Elrablásom története 1.rész

Félhomályos,,nyirkos helyiségben tértem magamhoz, a fejem feletti vékony ablakcsíkból ítélve valami alagsori pinceszerűség lehet. Időérzékem elhagyott, azt sem tudtam, hogy este van vagy reggel és ebben a keskeny világító rés sötétszürkesége sem segített. Ösztönösen nyúltam a telefonomért, hogy megnézzem mennyi az idő, de ez naiv próbálkozás volt, gondolom azt már rég elvették tőlem. Sejtelmem sincs hogyan kerültem ebbe a szorult helyzetbe. Arra még emlékszem, hogy katonai táborban voltunk, amit bizonyít a rajtam lévő katonai egyenruha. Próbálom kitalálni a helyzetet, talán katonatársaim furcsa viccéről van szó, vagy valami éles stressz tesztet végeznek rajtam, vagy tényleg valaki, valamilyen okból csak egyszerűen elrabolt, hogy hogyan azt nem tudom. Megnyugtatásképpen megpróbálok rágyújtani, már gombolom ki a zubbony felső zsebét a cigiért amikor résnyire nyílik az ajtó és határozott arccal a falhoz, kezeket fel utasítás hangzik. Parancsokhoz szokott emberként hajtom végre az utasítását. Hallom ahogy nyílik az ajtó és érzem amikor a hátam mögé érve szétrúgja lábaimat a nagyobb terpesz eléréséhez. Keményen motoz végig a feltartott kezeimtől kezdve halad lefelé. Jobb felső zubbonyzsebemben észreveszi a cigi kellékeket kiveszi eldobja azokat, erre magának nem lesz szüksége mondja és folytatja tovább a motozást. Mivel úgyis le akarok szokni arra gondolok, hogy valami hasznom legalább nekem is lesz ebből a számomra még mindig ismeretlen helyzetből. A nemi szervemhez érve azt keményen megmarkolja csavarva meghúzza. Felszisszenek, fáj de kibírtam már nagyobb fájdalmat is. Lassan ér le a bakancsaimig, amiket szintén tüzetesen megvizsgál. Nem mozdul hangzik az újabb utasítás mikor érzem, hogy kilép a lábaim közül és én próbálok kisebb terpeszben állni. Jobb kezemet megfeszítve helyezi a hátam mögé és már hallom is a fémbilincs kerregő, racsnis hangját érzem a fémet a csuklómon. Ugyanezt teszi a bal kezemmel is, majd amikor ez is meg van mindkét bilincset megfogva még egy fokot kattint mindkettőn. Nem szoros, de azért érezni, hogy rajtam van. Próbaként széthúzza a kezeimet, meggyőződve arról, hogy tényleg tehetetlen vagyok. Állok így mozdulatlanul, tehetetlenül tűrőm, ahogy fejemre húz egy fekete zsákot, ami leér egészen a vállamig. A durva szövésű anyagban elsötétül a világ, de legalább a levegőt átereszti. A zsák alsó részét egy szíjjal fogja össze a nyakamon, amiről egy lelógó lánc himbálását érzem. Megfordít és megint terpeszbe kell állnom. Most, így szemből az eddig elmaradt zsebeimet ellenőrzi. A másik felső zsebemből kiveszi az irataimat összeveti a nyakamban logó azonosítóval, megállapítja, hogy stimmelnek. Az oldalsó kanálzsebből kiveszi az eszcájg készletet, csak a kanalat rakja vissza. A. lábamra is bilincs kerül, most összébb rúgja őket, hogy a lábbilincs lánca elérje a másik lábamat is. Készen vagy mehetünk nyugtázza elégedetten teljes kiszolgáltatottságomat.