1,%

Az én 1%-om

Életem egy részét úgy éltem le, hogy 50-60%-on "kotyogtam" a banilla világban és ez megfelelt.

Örültem annak, ami akkor volt, ami megadatott és nem kergettem a maradék 40-50-et...

Azt gondoltam minek, hiszen sokaknak ennyi sem adatik meg. Közepes kamatyok, közepes érzelmek, középszerű élet....

Aztán úgy adódott, hogy kinyíltak ajtók, amik mögött ott lapult minden, ami kimaradt az életemből és megadatott a lehetőség, hogy belépjek ezeken....

Nem beléptem, egyenesen berúgtam a picsába és fejest ugrottam az érzelmek, a vágyak, a megélések kavalkádjában..... Magam mögött hagytam mindent és mindenkit, aki a régi életemhez kötött....

Elkezdtem keresni a 100%-ot, a tökéletes pillanatot, a tökéletes orgazmust, a tökéletes megélést és majdnem, majdnem megvolt...Nem is egyszer...

De valami mindig hibádzott. Az a fránya 1%!!! Az valahogy nem adatott meg.

Nem arról van szó, hogy örök elégedetlen volnék, nem is arról, hogy semmi nem elég....

Inkább arról, hogy nem alkuszom...Már nem... Ez lett a keresztem, ami felemel, lehetőséget ad szárnyalni s egyúttal az elkárhozott lelkek közé vet a mélybe.

Mi, akik így élünk, mindent megadunk és mindent el is veszünk ezért könyörtelenül.

Ellökjük azokat, akik megelégszenek a kevesebbel és keressük azokat a keveseket, akik szintén űzik a maguk kibaszott 1%-át.

Önző volnêk? Kihasználok másokat? 🤷🤷

Van, akinek Én vagyok az az 1 és van, akiből én taposom ki azt, ami nekem kell. Mert legyek bármennyire "szolgalelkű" szub, kétsége senkinek ne legyen afelől, hogy nem veszem el azt, ami nekem belőle kell!!

Cserébe viszont megkapja az Ő 1%-át tőlem önszántamból, vagy erővel :-)

Ez egy változó, megújuló, folyton mozgásban lévő "igény", ami mint egy drog, úgy tol minket előre könyörtelenül és mámorítóan.

Nekem ez a világ megadta azt a teret és szabadságot, hogy gátlástalanul, szégyenérzet nélkül éljek.

Hogy kereshessem a magam 1%-át testileg, lelkileg, érzelmileg, szexuálisan és amúgy bárhogy, ahogy csak akarom!

Sillyke