Reakció a reakció reakciójának a reakciójára

(Reakció erre: Csak másban moshatod meg arcodat)

Az örökölt sorsok cimű blogomban a saját utam egy részét írtam le! Az én meglátasom ez. Azt látom itt, hogy az emberek egy része úgy tekint a BDSM-re, mint valami gyógymód, terápia, megoldás valamire, ami évek êvtizedek óta marta a testet és a lelket.

Hazudnék ha azt mondanám nem volt részem terápiás jellegű "együttlétben". Utoljára egy "beragadt" gyászfolyamatot sikerült ujraindítani, ami segített pl a panikrohamokat is kissé enyhíteni.... Sok mindennek kellett akkor ott abban a pillanatban együtt állnia. Elsülhetett volna szarul is és akkor nem hogy egy probléma megoldódott volna, hanem csináltunk volna plusz még egyet!!!

Az igazság az, hogy a legtöbb Dom semmiféle tudással nem rendelkezik ahhoz, hogy bármiféle valódi segitséget tudjon nyújtani egy valóban traumatizált szubnak.

Viszont...... Remek lehetőség előadni a rendithetetlent, a megmentőt, a hatalmast.... Sajnos sokan be is dőlnek neki, én is beleestem ilyenbe.

A varazspináért folytatott harcban bármi megengedett 🤔🤔 még az is, hogy a lelkileg rottyon levő szubot atbasszuk megvezessük, hülyének nézzük, manipuláljuk stb.

A lényeg ezen a szinten hogy a faszi egója az egekbe legyen, bármi áron.

Zárójelben jegyzem meg, hogy véleményem szerint akik ezen a szinten mozognak itt Domok, épp úgy szakemberek segitségére szorulnak, mint azok, akikkel körülveszik itt magukat!!!

De még mindig azt mondom, a BDSM egy remek dolog bármilyen szinten is éljük meg azt!!!

A lényeg hogy lehetőleg ép lélekkel legyünk jelen!!!