Ide nekem az oroszlánt....Is...

Visszatértem... Tán el sem mentem innen igazán, talán itt sem voltam teljesen.... egyik sem igaz és mind helytálló...

Voltak akikről szentül hittem, hogy " az igaziak " és voltak bizonyosan olyanok, akik ugyanezt gondolták rólam.... Mind tévedtünk és ez így van jól. Kivettük egymásból, amit tudtunk, akartunk és átadtuk mindenünk, amit lehetett.

Visszatekintve az elmúlt évekre azt kell mondjam, hogy bár tanulságos idők voltak és minden pofon kellett ahhoz, hogy most itt üljek és erről írjak, mégis teljesen más ember lettem, mint amivé válni akartam akkor. Cuki, alázatos, szófogadó szub akartam lenni, mert azt képzeltem ez a helyes és ez tesz majd boldoggá.

Gyenge voltam és bizonytalan. Féltem minden újtól, habár a zsigereimben éreztem, hogy ezek azok a dolgok, amik boldoggá tesznek és ez az a létforma, amire mindig is vágytam. Pechemre itt rendre olyan férfiakba, "domokbadirektkisbetűvel" botlottam, akik szintén bizonytalanok voltak, vagy magukban, vagy bennem, vagy csupán mást akartak... Ma már hálás vagyok Nekik, akkor majd beledöglöttem a "hullámvasutazásba". Ők lettek azok a megtapasztalások, amik szükségszerűen jöttek, hogy engem erősítsenek. Bízom benne, hogy én is adtam Nekik olyan "útravalót", ami előre mozdította az életüket valamilyen szinten!!

Szóval idővel a kis bizonytalan, elveszett szub, aki csapongott, bolyongott szerteszanaszéjjel, egész megerősödött lelkileg. Már nem kerestem kétségbeesetten a Domomat, már nem láttam minden szembejövő férfiben a lehetőséget, sőt. Már kurvára nem akartam megfelelni vad idegen krapekok elvárásainak, akik belőlem merítettek erőt, hogy az elcseszett életüket helyre tegyék így, vagy úgy.

Elkezdtem végre magamra figyelni. Hogy engem mi tesz boldoggá? Hogy én mire vágyok? Hogy ebben a világban hol a helyem és mi a feladatom?
És most hagyjuk a sablonos dumát a szubról, akinek egy dolga van, mégpedig szolgálni...Faszt... Egy feladata van, boldognak lenni!!
Engem a szolgálat tesz boldoggá? Oké, akkor szolgálok. Nem azért, mert valaki nekem megparancsolta, hanem mert Én ezt szeretném és van erőm ezt megtenni!
Engem a fájdalom elégít ki? oké, akkor legyen, de nem azért, hogy megfeleljek egy szadista, vagy Dom igényének, hanem mert van bátorságom megélni!
Szeretek 9 éves kislány lenni? Juhéjj, szuper, de nem azért, mert a Domom DD típusú, hanem mert ez engem kielégít és nincs bennem szégyenérzet ez miatt!
És a sort folytathatnám a végtelenségig, bár azt hiszem, aki érti amit írok, annak felesleges, aki meg most felrúgta prüszkölve maga alól a hokedlit, azt ezer példa sem tántorítja el hitében, hogy Ő a mindent tudó atyaúristen, én meg egy hülye vagyok.

Piszok erős lettem, stabil, kiegyensúlyozott lélekkel, kristálytiszta gondolatokkal és vágyakkal. Bátor lettem, még ha az új helyzetek kissé megingatnak, már nem félek vagy nemet mondani, vagy belevágni. :-)

S ezen a ponton lépett be az életembe valaki, aki nem ítélkezett, nem minősített, elvárásai is pont olyanok voltak, mint az enyémek: Jó érzéseket adni és kapni.
Meg sem lepődtem, amikor kiderült, azt se tudja mi a franc az a Pixie és magasról tesz az olyan dolgokra, hogy öltöny, meg rolex, meg lovaglópálca. Bazdmeg Neki nem kellettek ezek a "jelmezek" és "kellékek". Az első találkozásunkig azt is titkolta, hogy mivel foglalkozik. Egyszerűen nem volt téma, nem volt fontos.

Elvitt magához, miután megvacsoráztunk és kellemesen beboroztunk. Ültem a heverőn, Ő az asztalnál és nézett.
- Mi legyen most Alexa, mit szeretnél? kérdezte, én meg lestem rá mint kurva az erzsébetutalványra.
Nem értettem, miért kérdezi, hiszen Ő az, akinek a helyzetet irányítani kellett volna...Hittem ezt addig.
- Alexa jól figyelj rám, mert egyszer mondom el. Szarok a szubságodra, szarok arra, hogy eddig ki mit és hogyan várt el tőled, hogy te kinek mit tettél meg és mások mit tettek veled! Engem az érdekel, hogy te mit szeretnél ma este? Mit szeretnél tőlem és mit teszel azért, hogy jól érezd magad. Én tudom ezekre a kérdéseimre a magam válaszait és ha a te gondolataid egyeznek az enyémmel, akkor minden rendben lesz, ha nem akkor nem fogunk belemenni semmibe! Megértetted, értelmezted amit mondtam?
Bólintottam, de nem voltam egészen biztos abban, hogy vágom amit mond. A rozé azért bekavart rendesen. :-)

Életemben először azért térdeltem le, mert minden porcikám erre vágyott. Kibaszottul, mocskos mód élveztem, gátlástalanul és felszabadultan vigyorogtam, miközben másztam elé át a nappalin. Nem volt para, nem volt "jajj most mi fog történni", nem volt félelem, amiről itt sok szub regél. Volt helyette erő, önbizalom, bizonyosság és gátlástalanság.
Hol érdekelt, hogy mit fog szólni, ha odaérek a lábához és jól bekapom a lábujját.. Hol érdekelt, hogy engedi-e, hogy hozzáérjek, vagy megcsókoljam. Tudtam, hogy ezt akarom, ezt élvezem és akkor értettem meg mindennek a lényegét.
A BDSM csak és kizárólag úgy él és működik, ha a gondolataink, vágyaink, érzelmeink és tetteink, mint a fogaskerekek, összesimulnak.

Én ezt akartam, Ő pedig, hogy egy nő önszántából, manipulációktól mentesen, játszmák nélkül akarja Őt és hogy szolgáljon!!
Soha nem kérdöjelezte meg a szubságom, soha egy pillanatig sem akart gyengíteni, vagy elbizonytalanítani.


Erős, magabiztos szub vagyok!! Csak erősebb, magabiztos Domot tudok/akarok szolgálni...