Szubság, mint identitás

(Reakció erre: megint)

Én leszek most a gonosz mostoha, de kicsit megtriggerelt ez a blog, szorri. Ez a Szabó Lőrinc féle szubság (már ha valakinek a lapján ott van a Semmiért egészen, az eleve egy veri big 🚩), ő, felvállalom, geczi vagyok, de ezzz kóros. És a baj még csak nem is ez, hanem hogy ez a mienk mondjuk talán eggyel jobb világ, mint egy trónok harca plö, mert legalább nem esznek meg sárkányok és nem jönnek a Mások, de azért nem is egy unikornisos szivárványos utópia nagyon jó emberekkel. A gyengeséget, a feltétel nélküli odaadást, főleg az olyat, amit nem arra méltó egyedeknek, mérés nélkül osztogat az ember lánya, kihasználják, kizsigerelik, eltiporják, aztán ott hagyják az út szélén megmurdelni.

Persze, most itt filozofálhatnánk, hogy dehát a szubság, meg a mélység, meg a KöTeLéK, de az igazság az, hogyha magadat nem tartod semmire, akkor a világ se fog. Ha nem őrzöd a lelked kincseit kőfalak mögött, akkor majd az első mihaszna pitiáner tolvaj jön és elviszi. És akarunk mi adni mihaszna pitiáner tolvajoknak bármit is?

(Hint: neeem!)

Mert nem érdemlik meg! Felőlem legyél szub, de legalább olyannak mondd, hogy "gazdám", aki megérdemli. Mert a blog alapján ez a faszi maximum egy tökönrúgást érdemelne, és most akkor még very demure voltam.

Sajnálom, kicsúszott.