BDSM 40 felett

Emlékszem kezeim hátul a bokáimhoz kötve térdeltem egy aránylag puha "lábtartón".... Próbáltam rohadt mód átszellemülni, de csak vihogni tudtam....Leginkább magamon.

Pár éve meg se kottyant egy 3-4 órás "felakasztás" az ajtófélfára, lógtam boldogan, kezeim lábaim szerteszanaszét, aztán maximum tekergettem hol a csuklóm, hol a vállaim, na meg igyekeztem pipiskedve a lábaimat is mozgatni, amennyire tudtam. De hogy tök jól elvoltam.....

Aztán tessék, eltelik pár év és azon kapja magát az ember lánya, hogy 10 perc térdelés után nem érzi a vállait, a combja ég és még csak nem is azért, mert mondjuk veresre lett verve, pusztán már nem bírja a strapát. Kultúráltan nyáladzottam a szájpecekben és azon imádkoztam, nehogy leforduljak, mondjuk fejjel előre, mert az orr és arccsonttörés nem szerepelt a terveinkben!!....

Ez a sztori ma reggel jutott az eszembe, mikor vígan felébredtem és konstatáltam, hogy fáj a derekam...... Meg az első 10 métert is úgy tettem meg A-ból B-be, hogy a 100 éves dédim elismerően csettinthetett volna, mert simán hoztam az Ő részidejét, a járástechnikám is 10 pontos volt....:-D

Szóval ciki vagy sem, de rohadt keveset beszélünk arról, hogy bizony X év felett már nem olyan virgonc a sub, meglehet már 50 felé a Dom sem az a misztergréjj tipusú figura, aki este 10-től reggel 6-ig játszani óhajt és szakadatlan lelkesedéssel üti-vágja szíve egyetlen fonottkalácsát......

És ekkor eljöhet az a pont, mikor ki kell teríteni az asztalra mindenkinek a lapjait újra, mert rohadtul új party indul és teljesen mások a tétek és a leosztás is!!

Eltolódhatnak a prioritások.

Nálam például a 3-4-5 évvel ezelötti "elvárások" teljesen mások voltak, mint amit most szeretnék. És rohadtul nem csak sexuálisan. Azt gondolom az ember ahogy idősödik, úgy érzékeli egyre nagyobb mélységeiben ezt a világot és teljesen mást gondolhat róla most mint fiatalabb korában...

Megváltozott test.

Hát igen.... Már nem hamvas 20, nem tüzes 30, hanem érett 40+.... Ráncok, plusz kilók, amik a hormonváltozás okán kusznak fel, tónusvesztett bőr, egy-egy emeletet lecsúszó " kezelőpanelek". ( esetemben utóbbit nem bánom, mert nagy rajongója vagyok a mellkötözésnek és tapasztalatom szerint kimondottan üdvözítő a kissé megereszkedett puha mell ebből a szempontból) Bárki bármit mond, minket nőket megviselnek ezek a változások és erősen kihathatnak kapcsolatainkra.....

Megváltozott egészség.

Talán végig sem gondoljuk, pedig hopp egy kis cukoringadozás, hopp egy kis vérnyomásprobléma, hopp egy kis "kiszáradás" a kevés vizfogyasztás okán, hopp itt egy görcs, ott egy beálló derék,hát stb és máris oda a boldogító " igen ne hagyd abba" .....

Megváltozott érzelmek.

Nem hazudok, bizony teljesen máshogy érzek most, mint mondjuk 5,10 éve. Másképp élek meg dolgokat érzelmieg és mást gondolok magamról, a körülöttem létező világról.... Már nem feltétlenül az első és legfontosabb, hogy a szeánsz végén azon agyaljak, mekkora király vagyok, hogy ezt is kibírtam! Hurrá ujabb határátlépés!!! Nem mondom fontos, de már nem elsődleges. Már nem a tébolyt keresi az ember 40-50 felé, hanem a lelki stabilitást. Én legalábbis....

És ez csupán a női oldal.... Gondolom a férfiak szintén küzdenek hsonló "problémákkal" akár testileg,lelkileg fizikailag vagy bárhogy!!

Tudoooom erről cink beszélni, miféle Dom már az, akinek merevedési problémái vannak, vagy már nem abban leli kizárólag az örömét, ha az imádott kakaóscsigáját éjszakákon át cibálja a hajánál fogva.

Az meg már milyen szub, aki reggel nyögdécselve botorkál ki a konyhába, karfiolos, striás seggel és nem egy duplaleszúrt rittbergerrel pördül rá a brére hajnali ötkor?! ......

Azt tapasztalom, hogy sok esetben a valóság nem ugyanaz, mint amit az ember fia/lánya akar/tud/képes megélni.

Jöhet egy kis kék csoda,füstölgő rasztafari, spuri, tabi,franc tudja még mi, de csupán ármeneti "bódulatot" hozhat.... reggel az ember felkel, vagy két nap után bebasz a ledzsaló és ugyanott van, ahol elötte, csupán tett egy szánalmas próbálkozást..... A vége az, hogy szembe kell nézzünk a ténnyel.... Elmúltak a fiatal évek és már semmi sem ugyanolyan. Ez nem rossz....Nem jó..... Ez egy egyszerű tény....

Tök jó volna eljutni oda, hogy erről lehessen őszintén beszélgetni, mert ennyi kapuzárási pánikban szenvedő díszfaszt és pánikoló, saját magát kimaszkírozó szerencsétlen nőt ritkán látni egy helyen...

A magam részéről igyekszem kellő vidámsággal és könnyedséggel venni a felmerülő akadályokat. Már nem koton van a táskámban meg váltóbugyi fogkefével, hanem ginko biloba, fájdalomcsillapító meg délkoreai csodakrém a ráncaimra :-)

Sillyke