Kapcsolatok, család, gyerek

(Reakció erre: A csalad az csalad)

Olvasva a kedves sorstárs írását, nem állom meg, hogy a bennem feltoluló mondatokat ide ne vessem.

Maximálisan egyetértek Lothario kollégával, de kiegészíteném még a család, gyerekvállalás előnyeit.

Mindezt úgy, hogy aki ismer, tudja, több mint 1,5 évtizedig leszbikus kapcsolatokban éltem, s jó pár évig tudatos szingliként, promiszkuis időszakaim is voltak, de jelenleg, immár 7. éve egy férfival (FLR), 5,5 éve egy gyerekkel kiegészülve illetve (s ezt meg kellett néznem, mióta, mert elfelejtettem) 2,5 éve házasságban.

Szóval láttam, átéltem mindent kb amit kapcsolatok, együttélési formákban át lehet élni.

Szerintem könnyebb együtt élni egy (ellentétes neművel) férfival (akkor is, ha szó szerint a viccbéli szórakozott professzor), mert kevesebb a dráma, kevesebb a hormoningadozás, mint egy nőnél. Persze az is lehet, hogy csak én nem találkoztam a megfelelő nőkkel életem során. (És itt hívom fel a figyelmet kedves 35-40+ nőtársaim partnereinek, h tessék komolyan venni ezeket, pl. utánanézni, mit jelent a perimenopauza, milyen nehézségeket jelent egy nőnek és MINDEN TÁMOGATÁST megadni neki. Mert nem azért üvöltözünk néha, mert ilyen a természetünk.) Egy igazán jó kapcsolatban önmagad lehetsz, lehettek csendben egymás mellett is, ha épp erre van igényetek, vagy alhattok néha külön is, mert mindketten introvertáltként így töltődtök pl. Egy igazán jó kapcsolatban őszinte az ember a szexuális vágyaival kapcsolatban is. És még mindig nem értem, h vki házasként, miért nem először otthon próbálja meg a vágyait megbeszélni, megélni. Hiszen, elvileg, ennél közelebbi kapcsolat kevés van.

Szerintem lelkileg egészségesebb együtt élni valakivel, mint egyedül, mert nem fejlődnek ki benned idióta szokások, tükröt kapsz minden nap magadról, s egyben tart lelkileg, van kihez szólni mindig, van kinek sírni, van kinek panaszkodni, örömöt megosztani - ez mind élmény, s erősíti a kapcsolatot. Idősődő, egyedül élő nőrokonaimon látom milyen szokásokat, pótcselekvéseket vesznek fel, mert magányosak. (Aki ismer idősődő, egyedül élő rokont, próbálja rávenni, h menjen emberek közé. Látogassa minél gyakrabban, vagy vigye el ide-oda.) Ráadásul a magány nem is egészséges, ezt számos kutatás bebizonyította, hogy rövidebb az élettartama azoknak, akik egyedül élnek, s szociálisan is elszigetelik magukat.

És a gyerek. Hm. Sokáig nem akartam gyereket, egyáltalán, azt hittem, hiányzik belőlem ez a hormon vagy akárni. Aztán találkoztam azzal az emberrel, aki most a férjem. És az is egyértelművé vált elég gyorsan, h akarok gyereket. Vele igen. És igazam lett, mert nála jobb apa nincs.

Kell a gyerek, sok okból, mert csodálatos nézni, ahogy fejlődik, ahogy testileg-értelmileg nyílik ki, ahogy alakul a személyisége. Imádtam látni, hogy az én apró kicsi lánykámnak 1,5 évesen határozott ízlése, elképzelései voltak sok mindenről. És olyan szép kinyitni és olvasni a lelkét, olyan jó hallani, hogy a könyvek szeretete ott van benne is: "Anyu, olyan izgalmas ez a mese, hogy beleugranék a könyvbe!".

Nagyon nehéz gyereket nevelni, én se hittem el, de évekre kénytelen vagy magadat, a saját igényeidet az övé mögé rakni. Most pl. 2 hétvégi randim ugrott azért, mert beteg lett. És éjszakákat nem alszom, ha rosszul alszik. És valóban, nem lehet akármikor egymásnak esni.

De jó, a legjobb dolog, hogy van gyerek az életemben.

Minden tagtársnak szívemből kívánom, hogy találja meg azt, akivel boldog hétköznapokat és még jobb ünnepnapokat élhet meg!

Szokásom szerint meghagyom a kommentelési lehetőséget, nem törlök kommentet sem, mindenki saját magáról fest képet a hozzászólásával.