘Hagyjál lógva inkább.’ válaszolok neki fáradtan.

‘Hah, a kiterülve találóbb lenne. Na pusszancs!’ üt még el utoljára egy poént Hang.

 

Óráknak tűnő idő múlva hallom, ahogy kinyílik az ajtó, majd egy kéz simít végig az arcomon. Megfeszítem magam, mire megfeszülnek a bilincsek is.

- Nyugalom, Kicsi Lány. Én vagyok. Nemsokára behívom az első úriembert. Hogy tudd végig a szobában leszek. Észrevettél egy fotelt az ággyal szemközti bal sarokban?-

- Igen...te szemét.- válaszolom, nem túl kedvesen.

- Na de, Kicsi Lány. Legyél barátságosabb. Megértetted?- kérdezi, majd olyan erősen rászorít a nyakamra, hogy szuszogva veszem a levegőt. Enyhén bólintok, mire elengedi a nyakam. Lihegve kapok levegő után.

- Helyes. Most az a fontos, hogy arra koncentrálj milyen és mekkora farkakat fogsz magadban érezni. Kíváncsi vagyok mekkora élvezetet nyújtanak majd számodra.- elmélkedő élt vélek felfedezni a hangjában.

- Majd az fog élvezetet nyújtani számomra, amikor a mellkasodon ülve fogom kiszorítani a szuszt a torkodból. Hogy szolgáltathatsz ki így, te köcsög?- szinte köptem a szavakat felé.

- Úgy érzem megsértettelek, de ezt a Te érdekedben tettem.- mondja meglepődve, miközben végig simít a jobb mellem alatt, az oldalamon. Megborzongok, de a hangom ellentétben van a testemmel.

- Úgy érzed? Meg az ÉN érdekemben? Ne nevettes.- horkanok fel, nem túl nőiesen.

- Új és élvezetes ez a harcias éned. Majd jól kielemezzük, de jöjjön az első számú jelölt. Ígérem, végig itt leszek a közelben, bármi történne.- a mondandója végét már a jobb mellbimbómnak suttogja. 

Megborzongok, ahogy megnyalja az immár kemény mellbimbómat. Átkozom a testemet, hogy így reagál az érintésére. Hirtelen megérzem nagy tenyerét a jobb combom belső felén felfelé haladni. Akaratlanul is széjjel tárom a lábaimat, hogy akadálytalan legyen a mozdulata. Ajkait keményen az enyémre szorítja, ahogy feldugta két ujját a hüvelyembe. Felsóhajtok dühödten a tudattól és ténytől, hogy milyen nedves vagyok már és milyen könnyedén siklanak az ujjai bennem. Pár percig csókolózunk és ujjaz, majd amilyen gyorsan lecsapott, olyan gyorsan szakad el tőlem. Tehetetlenül nyögök fel halkan, de az ajkamba harapok, hogy abbahagyjam. Csitítólag végigsimít a melleim között, majd kicsit igazít a szemfedőn.

- Nagyon jó, Kicsi Lány. Kezdjük hát.- mondja, majd felállva az ágyról, szólítja az első alanyt.

Ami ezután történt...meghagyom az emlékeimben az érzéseket és behatásokat. 

Élveztem? Ez tény. 

Azóta történt ehhez hasonló? Nem és nem is szeretném... 

Tapasztalat szerzésnek jó volt és ahhoz, hogy tágítsuk a tudásomat farok méret ügyileg, viszont nem gondoltam volna, hogy ilyenre vetemedik. Egy kicsit megrengett ekkor a bizalmam Kristófban, mégis uralta annyira a testemet és agyamat, hogy nem tudtam tőle szabadulni. Valahogy meglátta bennem azt a potenciált, amire én nem jöttem rá. Csak az, hogy rám erőltette, elvette egy kicsit a saját döntés jogát a dolognak. 

Miután az öt pasi elvégezte a dolgát rajtam és távoztak, Kristóf elrendezett körülöttem mindent és eloldozott. Elcsigázottan és fáradtan, sírásban törtem ki a karjai között. Sírtam amiatt, amit velem tett. Sírtam amiatt, hogy mérhetetlenül élveztem. Sírtam amiatt, hogy...úgy éreztem felszabadult a lelkem egy része a megerőszakolásom okozta sokktól. 

Fura az akkori érzésekre és emlékekre így visszagondolni. Fura és egyben jó érzés, mivel így van értelme annak, hogy visszatekintek a múltba és helyére kerülnek bennem dolgok, végleg.

Ami ezután történt és kezdetét vette, azzal végül ténylegesen megleptem Kristófot, aki még türelmesebb és egyben kíméletlenebb embernek bizonyult a szememben. Oktatóm és Mesterem, kíváncsi és állhatatos tanítványra lelt bennem.

Kata mára off és köszönöm, kedves Olvasó, hogy újfent elolvastad egy történetemet. :)

https://lilkathy.blog.hu/2021/04/11/stories_about_kata_elso_swinger_elmeny_es_sok_minden_mas

Hozzászólások (0)


A hozzászólások belépés után olvashatók.






 
aaaaaaaaaaaa