Az eltűnés jelenség

Vannak bizonyos userek, akik regisztrálnak, sőt még VIP-et is vásárolnak, majd maguktól/ a következményektől (???)/ akármitől rettegve se szó, se beszéd eltűnnek egy beszélgetés közben, törölve profiljukat. Igyekszem megérteni őket, de nagyon nehéz.
Miattuk van az a szabályom, hogy aki párnapos regisztrációval szeretne beszélgetni, ismerkedni velem, annak azt írom: jelentkezz 3 hónap múlva ugyanezzel a profillal és folytathatjuk (ami persze még így sem garancia semmire). Ugyanakkor időnként (legutoljára tegnap, ami most épp aktualitását adta ennek a bejegyzésnek) kivételt teszek, ha értelmes, normális a profil, normálisan közeledik, beszélget. De most is bebizonyosodott, hogy nem kellett volna azt a párszor pár percet sem rászánnom az illetőre, mert ma reggelre ő is felszívódott.
Az egy dolog, hogy nem értem az okát - nyilván a virtuális világ adta arctalansággal sokan visszaélnek (bár én pont olyan vagyok virtuálisan, mint személyesen). De továbbra sem értem, miért jó trollkodni, miért jó más idejét lopni? Ráadásul közben a saját idejüket is pazarolják a hülyeségre…
Viszont komolyan elgondolkodtat a dolog, hogy ők ugyanígy viselkednek az életben? Hogy boldogulnak, ha ugyanez az attitűd jellemzi őket? A társuknak, az üzleti partnerüknek/főnöküknek/kollégáiknak azt ígérik, megcsinálnak vmit, majd eltűnnek szó nélkül?
Ugyanezt a jelenséget látom a filmklubon is. Miután már 2 és fél éve működik, ez idő alatt egy jó kis törzsgárda alakult ki, egy nagyon remek kis társaság, akik mindig örömmel jönnek és várják a következő alkalmat, hogy találkozzunk, beszélgessünk, filmet nézzünk, együnk-igyunk. Talán már elmondhatom mindegyik törzstagról, hogy a barátaimnak tudhatom őket. Minden értelmes embert (némi előszűrés után) örömmel várok a filmklubba- sokan jelentkeznek is, megkapják a részletes tájékoztató e-mailt a helyszínről, időpontról, majd szó nélkül nem jelennek meg és utána sem jelentkeznek. Ez kb. ugyanaz mint a fent leírt eset. Nyilván ők lettek szegényebb egy kellemes estével, sok értékes, értelmes ember megismerésének lehetőségével.

Nem értem hát az eltűnés jelenségét. Persze, first world problem, de elgondolkodtat a dolog, mert már nagyon sokszor megtörtént mind a filmklubos jelentkezések, mind ismerkedés során.
Én ezektől az esetektől nem leszek kevésbé boldog és kiegyensúlyozott, de sajnálom azt az időt, amit tőlem ellopnak ezek az emberek, sajnálom azokat, akik ugyanezt megtapasztalják- és az eltűnős embereket is sajnálom: nehéz lehet önmagukkal lenni a nap 24 órájában.

Peace, love.

Kommenteket, ahogy eddig sem, most sem törlök. Saját magadról mutatsz képet általuk. :)