Feng shui meg a f*szom

Ma este self-care van. Mert megérdemlem. Vagy mert unatkozom, basszus. Whatever.

Felcsapom a hűtőt: egy félig üres, vagy félig teli prosecco (ez már filozófiai kérdés), egy sajt, aminek egyszer már lemetéltem krumplihámozóval a megsárgult, penészes csücskét, és egy szomorú avokádó. Kinyitom a prosecco-t: olcsó, és habzik, mint a szorongásom, amikor anyám felhív, hogy „mikor jössz már haza látogatóba a barátoddal?”. A kvantumbizonytalan sajt- és avokádókockák remegnek a tányéron, ahogy beviszem őket a hálószobába. Egy pillanatra elcsábulok, hogy betegyek valami keleties meditációs zenét is, de aztán eszembe jut, hogy az ilyen new ages baromságok csak a kései kapitalizmus cseles eszközei arra, hogy elfelejtsd: minden egyre gyorsabban lesz egyre szarabb.

Helyette inkább felrakok egy gyors face maskot, azt a feketét, ami úgy néz ki, mintha Batman porn parody cosplayre készülnék, majd belehuppanok az ágyba, és mehet a doomscroll. Soft reboot mode: ON.

Első poszt: random insta-girl „minden nap új esély a boldogságra” captionnel. Oké queen. Én momentán azt éreztem, hogy a boldogság elütött egy kukásautóval, és utána még rám is tolatott. Inkább hagyjuk!

Bedobom a másfél-két liter "vizet" (alkoholos vizet, de ki tartja számon), amit egész nap elfelejtettem meginni. Bizony mondom néktek, hydration is key, bitches! Érzem, ahogy az arcomat lassan elönti a pír, ellazulok és megfeszülök egyszerre, valahol némán és nedvesen megmoccan valami. Szóval rágyújtok... egy gyertyára. Igen, mert leszoktam. 2 hete, 17 napja, és 21 órája. Büszke vagyok, és szenvedek. A szoba meg úgy szaglik, mint egy kibaszott IKEA showroom: ha más nem, legalább az a kurva feng shui legyen pozitív. Egy pillanatra elhiszem, hogy én vagyok a főhős egy coming-of-age filmben, elönt a kissé már kinőtt teen angst, és várom, mikor mászik be Robert Pattinson az ablakon nézni, ahogy alszom. Nem jön a rohadék. Helyette felpattan a Messenger, és valaki rámír: „heyy”. Csak ennyi. heyy. Hát heyy neked is, B+!

Komolyan, ha egyszer indítanék egy startupot, akkor egy olyan appot fejlesztenék, ami ilyenkor automatikusan visszadobja az üzenetet, hogy "try harder!". Lehet, hogy jövőre pitchelek egyet a Cápák közöttben. Szerintem Balogh Péternél jó lennék egy kis mentorálásra.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve benézek az éjjeliszekrényem fiókjába, aztán eszembe jut, és elszomorodok. Felteszem a kedvenc „I hate everyone but in a sexy way” playlistemet, és közben hangosan kommentálok mindent, ami a feedemen jön, mint valami quirky sitcom mellékszereplő. Rágom a szottyos avokádót meg a szikkadt sajtot, és felragasztok egy sticky note-ot a koponyám belső falára, rajta a szöveggel: bor, sajt, ceruza elem.