Megtaláltam

Ezt a blogot elsősorban azért írom, hogy keretbe foglalja az elmúlt 4 évben írt vágyakozó blogjaimat, itteni „pályafutásomat”, adatlapomat. Másodsorban azért írom, mert aki olvassa és még mindig keresi a partnerét, talán új erőt merít belőle azzal, hogy látja, VAN remény, (itt is) meg lehet találni, akit keresünk.

4 éve, amikor regisztráltam, kevés esélyt adtam annak, hogy találok még az életben olyan embert, aki mindenben nekem való. Aki egyszerre lesz lelki-szellemi-intellektuális társam, legjobb barátom, útitársam az életben, szerelmem és szexuálisan is mindenben illik hozzám. Bár minden komoly és kevésbé komoly kapcsolatom a neten leltem meg (a net előtti korszakban is levelezés útján), valahogy nem hittem, hogy kész lesz még egyszer a szívem a szerelemre, lesz még komoly kapcsolatom.

Nagy utat tettem meg regisztrációm óta. 4 éve még külön „kezeltem” a BDSM-kapcsolataimat, nem gondoltam, hogy mennyit hozzátesz az élményhez mind testi, mind lelki szinten, ha az, akivel megélem a vágyaimat nemcsak barátom, haverom, hanem a szerelmem is.

Sok emberrel beszélgettem itt az elmúlt 4 évben, a filmklubon is sok embert ismertem meg. Elmondhatom, hogy néhány igaz barátra is leltem itt. Ezek a beszélgetések is segítettek az utamon, segítettek eljutni addig a felismerésig, hogy ha egy all-in-1 emberre lelek, az mekkora boldogságot, teljességet, az érzelmek és szexualitás (=BDSM) milyen magas fokú megélését hozza magával.

Úgy 2-3 éve már egy ilyen személyre vágytam, vártam. Nem vádolhat senki azzal, hogy nem adtam esélyt ennek. Jópár emberrel randiztam innen is, máshonnan is, de soha nem éreztem azt, amit Vele.

Másfél éve megismertem itt Őt. Nem írt hosszas, cirkalmas, ígérgető, „talpnyaló” bemutatkozó levelet. Egy kommentet írt egy blogomhoz, onnan indult a beszélgetésünk – természetesen az én „erőszakos” kezdeményezésemre. Lassan és fokozatosan mélyült a barátságunk.
Amikor találkoztunk, nem esett azonnal térdre előttem, nem hozta az összes BDSM-„sablont”, nem várt el tőlem semmit, ahogy én sem tőle. Nyitottan és érdeklődéssel szemléltük és fedeztük fel egymás személyiségét. Nagyon sokat beszélgettünk, naponta hosszú e-maileket írtunk egymásnak (és a mai napig is így teszünk, mivel jelenleg 200 km-re élünk egymástól).

Nem sok idő múlva már éreztem (és mondta is), hogy szeret, de láttam, hogy türelmes. (Ez például hasznos tanács annak, aki komoly kapcsolatot keres: nem sürgetheti magát vagy a másikat.) Sok időt, egyre többet töltöttünk együtt, egyre mélyebbre és mélyebbre hatolva egymás személyiségében. Nyilván voltak félreértések közöttünk, de az egymás iránt érzett tisztelet, szeretet mindig átsegített minket ezeken is.
Néhány hónapja történt, hogy heuréka-szerűen hasított belém a felismerés: hiszen én szeretem őt, nemcsak barátsággal, hanem vegytiszta, őrült, ám mégis, a barátságunk miatt mély szerelemmel. Életemben talán kétszer voltam szerelmes, és a legboldogabb periódusokban is volt bennem egy szemernyi kétely a másikban. Most nincs. Ahogy én vagyok az Ő élete szerelme, úgy Ő az enyém.

Ma már ott tartunk, hogy néhány hónap múlva elkezdjük közös életünket. Elhagyom szeretett szülővárosom, hogy egy másik városban kezdjek Vele új életet. Nem fájdalmas ez az elválás, hiszen új élet vár rám. Új, boldogabb élet, Vele. Közös célokkal, egymás kezét fogva, együtt felfedezve mindazt, ami ránk vár: a minden nap egymás mellett ébredés boldogságát, a szerelem, a barátság, az intimitás újabb mélységeit, a BDSM eddig közösen még meg nem élt csodáit, később pedig, ha minden jól alakul, a szülői lét adta boldogságot.

Szavakkal nem tudom kifejezni a boldogságom.

Ő nem csak a szerelmem, de a legjobb barátom, a társam is, akivel nemcsak a lelkialkatunk, a vérmérsékletünk, a születésünk napja azonos, de szexuálisan is tökéletes komplementerei vagyunk egymásnak. Bár korábban úgy gondoltam, furcsa lesz ennyi év egyedüllét után ismét együtt élni valakivel, most mégsincs bennem kétely, csak várakozás. Hiszen biztosan tudom, hogy Ő az, Ő az én legdrágább kincsem, aki nélkül nem akarok már egy napot sem elképzelni az életben.

Megérte várni, megérte nem feladni, megérte nem kompromisszumot kötni. Egymásnak lettünk teremtve és a karma úgy hozta, sikerült rátalálnunk egymásra, ezáltal erre a végtelen boldogságra.

Kívánok mindenki hasonló boldogságot! Aki meg még nem találta meg, annak hitet és türelmet!

(Blogbejegyzésem, mint mindig, szabadon kommentelhető, kommentet nem törlök. Ki-ki saját magáról ad bemutatkozást a kommentjében, legyen az bármilyen.)