Stories about Kata (Első hármas...lányokkal)

Akkor csapjunk a betűk közé a következő 'első' történettel…

Hát, igen… A figyelemfelkeltő cím nem hiába van kint, mivel így történt. Olykor elgondolkodom, hogyan is lett volna jobb, ha mondjuk egy párral alakul ‘elsőre’. Vagy csak Kristóffal bevonunk valakit, harmadiknak. A kezdet-kezdetén nem gondolta jó ötletnek, amiért most már hálát adok neki. Hagyta, hogy szárnyaljak és később csatlakozott a “kalandjaimhoz”, ahogy Kristóf hívta őket. Mint, ahogy egy előző blogomban írtam, nem tekintettem vetélytársként a nembéli társaimra. Meg persze egy maszkulinabb énemet hívták elő belőlem. Ezt egy idő után Kristóf is észlelte. Emlékszem egy egész hétvégét szentelt annak, hogy kielemezzük, hogyan érzek a hölgyek iránt. Ámbár, akkor még nem volt tapasztalatom velük ágyakrobatika szinten, viszont...

Kristóf eléggé bátorított, hogy járjak utána milyen egy lánnyal a szex. Én pedig jóhiszeműen abban voltam, hogy segíteni fog. Nem így történt… Azzal indított utamra, hogy a főiskola pont a megfelelő hely erre. ...Aha… tekintve, hogy nem nagyon volt részem suli bulikban, mivel majdnem minden időmet lekötötte vagy a munka, vagy Kristóf. Így igyekeznem kellett szófogadó Kicsi Lányként belevetni magam a fősuli forgatagába. Pár hónapba telt, de megérte…

Már nem is tudom a sokadik fősulis bulin lézengtem és csak néztem a korombelieket, hogyan aljasodnak le. Nem mondom, hogy sznob lennék vagy anti-partiarc, SŐT! Csak akkoriban nem toltam túl az ilyenfajta emberi interakciókat ^^’. Szeretem magam körül megfigyelni az embereket és elmélázni azon, mire gondolhatnak. Vagy csak figyelni őket. (*psycho alert)

Így esett, hogy észrevettem két Kislányt egy nem túl távoli sarokban, sok fiú körözött körülöttük. Kissé támogatták egymást, mindketten elég részegnek tűntek és elnézve a távolból, a fiúkák igyekeztek ezt kihasználni. Kb 20 perce figyeltem hogyan hesegetik el a Kislányok a körülöttük nem túl meggyőző pávatáncot lejtő hímeket, közelebb merészkedtem. Kíváncsi lettem, mivel szerelik le őket. Pár lépésre álltam meg és azonnal meglepett tekintetet öltött az arcom, amint megcsapta egy mondat a fülemet:

- Én úúúúúúúúúúgy kinyalnálak egyszer téged. - suttogásnak álcázva mondta egyik Kislány a másikhoz hajolva.

- Ne viccelj, hisz imádod a faszt. - válaszolt gyorsan vissza a megszólított.

- De akkor is. Hisz tudod, hogy imádlak. - mondta az első beszélő és átkarolta 'világi barátnőjét'.

Mivel nem túl halkra sikeredett a vallomás, egy újabb hím igyekezett megmutatni magát és rátermettségét, hogy szívesen lenne a szendvics közepe. Viszont a Kislányok nem kértek belőle. Olyan mesterien csinálták, hogy csak ámultam. Ahogy így bámultam őket, jobban megfigyeltem a párost. Tipikusan ellentétei voltak egymásnak, aki megszólította a másikat: magas, karcsú, szőke (felemás cipőben...ja, nem, csak beugrott :D ), aki tudja mit akar és nem fél megvalósítani. A megszólított Kislány pedig (nem kicsit kedvemre való volt): alacsonyabb, teltebb, barnább és olyan őzike szemekkel, hogy éreztem meg kell szólítanom. Feltűntem nekik, ahogy szerencsétlenül ott állok tőlük nem messze, így közelebb invitáltak. Kissé megrémültem, mivel nem voltam jó a csajos ‘small talkokban’, de inkább villám csapjon belém, ha nem beszélgetek velük.

Hívjuk őket Fanninak és Panninak, a két kebel barátnő. Pár perc alatt megtudtam, hogy óvodás koruk óta jó barátnők és elválaszthatatlanok. Megemlítettem, hogy nekem is van egy ilyen ‘kebel barátnőm’. Fanninak itt felcsillant a szeme (a magas-szőke):

- Imádod annyira, hogy legszívesebben kinyalnád? - szegezte nekem a kérdést, mosolyogva.

- Hát...öööö...nem közelítettem meg ilyen szemszögből a kapcsolatunkat...de nem hiszem. Bocs. - válaszoltam, vontatottan és elgondolkodva. 

‘Vajon tényleg nem nyalnám ki?’ tettem fel magamban a kérdést.

‘Ne viccelj, azt is nehezen viseled, ha Kristóf csinálja. Amúgy is...honnan tudod hogyan kell nyalni? Tökfej.’ bukkant fel Hang, hogy adjon egy kicsit az önbecsülésemnek.

‘Maradj már, nem lehet olyan nehéz.’ vetem fel Hangnak.

‘Csak Te vagy képes így felfogni egy komplex dolgot.’ szinte hozzá képzelem Hang fejcsóválását.

Tovább nem tudtam magamban elemezni a felvetést, mivel Panni közbeszólt:

- Jaj, Fanni, hagyd már. Miért kell mindenkit megbotránkoztatni? Sajnálom, Kata, de már eleget ivott. Szerintem vissza viszem a koliba. - mondta, majd egy sajnálkozó mosoly kíséretében elkezdte indulásra noszogatni barátnőjét.

- Elkísérlek titeket. - ajánlottam fel a társaságomat a sétához és gyorsan megtámasztottam a másik oldalról, a már ingatag Fannit.

- Köszi, de ha maradni szeretnél…- kezdte Panni, de belé fojtottam a szót.

- Nem, jobb lesz, ha valaki józan is veletek megy. - mondtam szigorú hangon.

- Akkor köszönöm. - válaszolta és csendben kisétáltunk, hárman.

Ahogy haladtunk (az eléggé távoli) kollégium felé, Fanni csak nem hagyta annyiban a témát. Hol Pannira borult és hangoztatta az iránta való vonzalmát, hol rám, hogy megköszönje és felhívja barátnője szépségére a figyelmemet. Nem volt rá szükség, mivel már előtte felfigyeltem rá, de csendben maradtam. Pannin látszott nem tudja eldönteni, hogy menten elsüllyedne szégyenében vagy megüsse barátnőjét, amiért ilyen szószátyár. (Most így visszagondolva, el tudom képzelni, milyen érzés lehet velem egy részeg beszélgetés ^^’) 

Nem voltunk már messze a kolesztól és már számomra is elviselhetetlen kezdett lenni a téma, Fannitól. Így, amikor már a kolesz bejárata előtt voltunk, léptem egy merészet:

- Fanni, van egy ajánlatom. Ha egy hét múlva is így érzel a jó barátnőddel és az altájékával kapcsolatban, akkor hívjatok fel. Összehozunk valamit. - mondtam nagyon komolyan nézve mindkét lányra.

- Hogy...tessék? - nézett rám elkerekedő szemekkel Panni. Fanni pedig nevetni kezdett, ami csuklásba fulladt.

Nem szóltam semmit, elkezdtem a hátizsákomban toll és papír után kutatni, hogy felírjam a telefonszámomat számukra. (Igen, igen, hátizsákos lány vagyok. Vagy alkalmakkor nincs nálam táska. Ez a két opció van. *so useful, I know) Lefirkantottam és Panni kezébe nyomtam a cetlit.

- Jól hallottátok. Beszéljétek meg vagy át. Ha döntésre jutottatok egy hét alatt, hívjatok. Szép estét. - mondtam és remegve, hátat fordítottam.

Sejtelmem sincs miért tettem és hogyan jött a bátorság hozzá, de örültem, hogy nem támadtak nekem a lányok. Másnap reggel azonnal hívtam Kristófot és beszámoltam neki a ‘tettemről’. Először meglepődött a merészségemen hogy tényleges lépést tettem afelé, hogy lánnyal próbálkozzak. De hogy egyszerre kettővel? 

- Kicsi Lány, ne szaladj ennyire előre. - intett óvatosságra akkor.

- Jó-jó, nem is biztos, hogy lesz belőle bármi is. - válaszoltam durcásan, amire egy férfias nevetés volt a válasz. 

Mindig nevetett a kéjenc énemen, mivel tudta, hogy Ő hozta ki belőlem. Meg hát...kissé beleéltem magam a lehetőségbe, hogy két lánnyal, na. 

Eltelt az egy hét, majd kettő is, mire egy sms-t kaptam: 

“Szia, átgondoltuk. Mikor tudunk beszélni? Panni”

Remegő kézzel tárcsáztam Panni számát és megbeszéltük, mikor leszek a kolesz környékén. Hihetetlen idegesség hatalmasodott el rajtam, hogy mibe mentem bele. 

‘Képes vagyok rá? Meg tudom tenni?’ kérdeztem magamtól kétségbeesésemben.

‘Már a szikla peremén vagy. Minek akarsz visszalépni?’ szólt közbe Hang.

‘Nem mondtam, hogy visszalépek.’ válaszoltam értetlenül.

‘De gondoltál rá…’ mondta Hang.

‘Kavarognak bennem a gondolatok, hagyjál már.’ sóhajtottam fel.

‘Akkor kérj tanácsot az “Mr Férfitól”, hogyan lehet elbánni két hölggyel. Farok nélkül…’ csipkelődött Hang.

Na igen, jobb gondolat híján, Kristófot kérdeztem meg, hogyan is legyen. Ő pedig mindentudón csak mosolygott és annyit mondott:

- Megmutatom mit csinálj, de jól figyelj, Kicsi Lány. - majd demonstrálta rajtam.

Ötletekkel és nem kevés félelemmel telve találkoztam a Kislányokkal, hogy átbeszéljük, hogyan is ütjük nyélbe a dolgot. Ekkor értettem meg, hogy miért fontos a kommunikáció még a szexuális irányú interaktusok előtt. Máig napig alkalmazom ezt. Ha már képesek vagyunk beszélni, akkor osszuk meg a gondolatainkat/érzéseinket. (Am I right or am I right?)

Részletekbe nem megyek bele, hogyan is alakult az az emlékezetes délután. (Igyekszem egy 100as zsepit csatolni a bloghoz, mivel sikeresen összetörtem most emberek érzéseit azáltal, hogy nem írok le mindent :D ) Viszont...KIRÁLYSÁGOS ÉLMÉNY VOLT!

Persze voltak bénázások közben, kicsi nevetgélés és hosszú beszélgetés a végén. Ki mit és hogyan érzett, de mindent összevetve nagyon kedves emlék számomra:

A kitörölhetetlen kép, ahogy simogatják egymást.
A Kislányok halk nyögései, miközben csókolják egymást, ahogy ujjazom őket.
Az egymást buzdító szavaik, mikor felváltva nyaltam őket.
Heves csók váltások Pannival, aminek emlékére remegés fut végig a gerincemen, még most is.
Fanni morgása, ahogy élvez.
Puncijuk íze a számban, ahogy keveredik és megédesíti azt. 
 

Szóval...lánnyal való és első hármas élménynek többet kaptam a Sorstól, mint amire számítottam. Ahogy vissza idéztem ezt magamban, megrohamozott az a fáradtság is, amit utána éreztem. Nem tudom a férfiak hogyan képesek arra, hogy két lányt kielégítsenek, akár több alkalommal, de minden tiszteletem. Egy kezemen meg tudom számolni mennyi ilyen ‘gabalyodásban’ volt részem, csak lányokkal, de jobban elfáradtam, mint két pasival :D 

Arra is megfelelő volt ez a hármas kaland, hogy értelmet nyert számomra Kristóf monológja is arról, hogy jobban figyeljek a testem rezgéseire. Vizuális típus vagyok, így látnom kellet két lányon, hogy miről is beszél. Meg persze jobban tudatosult bennem az, hogy milyen Kislányok érdekelnek. 

Vegyes érzésekkel töltenek el ezek a visszaemlékezések, de inkább pozitív, mint negatív. Kevés történetről mondanám azt, hogy megbántam volna. Mivel vannak olyanok is. Hisz az Élet nem csak játék és mese... (Miért jutottam el a Hupikék Törpikékig?)

Szóval Kata mára off és köszönöm, hogy újfent elolvastad egy történetemet, kedves Olvasó :)

https://lilkathy.blog.hu/2021/03/27/stories_about_kata_elso_harmas_lanyokkal