Miért csináljuk ha tudjuk, hogy fájni fog?

Van, hogy beleszeretünk valakibe, akibe nem kéne.
Olyasvalakibe aki nem viszonozza, azt amit te érzel iránta.
Nagyon kedvelitek egymást, de az ő részéről ez csak barátság. Barátság némi extrákkal…
Soha nem lesz igazán a tiéd, de azért időnként mégis csak oda adja magát.
És ismét elvarázsol teljes mértékben, újra fellángolnak az érzelmek, de mivel csak egy oldali a dolog azzal a lendülettel át is fordul fájdalomba. Nemet lehetne rá mondani és így elkerülni a fájdalmat.
De nem tudsz, vagy inkább nem is akarsz. Akkor sem ha tudod, hogy nagyon fog fájni.
Olyan ez, mint az italozás. Tudod, hogy másnapos leszel tőle, de néha azért mégis jólesik. Mert jóleső, bódító érzéssel tölt el, mert elfelejted tőle minden bajodat, levetkőzheted gátlásaidat. És csak iszod és iszod…
Aztán jön a másnap. Sajog a fejed, mindened fáj, nincs erőd kikelni az ágyból és azt kívánod bárcsak inkább megpusztulnál.
Megfogadod, hogy soha nem iszol többet.
Aztán telik, múlik az idő és egyszer csak megint felbukkan, és te már nagyon jól tudod, hogy ez bizony másnap igen szar lesz.
De kívánod, és hát annyira jólesik, és még finom is.
Úgyhogy fogod, és jól meghúzod….
Az üveget is meg Őt is.