Kislányok és (jótékony) hatásuk Katára

Ugyan írtam már Férfiakról, viszont nem mehetek el szó nélkül a Kislányokkal való tapasztalataim mellett. Íme hát, Uraim, legeltessék a szemüket következő soraimon, ahogy nagy vonalakban felelevenítem őket.

Említettem már, hogy gyermeki kíváncsisággal áldott (átkozott) meg a gondviselés. Így miután elkezdtem kibontakozni a szexualitásomban, rá kellett jönnöm, hogy nem tekintek vetélytársként a nőkre. Sőt, ha olyan illető került elém, akaratlanul is ártatlanul flörtölni kezdtem vele. Volt, hogy jó és érdekes kimenetelű lett; volt, hogy palira vettek. Az ismerkedés amúgy is két emberen múlik. Én pedig, ha megláttam egy lehetőséget, léptem. 

Akikkel eddig lefeküdtem, Kislányoknak neveztem el őket. Nem tudom miért, zsigerből jött az elnevezés. Lehet ahhoz van köze, mivel mindegyik nálam fiatalabb volt és tapasztalatlan. Lehet ahhoz van köze, hogy a szolga férfiakat, pedig mindig Kisfiúknak becéztem. Lehet ahhoz van köze, hogy hölgyekkel szemben mindig én vagyok felül.

Mivel így van. Önmagam adtam és a határozottabb énem vonzotta őket felém. Érdekes dolog ez. Most, hogy belegondolok Férfiakkal szemben is határozott vagyok… ideig-óráig. Majd, ha az agyam elfogadta, hogy a partnerem ‘fölém kerekedett’, átvált kislányosra a hangom. (Erre a mai nap hívták fel a figyelmem. Dammit, hogy ilyen kifejező a hangom. Pláne az arcom :D ) Na de tovább a Kislányokra.

Most jöhetnék a becserkészős dumával, nem fogok. Mivel olyanom nincs :D Minden Kislány más volt személyiségben, viszont két dologban megegyeztek: alkat és kor. Említettem, hogy fiatalabbak voltak nálam. Ehhez gyanítom az segített hozzá, hogy a tyúkanyó attitűdöm megkapó volt számukra. Bájos és bizalomkeltő tudok lenni...ha akarok. A másik dolog az alkat: ez lehet nárcisztikus felhangú lesz, de az olyan Kislányokra gerjedem, mint jómagam. Egy ínycsiklandóan kerek fenék, harapnivaló vádlik, buja halmok és mindehhez egy aranyos arc (*chef’s kiss). Iknow, iknow minden alkat szép a maga formájában, viszont mindenkinek van egy ideálja. Nekem ez jutott: a buján, telt női idomok és a férfiasan, viking állatok. Mégis egy olyan országban élek, ahol kissé (nem tudom máshogy megfogalmazni) elmaradottak vagyunk abban, hogy a keblünkre öleljük a plus size kultúrát. Kövezzetek meg, de így látom, mivel megélem :D

Ezáltal, hogy olyan formával rendelkező Kislányokkal töltöttem el pásztorórákat, olykor több estét, akikkel jól éreztem magam és (innen remélem) számukra is valósak voltak a megéltek és nem felejtenek el könnyen. Sőt! A hasznukra válhatott az, hogy egy nővel voltak, aki megérti őket és odafigyelt rájuk, hogy minél több élményben legyen részük. 

Rendben, aláírom, hogy az ki milyen figyelmes és odaadó az ágyban, nemtől független. Inkább személyiség függő. Az önfényezés nem kenyerem (habár lehet már átestem ama bizonyos paripa túl oldalára, pedig csak tényeket közlök ^^’ ) viszont mindig igyekeztem odafigyelni a partnereim rezdüléseire/vágyaira. Egy adakozó, figyelmes, tyúkanyó vagyok. Kata Mama…(nem hiába hívnak így a kollégáim :D )

Ebből következik az, hogy amilyen odaadó vagyok/voltam a Kislányokkal, egyoldalú volt a kényeztetés. Ott és akkor csak rájuk figyeltem, a saját élvezésem mellékes volt. Vagy csak annyi volt az élvezet számomra, amit a partneremen láttam/éreztem. Hogy érthetőbb legyen: deréktól lefelé nő nem érintett meg. Maximum a nőgyógyászom, aki nő, de őt nem sorolnám ide. Furán hangozhat, de a velük/rajtuk való játék és az ő élvezetük jobban izgatott, mint az, hogy viszonozzák. 

Bevallom a húszas éveim elején párszor fizettem azért, hogy megtapasztaljam, milyen ha egy nő használ vagy kényeztet. Mind kudarcba fulladt kísérlet volt, mivel a dominát körbe röhögtem és faképnél hagytam. A prostituált hölggyel pedig a végén teáztunk és eszmét cseréltünk. Szürreálisan hangzik, de ha nem velem történik, magam sem hiszem el :D

Ezek után elfogadtam azt és megbékéltem a tudattal, hogy a Kislányok iránti vonzalmam addig tart, míg én használhatom őket. Sem nem több, sem kevesebb. (Akik ismernek, tudják, hogy furán vagyok összerakva, de ezért -is- kedvelnek :) )

Sok mindent köszönhetek a Kislányoknak:

- könnyebb volt rendbe raknom magamban, magamat (does it make sense…?),
- jobban figyeljek a saját testem rezdüléseire,
- megérteni nem tudtam őket, de élhetőbb a tudat, hogy mit állnak ki a férfiak, miattunk :),
- a nők összetettsége hihetetlenül kiegészíti a férfiak egyszerűségét,
- finom illatu(n)k van,
- oh és azok a hamvas ajkak, mindenhogyan...imádtam/imádom máig napig!

Szóval, ahogy a Férfiak keménységükkel/határozottságukkal dugják meg az agyam, addig a Kislányok a kacérkodásukkal/puhaságukkal ragadják magukkal asszonyi szívemet. Ez még folytatólagos ‘első’ történetekben fontos tényező lesz. 

Így Kata mára off és köszönöm, hogy újfent elolvastad egy agymenésemet, kedves Olvasó :)

https://lilkathy.blog.hu/2021/03/17/kislanyok_es_jotekony_hatasuk_katara