Köszönöm apa

álltam a küszöbön... 6 éves lehettem.. pici lábam, előre majd hátra billegtettem, mint egy libikokát. kis kezemmel kapaszkodtam az ajtófélfába és néztelek..
te ültél a szocreál 70-es években gyártott rugos heverőn, a cigarettát sorban "etted" , mig a szobát ködként nem borította be a füst...
"dolgoztál", ilyenkor senki meg se nyikkanhatott, mert "apa nagyon dolgozik"...
akkor még nem tudtam, mára rájöttem, hogy nem azért burkoloztál füstfelhőbe, görnyedten a papirok fölé, mert dolgod volt velük, hanem mert nem akartad meglátni anyám kék zöld foltjait, amit a hétvégén összeszedett megint.
folyton leesett az emeletről. hol az orrára, hol az álkapcsára, hol egyszerre mindkettőre.... no, hát ügyetlen volt nincs mit tenni... viszont a fogait szépre megcsináltattad ez dicséretes....

álltam a küszöbön..... 14 éves lehettem.... vagány cipőmben libikokáztam a deszkán, ami kissé már nyikorgott alattam.. neonpinkre festett hosszu körmeimel kapargattam az ajtofélfárol a zománcot és néztelek..... te alsogatyában feküdtél a heverőn és bámultad a tv-t.... no nem azért mert olyan érdekes volt kudlik julival a delta, hanem nehezen viselted, hogy pont olyan ügyetlen vagyok mint anya.
folyton leestem az emeletről... nekem szerencsém volt, hamar megtanultam, hogy nem arccal csapodunk bele a padlóra... igy rendszerint a vállam, a karom, vagy a nyakam lett kék zöld foltos....
gyűlölted, hogy megszolalásig hasonlitok anyára... miután ő elment, földszinti kéróba, csak hogy ne essen kelljen hetente, te a látványomat se viselted el....

álltam a küszöbön..... 22 voltam.... zacskoval a körömcipőmön billegtem a küszöbön.... az ajtofélfába kapaszkodtam, mikor a nővér mellém lépett
-ez a harmadik neki, nyugalomra van szüksége! sok pihenésre, megértő, türelmes családra!
-egy pszihologusra, meg egy elvonora inkább...
szoltam halkan.... és néztelek, ahogy csövek logtak körülötted és te küzdesz, hogy maradhass még ezen a földön.....
mikor jobban lettél és kettesben maradtunk, igaz hogy leköptél és azt sziszegted, hogy mi ribancok tettünk téged tönkre anyámmal, de pont az ő kérésére nem huztam a fejedre a párnád és nem nyomtalak az ágyhoz 5-6 percig.....

álltam a küszöbön.... 30 felett lehettem.... divatos, drága kövekkel kirakott szandálban libikokáztam rajta... frissen manikűrözött körmeimmel koporcoltam az ajtofélfán és néztelek.... te ugyanazon a 70-es években gyártott heverőn feküttél ugyanabban az alsogatyában.... ájultra vedelted magad és azt se vetted észre hogy bevizeltél....
a lakás tele volt a haragod, a megkeseredésed bűzével, hugyszaggal és a kiborult üvegekből csordogálo erjedő szőlőlé áporodott szagával....
már gyűlölni se tudtalak.....

álltam a küszöbön..... 38 lehettem... billegtem a kibaszott küszöbön ujra..... ütöttem a rohadt ajtofélfát és néztelek.... te megvetően bámultál.... megint leestem a lépcsön.... de nem az itthonin, hanem a párom lépcsőjén....
-nem birtál magaddal ribanc mi? pont mint a kurva anyád olyan vagy. addig provokálod a másikat, mig szakad a cérna utánna meg sirtok....
-elköszönni jöttem apa, elutazom, nem tudom mikor jövök.....

állok a küszöbön..... billegni probálok, de nem megy... stabil, jó erős küszöb..... 42 vagyok..... simogatom az ajtofélfát, ami az enyém, nem az övé.... nincs lépcső, nincs emelet, nincs háloingben menekülés mezitláb a parkon át.... nincs már mitől félnem, nincs mit gyűlölnöm, jol vagyok.....

tőlem 20 perc sétára laksz ott ahol nevelkedtem... ott ahol a nappaliban vertél miközben sirva mondtam, hogy - apa én szeretlek-!!!
ott, ahol végignézetted velem a szőnyeg szélére állitva, hogy gyalázod meg anyám testést és lelkét.... rendszeresen.... nevelő célzattal.... ott, ahol reggelit csináltál nekem.....
a világ legfinomabb rántottája a tied apa.....


Alexandra