Lèlek a sötètben
Van amikor elfáradt az ember lelke.
Van akinek szép csendben s èszre se veszi. Csak kikopik az igazi èletből ami energiát ad mert csapdába esik a szürke mindennapokban.
Èn észrevettem. Ő is.
Nekem nem voltak szürke mindennapjaim. Csak fèny.
Az enyém ott ègett fel egy atomrobbanásban. Nem csendben, hanem hatalmas lánggal.
Maradt a fekete pernye. Túlèlő, fény nem maradt.
Csak az a szemtelen lény bennem ami megèrezte itt az ő ideje, nosza foglaljon el mindent s bármit tegyek tegyem azt...